ügyvéd és 1848-1849. országgyűlési képviselő, F. Mihály és Ádámosi Klára székely nemes szülők fia, szül. 1812. szept. 30. Kövenden Aranyosszékben; középiskolai tanulmányait a tordai unitárius aliskolában 1823-ban, a bölcseletet és hittudományt a kolozsvári főiskolában 1833-ban, a jogi tanfolyamot ugyanott a róm. kath. lyceumban 1834-35-ben végezte. Az unitárius főiskola ifjai 1825-30. közt az új életre ébredt nemzeti érzés buzdító hatása alatt arra egyesültek, hogy közösen könyveket szereztek be és azokat együtt olvasgatták, év végén pedig szétosztották; 1832-33-ban azon gondolatra jöttek, hogy könyveiket többé ne osszák fel, hanem gyűjtsék össze, abból állandó könyvtárt alkossanak, s a társaságot is állandósítsák. Igy született meg Erdélyben a kolozsvári unitárius főiskola ifjusága közt egy iskolai állandó magyar társaság 1832-33-ban. A közbizalom a jegyzői tollat F. kezére bizta; 1834. szept. 8. kelt a tőle irt legelső, okt. 29. az utolsó jegyzőkönyv. A gyűlés a tagoknak gondolkodás- és szónoki előadásbeli gyakorlása végett elhatározta, hogy a tisztviselők a gyűléseken beszédet tartsanak és azokat egy Beszédtár cz. könyvbe irják. E gyűjteményben levő a társaság történetében maradandó becsű három első beszéd az övé. (1834. szept. 9., 12. és november 27.). 1836. jún. 12. aranyosszéki táblabiróvá esküdt fel, nov. 13. kir. táblai irnok lett, 1837. febr. 8. a Kolozsvárt tartott egyházi főtanács az egyház költségén külföldi akadémiákra küldésre választotta meg; miután az engedély csak nov. 22. érkezett le, ekkor ő már szándékáról lemondott. (Lemondási nyilatkozatát közli a Keresztény Magvető III. 1867. 13. l.) Még azon évben a szebeni országgyűlés alatt ügyvédi vizsgát tett (oklevelének kelte 1838. febr. 3.); azon évi júl. 11. a kir. közügyigazgatósághoz gyakornoknak vétetett fel; 1841. nov. 4. II. osztályu, 1843. márcz. 31. I. osztályú irnokká lépett elő; e közben 1841. aug. 18. dézsaknai kamarai helyettes fiskális volt; az 1842. febr. 27. tartott kolozsvári egyházi főtanács megválasztotta egyházi tanácsossá. Ez időben Verbőczi Hármaskönyvének első részét magyarra fordította. 1844-ben néhány társával Marosvásárhelyt takarékpénztárt alapított. 1847-ben az erdélyi udvari korlátnokságnál az udvari ágensi, 1848. szept. 25. Pesten a váltó- és hiteltörvényi vizsgálatot is letette. Aranyosszék a pesti közös hongyűlésre képviselőjévé választotta. 1849. márcz. 29. Debreczenből nejével együtt Kolozsvárra jött, mire ápr. 12. Csányi kormánybiztos mellé rendeltetett és ott szolgált néhány hónapig. A világosi katasztrófa Nagyváradon találta, innen Kolozsvárra ment, hol aug. 27. elfogatott; 1850. jan. 15. nyerte vissza szabadságát és később ismét ügyvédkedett. Az erdélyi gazdasági egyesület alapító s választmányi tagja, az erdélyi muzeum-egyletnek pedig ügyvédje volt. Midőn Erdély tervezett új felosztásakor némelyek Aranyosszéknek más hatóságba beolvasztását hozták szóba, F. ez ellen nyilatkozott (Kolozsvári Közlöny 1862. 22. 23. sz.) 1864-ben érdemei elismeréseül az unitárius egyházi főtanács a kolozsvári főiskola felügyelő gondnokává választotta. Midőn a kormány az ügyvédi kart kamarai és bureaucratiai alapon újból szervezni szándékozott, ügyfelei érdekében ismét felszólalt (Kolozsvári Közlöny 1865. 17-19.) Meghalt 1865. decz. 31. Kolozsvárt.
Arczképe kőnyomatban Bauer J.-tól Stoufs József nyomtatta Bécsben (a Keresztény Magvető III. kötetében.)
Kolozsvári Közlöny 1866. 2. sz.
Vasárnapi Ujság 1866. 32. sz. arczk.
Keresztény Magvető III. 1867. I-37 l. (Jakab Elek.) és gyászjelentés.