kir. aljárásbiró, szül. 1847. aug. 9. Átányon Hevesm., hol atyja F. Ferencz ev. ref. pap volt; iskoláit a miskolczi ev. ref. gymnasiumban kezdette meg, majd a sárospataki kollegiumban folytatta, hol a theologiai tanfolyamot 1867-ben végezte. Miskolczon 1859-ben, mint a Kazinczy-kör tagja, az avasi templomban tartott Kazinczy-ünnepélyen szavalatával pályadíjat nyert. Szüleit korán elvesztvén, önerejéből kellett magát fentartania, azért Homonnára Matolay Viktor ügyvéd házához ment nevelőnek, hol a vándorszinész társulatok előadásain néhányszor mint műkedvelő is föllépett és egy vígjátékát, A hirlapczikk cz., u. ott előadták. Azután a hivatali pályára lépett és előbb a homonnai törvényszéknél, 1873-tól pedig Sátoralja-Ujhelyben mint igazságügyi kezelő hivatalnok működött; itt is föllépett mint műkedvelő s több hangversenyen szavalt, Fehér sátán cz. szinművét pedig játékszinre hozták. Jelenleg Király-Helmeczen (Zemplénm.) kir. aljárásbiró.
Eleinte a költészettel foglalkozott és versei a Dolinay Gyula Kis Ujság-jában jelentek meg, azután a széppróza művelésére tért és népies irányú elbeszéléseket írt a Zemplénbe, mely lapnak belső munkatársa s később is állandó dolgozótársa maradt; 1873-ban az Abauj-Kassai Közlöny-nél Szerelem áldozatai cz. beszélyével tiz arany pályadíjat nyert; írt még a Mátravidékbe, a Függetlenségbe, a Hölgyek Lapjába, a Felvidéki Közlönybe, e lapnál is egy rajzával pályadíjat nyert.
Munkája: Beszélyek. Bpest, 1878.
M. Könyvészet 1877.
Tipray Könyvészete 1878. és önéletrajzi adatok.