főbányatanácsos és országgyűlési képviselő, szül. 1836. aug. 15. Nyiregyházán Szabolcsmegyében ág. ev. papi családból; a gymnasium alsóbb osztályait szülővárosában, a felsőbb osztályokat pedig az eperjesi evang. kollégiumban végezte. 1854-ben Selmeczbányára ment a bányászati s erdészeti akadémiára, a hol 1854-től 1858-ig a bányászatot és kohászatot végezte. 1859-ben ugyanott a mathematikai és mechanikai tanszékhez assistenssé, 1867-ben pedig rendes tanárrá neveztetett ki. A selmeczi akadémia reorganisatiója után, melynek tervét szintén ő dolgozta ki, 1872-ben magyar kir. bányatanácsos és a gépészet rendes tanára lett. 1876-tól megszakítás nélkül az akadémia igazgatója volt mindaddig, mig 1892. febr. 1. a selmeczbányai választókerület egyhangúlag megválasztotta országgyűlési képviselővé. 1889-ben ő Felsége főbányatanácsossá nevezte ki. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának tagja. Elnöke a selmeczi casinónak, a felvidéki magyar közművelődési egyesület Selmecz-vidéki fiókjának, inspectora a selmeczbányai ev. lyceumnak és egyháznak, városi bizottsági tag és tiszteletbeli tanácsos stb.
1861-ben részt vett az Erdészeti lapok megalapításában, melyben: A légsulymérőnek mint magassági méreszköznek használatáról (1862.) hosszabb értekezése jelent meg.
Szerkesztette a Bányászati és Kohászati Lapokat 1882. jan. 1-től 1892. jun. 15-ig Selmeczen; ebben jelent meg legtöbb czikke (1871. A szállító kötelek hordképességének meghatározása, 1874. Bécsi közkiállítás. Hajtó gépek sat., legujabban pedig A fogas kerekek számításáról, mely különnyomatban is megjelent.)
A selmeczi m. kir. bányász- és erdészakadémia Emlékkönyve. Selmecz, 1871. 59. 198. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1892-1897. 217. l.