nagyváradi gör. kath. egyházmegyei pap, később kanonok és prépost; Erdélyből került a nagyváradi egyházmegyébe, hol eleintén plébános, majd a görög kath. káptalannak fölállítása után, annak éneklő kanonokja lett, kire az iskolák és a ritus fölött való felügyeletnek kötelessége is hárúlt. Faluról-falura járta be a görögkeletieket, mindenütt az unióhoz való csatlakozásra szolítván föl a népet. 1812-ben mint nagyprépost húnyt el.
Latin egyházi beszédeket írt, melyek azonban nyomtatásban nem jelentek meg és csupán egy maradt reánk, melyet 1807. jun. 29. Vulcanu Sámuel püspöknek beigtatásakor tartott. Sinkay György, ki 1802 táján meglátogatta, azt írja róla, hogy látott nála több, már nyomtatásra készült művet, mint: Istoria basericesca universala (Egyetemes egyházi történelem, 2 kötetben), Comentaria in Testamentulu Nou (Az új szövetség magyarázata) és akkortájban épen sz. Dávid Zsoltárainak magyarázatát irta; ezen kéziratok a nagyváradi egyházmegyei könyvtárban őriztetnek.
Márki Sándor, Bihari Román Irók. Nagyvárad, 1880. és ehhez való kézirati jegyzetei.