nyug. államtitkár, szül. 1837. márcz. 11. Recsken Hevesmegyében; tizenhárom éves koráig a szülői háznál nyerte középiskolai oktatását; 1850-ben a műegyetem látogatására Pestre jött, az utolsó évre 1858-ban Bécsbe ment. Atyja F. Lajos, az 1843. országgyűlésen Hevesmegye követe, majd 1848-ban országgyűlési képviselő volt és Szajolon nyilt magyar házat vitt, a hol sokan fordultak meg. A fiatal Miklósnak igy már zsenge korában alkalma nyilt megösmerkedni nemcsak Hevesmegyének, de az ország különböző vidékeinek akkor szereplő férfiaival. Az ezekkel való érintkezés rendkivüli módon élesítette elméjét és már zsenge korában ismerte Magyarország politikai viszonyait, úgy hogy 1859-ben, a mikor haza került, egyszerre benne volt a politikai életben és innen kezdve annak minden mozzanatában tevékeny részt vett. Ugyanez időtől fogva önállóan vezette a hevesi gazdaságot és segédkezett atyjának különböző távoli vidékeken folytatott gazdaságai kezelésében. Ez időben tevékeny tagja volt az 1858-ban alakult török-szent-miklósi gazdasági- és lovas-egyletnek; 1861-ben megyei tiszt. aljegyző lett és a megyei különböző bizottságokba beválasztatott. 1867. máj. az időközi választásnál és az 1869. általános választásnál a szolnoki kerületben országgyűlési képviselővé választatott és mint a középpárt tagja 1872-ig tagja volt az országgyűlésnek. Ez idő alatt különösen a bizottsági és az akkori még szokásos osztálytárgyalásokban tevékeny részt vett. Törvényhozói működésének legjelentékenyebb eredménye az volt, hogy 1871-ben a vizszabályozási társulatokról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál nehány fontosabb szakaszt az akkori kormány az ő felszólalására visszavont. E szakaszok ő tőle javasolt uj szövegezésben az osztályok és később a ház által elfogadtattak. Változott viszonyainál fogva 1876-ban hivatalt vállalt és ápr. a kataszterhez becslő biztossá neveztetett ki s már szept. az uj kataszteri munkálatokra vonatkozó végrehajtási utasítás elkészítéséhez a központba rendeltetett be. Ez utasítás elkészítésében közreműködvén, ugyanazon évi decz. kataszteri központi felügyelővé neveztetett ki. 1879-ben külön megbizatás alapján az állambirtokon eszközlendő telepítést indította meg és létesítette mint telepítvényt a Rákóczy-községet J.-N.-Kun-Szolnokmegyében. A kataszter ügyében ez időtájt felmerült panaszok miatt a kormány szaktanácskozmányt hivott össze, a melyben azok a nézetek érvényesültek, a melyeknek F. M. és felügyelőtársai adtak korábban kifejezést; ez okból a kataszteri munkálatok vezetését az osztálytanácsossá előléptetett F. vette át. Tovább vitte és befejezte az uj kataszteri munkálatokat, elkészítette a munkálatok helyes végrehajtása érdekében az 1891. XL. törvényczikket a földadó szabályozásáról szóló 1875. VII. t.-cz. némely intézkedéseinek módosításáról; valamint az 1881. XLII. törvényczikket az 1875. VII. t.-czikk az ármentesített területekre vonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatásáról. Később ő készítette el az 1883. XLI. t.-czikknek a földadóra vonatkozó részét, végre az 1884. XII. t.-czikket az uj földadó kataszteri munkálatok eredményei ellen érvényesíthető felszólalások elintézésének módjáról; végre az 1885. évi XXII. t.-czikket a földadó nyilvántartásáról, és ezzel befejezte kataszteri működését. Időközben tevékeny részt vett az 1884. XXIII. t.-cz. és az 1885. XXVII. t.-cz. megalkotásában, végül pedig a kataszteri telekkönyvekre való tekintettel a hitel-telekkönyvek átalakításáról készített javaslatot, mely az igazságügyminiszteriumban történt módosítása után, mint 1886. XXIX. t.-cz. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről, szentesíttetett. 1885-ben miniszteri tanácsossá neveztetvén ki, az államjavak kezelését vette át. A mennyire a kincstári birtokon lehetséges volt, folytatta az uj telepítéseket is. Igy kezdte a bukovinai székelyeknek Dévára és Vajda-Hunyadra telepítését; miután pedig kincstári földek összefüggő nagyobb község telepítésére elegendő mennyiségben már nem állottak rendelkezésre, megindította a tárgyalást az e czélra a kincstári erdőbirtokokból veendő és kicserélendő területek iránt. Igy váltak lehetővé a későbbi krassó-szörényi és temesmegyei telepitések. A telepítési ügyekkel kapcsolatban vette át a naszód-vidéki erdőkre vonatkozó tárgyalások vezetését, melyeket az 1890. XVII. XVIII. és XIX. t.-czikkek által befejezésre juttatott. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterium kettéválasztásakor 1889-ki május havában az ujonnan alakított földmivelésügyi miniszteriumban államtitkárnak neveztetett ki, hol Szapáry Gyula gróf akkori miniszterrel tevékeny részt vett az uj miniszterium szervezésének megállapításában és működésének megindításában. Innentul tevékeny része volt az e minisztériumot érdeklő minden mozzanatban, különösen a már általa előkészített telepítések keresztülvitelében és folytatásában is. A mi törvényjavaslat a legutóbbi években a földmivelésügyi miniszteriumban készült, valamennyi az ő közreműködésével jött létre. Legutóbbi nagyobb munkálata a telepítésekről szóló javaslat volt. 1892-ben a pótválasztások alkalmával Huszton megválasztották képviselőnek. 1893. ápr. végén megvált hivatalától, azonban mint országgyűlési képviselő tagja maradt a törvényhozásnak.
Munkája: Néhány szó az 1865-68. országgyűlés befejezése után. A szolnoki kerület választóihoz. Pest. 1869.
Vasárnapi Ujság 1889. 23. sz. arczk.
Keszthelyi Hirlap 1892. 4. sz. arczk.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1892-97. 218. l.
Nemzet 1893. 110. sz.