ügyvéd és rendőrségi levéltárnok; 1844. decz. 17. kapta meg ügyvédi oklevelét; azután Borsodmegye tiszti alügyészévé neveztetett ki, 1845-ben táblabirájává; ugyanez évben Miskolcz városa megválasztotta tiszti főügyészévé; később Borsodmegye központi járásának főszolgabirája lett, majd árvaszékének elnöke. Miskolcz városa törvényszékének elnöki tisztjét is viselte; majd a községek rendezéséről szóló törvény életbeléptetésével a város megválasztotta főpolgármesterének és ezen utóbbi két hivatalos állásában 12 évig állt a város élén. Midőn ezen állását oda hagyta, ismét Borsodmegye választotta meg a miskolczi alsójárás főszolgabirájává; ezen minőségben tett két éves szolgálatát a mező-csáthi kerületben országgyűlési képviselővé két izben történt megválasztása követte. Megszünvén képviselő lenni, 1885-ben a fővárosi m. kir. államrendőrség levéltárnoki hivatalára (tanácsosi ranggal) neveztetett ki, hol jelenleg is működik. 1891. decz. 17. ülte meg 50 éves ügyvédi jubileumát.
A hazai lapokban évek során szórványosan, legtöbbnyire névtelenűl, különböző közérdekeket tárgyazó cszikkei jelentek meg és időnként több költeménye is.
Pesti Napló 1891. 347. sz.