orvosdoktor, egyetemi magántanár, ismeretes fővárosi gyermekorvos, szül. 1840-ben Budapesten, hol gymnasiumi tanulmányait és az orvosiakat is végezte. 1864-ben orvosdoktorrá avatták. Már pályájának befejezése előtt kiváló előszeretetet tanusított a gyermekgyógyászat iránt s 1863. aug. 1. már segédorvos lett a szegény gyermek-kórházban, hol három évig működött Bókai János tanár mellett. 1867. ápr. 1. a főváros VI. kerületében nyilvános gyermekgyógyintézetet nyitott, melyben halálaig kitartó ügybuzgalommal és szép sikerrel működött. A gyermekgyógyászat terén szerzett gyakorlati és irodalmi tevékenysége s érdemei jutalmáúl 1883. ápr. 14. a budapesti egyetemen ezen tudománynak magántanárául képesíttetett. Nagykiterjedésű gyakorlata és tudományos munkássága mellett is talált időt a közügyekben és politikában élénk részvételre, s polgártársai fővárosi bizottsági taggá választották s a Terézvárosban sok ideig a függetlenségi pártnak elnöke volt. Életének két utolsó évében már hangját teljesen elvesztette, a gégerák pusztitotta az erős férfit és 1885. jún. 17. Budapesten meghalt.
Irodalmi működését kora ifjúságában kezdte meg, s mióta a gyermekkórház segédorvosává kineveztetett, folytonosan tudományos megfigyelésekre fordította minden szabad idejét. Eleinte a gyermekkórházban tapasztaltakról adott havonként közleményeket, felhasználva ezen alkalmat arra, hogy a ritkábban előforduló eseteket tüzetesebben leirja és tárgyalja; így a Nő- és Gyermekgyógyászatban (1863-64). a pozsonyi Kórházi Szemlében (I. 1865.) saját intézetéből közölt eseteket. Igen számos irodalmi dolgozatai leginkább a magyar szaklapokban s különösen az Orvosi Hetilapban (1866. és 1880-tól), az Orvosi Szemlében (1866.), az Ung. Med. Chirurg. Presse-ben (1866. 1869.) és a Gyógyászatban (1881-től) jelentek meg, de többeket külföldi szaklapokban is közölt. A magyar orvosok és természetvizsgálók XXI. (1880.) és XXII. (1882.) vándorgyűléseiben tevékeny részt vett. A szombathelyi gyűlésen A valódi hártyás gégelob kezeléséről értekezett; Debreczenben A resorcinról hasmenéseknél tartott előadást. Kiválóbb gyakorlati értékű dolgozatai: A garat mögötti tályagról, A salicylsav hatásáról, A diphteritisről, A mellkas csapolásáról gyermekeknél, Az orbáncz kezeléséről, Az agy és gerinczagy buroklobról sat. Mint gyorsiró is kitünt.
Munkája: Stolze-Fenyvesy-féle egyszerűsített gyorsirás tankönyve Bpest, 1878.
Gyógyászat 1885. 25. sz.
Egyetértés 1885. 166. sz.
Pesti Napló 1885. 165. sz.
Chyzer Kornél, Megemlékezés a vándorgyűlés elhunytjairól. Bpest, 1887.