bölcseleti doktor, a m. tud. akadémia lev. tagja, országgyűlési képviselő, a Pester Lloyd szerkesztője, szül. 1828. okt. 7. Pesten, hol atyja vagyonos kereskedő volt, de egyik rokona könnyelműsége által vagyonát elvesztvén, fia már 14 éves korától kezdve a tanulás mellett kenyérkeresésre volt utalva. Igy történt, hogy már 1843-ban az Ungar cz. lapban a magyar lapokból fordításokat és a nemzeti szinház előadásairól birálatokat közölt; azután a lap segédszerkesztője volt 1847-ig; majd letevén a bölcseleti szigorlatokat, doktori oklevelet nyert és Bécsbe ment, hol a műegyetemi előadásokat hallgatta. Tanulmányait súlyos nélkülözések között folytatta Bécsben 1848-ig, midőn Pestre visszatért, hol az Ungar szerkesztőségének ujra tagja lett; szeptemberben ismét Bécsbe ment azon reményben, hogy tanulmányait folytatja, de ezt az októberi események meghiusították. Ez időben a Schwarzer-féle Oesterr Zeitung számára politikai vezérczikkeket irt, s midőn e lap betiltatott, a Wanderernek Magyarországra vonatkozó czikkeit majdnem kizárólag ő irta oly sikerrel, hogy a lapnak csekély számú előfizetői egyedül Magyarországon 2000-el szaporodtak. 1850-ben a bécsi takarékpénztárnál nyert alkalmazást, de hivatalos működése közben a Pesti Naplónál és a bécsi Magyar Sajtónál folytatta journalistikai működését. 1858-ban Széchenyi István gróf ismételt meghivására Hopf János kanonok bemutatta őt a legnagyobb magyarnak, ki azóta hetenkint 3-4-szer kivitette egyik fiával magához Döblingbe. A gróf bizalmát nagy mértékben megnyerte s akkori névtelen iratainak legnagyobb része az ő kezén ment keresztül; némelyekhez előszót, másokhoz egész fejezeteket irt. 1861. decz. 20. Deák Ferencz ajánlatára a m. tud. akadémia levelező tagjának választotta; itt a nemzetgazdasági bizottságnak is tagja. Ugyanekkor sajtópert indított ellene Schmerling, mert a Wandererben a magyar alkotmány helyreállítását sürgette. A végtárgyalás, melyben maga védte magát, három napig tartott; az eredmény az lőn, hogy hat hónapi, bőjtöléssel sulyosbított börtönre s a doktori rang elvesztésére itéltetett. A börtönbüntetést a legfőbb törvényszék három hóra szállítá le, s ezt három hét híjával ki is töltötte. A pesti egyetem azonban megtagadta az itélet második részének teljesítését. Schmerling, mint a takarékpénztár elnöke, itt is áskállódott ellene, elmozdíttatását azonban nem birta kieszközölni s csupán annyit vihetett ki, hogy három évre minden előléptetés el volt zárva előtte. Ez esemény következtében csak 1863 vége felé jöhetett le Pestre akadémiai székét elfoglalni a Menedékjogról irt értekezésével. 1866 vége felé a magyar királynéhoz hivatott meg, kivel aztán hónapokon át mindennap több óráig társalgott, irt, olvasott, többnyire történeti, de egyéb munkákat is. Midőn az udvar 1867-ben Schönbrunba költözködött, ő felsége Falkot oda is kivitte s ez a délutáni órákat rendesen ott töltötte. A Poroszországgal folytatott hadjárat után a helyreállított alkotmány új viszonyokat létesített a hazában és új embereket hívott a magyar közélet élére. A sajtó, a czenzura nyűgéből kiszabadúlva, szintén gyökeres átalakuláson ment át. S kivált a Pester Lloydnak hivatása immár az lett, hogy Ausztriával és a külfölddel szemben, a souverain magyar állameszme követelményeit és a magyar szellem kultur-képességét képviselje. E megváltozott hivatás a lap szellemének gyökeres átalakulását kivánta s Wahrmann Mór, hajdani iskolatársa, megnyerte őt a lap számára s decz. 20. husz évi távollét után visszatért Pestre és 22. átvette a P. Lloyd szellemi vezetését, beköszöntőjében, mely tollának egyik remeke, kifejtve programmját. 1892-ben szerkesztésének 25 éves évfordulóját ülték meg a P. Lloyd munkatársai s Falkot nevezetes egyének díszes albummal tisztelték meg. 1869 elején a Lipótvárosban képviselőjelöltnek léptették föl Wahrmann ellen, de Deák kivánságára ellenfelének engedte át a tért. Kevéssel utóbb Kőszegen, mely városnak utóbb díszpolgára lett, egyhangúlag választatott meg. 1875-ben a budapest-terézvárosi kerületben lépett föl Horn ellen, de a szavazás alatt visszalépett, mert a választók egy része felekezeti kérdést csinált a dologból; rögtön utána megválasztatott keszthelyi képviselővé és e kerületet képviselte 1884-ig. Ekkor a választások alkalmával Nagy-Kanizsán kisebbségben maradt, de győzött szűkebb választás alkalmával Aradon, melyet 1892-ig képviselt és egy Eötvösről «Apróságok egy nagy ember életéről» czim alatt tartott felolvasása alkalmából az ottani Kölcsey-egyesület dísztagjává választatott. Ez évben Fejérváry Géza báró letevén a budapesti I. ker. mandátumát, helyébe itt F. választatott meg. Mint képviselő, hive volt a Deák-pártnak, a fusio óta pedig a szabadelvű-párthoz tartozik; tagja volt több izben a bankügyi bizottságnak és a horvát ügyben kiküldött regnicolaris bizottságnak. Szintúgy elnöke volt a közgazdasági bizottságnak s több év óta mint a külügyi albizottság előadója szerepel. A hirlapirók nyugdíjintézete megalakulván, őt választotta meg elnökének; az «Otthon» irók s hirlapirók körének tiszteletbeli elnöke; elnöke a lipótvárosi kaszinónak, a kassa-oderbergi vasút igazgatóságának, a budapesti városi villamos vasuttársaság alelnöke; igazgatósági tagja az angol-osztrák banknak és a Pesti könyvnyomda részvény-társaságnak, a Lloyd-társaság titkára, a pesti hazai első takarékpénztár-egyesület és a Pannonia viszontbiztosító intézet felügyelő-bizottságának is tagja stb. Falk még bécsi működése alatt itthon igen népszerűvé vált, igy lett Szeged szab. kir. város tiszteletbeli főjegyzőjévé, Csongrád- és Zemplénmegyék hatóságainak tiszt. tagjává stb.
Midőn irodalmi működését 1843-ban az Ungar cz. pesti lapnál megkezdette, egyúttal az ugyanott megjelent Spiegelnek is szorgalmas munkatársa volt, hol szintén több magyar költemény és beszély jelent meg tőle német fordításban; igy Bajza s Petőfi egy-két verse s néhány czikk (1844. Des Dichters Gebet, magyarból ford., Das Matrosenmädchen, nach Császár, Am Grabe Stranieras, Der Blinde, Liszt Fridrik, 1845. Sobri, magyarból ford., 1846. Die Pesther Industrie-Ausstellung). Az 1848. bécsi forradalom kitörésekor a Studenten-Couriernak és Der Freimüthige radikális lapoknak munkatársa volt; midőn nov. ezen lapok betiltattak, a liberalis eszmék harczosai Bécsben az absolut korszak kezdetén az Oesterreichische Zeitung cz. lapot keresték föl czikkeikkel; e tábor egyik legszorgalmasabb és legügyesebb harczosa s vezérczikkirója F. volt havi 100 frt fizetéssel. A kormány ezen lapot 1849. márcz. betiltotta; ekkor a Wanderer lett az osztrák szabadelvü közvéleménynek vezérlő organuma; ennek emberei, élükön F., rendkivüli mértékben értettek ahhoz, mint kell az olvasóval a sorok közt épen az ellenkezőjét megértetni annak, a mi a sorokban olvasható volt. Ezen hazánkban is eléggé ismeretes politikai napilapban több mint másfél évtizeden át a külpolitikai s Magyarországra vonatkozó czikkeket F. irta. Eddig csupán a Honderűben divattudósításokat fordított és Sólyom álnév alatt az Életképekben közölt néhány magyar czikket; Hugó Károly Brutus és Lucretia, Egy magyar király, Báró és bankár cz. szinműveit németből magyarra fordította; 1849-ben a Figyelmező számára irt bécsi leveleket, melyeket később Császár Ferencz felszólítására a Pesti Naplóban folytatott. Török János szerkesztése alatt a P. N. számos jeles czikket hozott tőle kulcs jegy alatt. 1855 végével a Török János által Bécsben megindított Magyar Sajtóhoz szegődött és az abban közölt politikai napi szemléi köztetszésben részesültek. Midőn a M. S. Bécsből Pestre került, Falk ujra a P. Naplót gazdagította érdekes czikkeivel, melyek (Fk.) jel alatt nagy népszerűségnek örvendtek (1857. 203. 251. sz. A hirlapbélyeg, 1863. 281-283. sz. A politikai menekültek, 1869. febr. 2. melléklet: F. J. beszéde a lipótvárosi választókhoz, 1871. b. Eötvös J. ifjuságából, 1888. 263. sz. Trefortról visszaemlékezések, 1892. 149. sz. Királyi Pálról, 1892. 349. sz. Gr. Andrássy Gyula keleti politikája, sat.), irt a Kelet Népe cz. folyóiratba (1856. Politikai tájékozás), a Hölgyfutárba (1860. Széchenyi haláláról), a Pompéry Magyarországába (1861.), az Ország Tükrébe (1862. Az éjszak-amerikai válság, Mexiko, Alkotmányos mozzanatok Oroszországban, Velencze, Róma és Páris, Görögország az utolsó harmincz év alatt, Az önző Anglia, A német mozgalom, Tizenkét év egy alkotmányos nép történetéből, 1863. Egy fejezet Lengyelország és Ausztria történetéből, Ausztria szereplése Lengyelország szétszaggatása körül; Skandinavia és Oroszország) sat., az Országba (publicistikai czikkek és 1862. 46. 47. 49. sz. Elkésett tárczalevelek, melyekben fogsága eseményeit irja le, ezeket a Magyar Geniusz 1892. 51. sz. ujra lenyomatta), a Fővárosi Lapokba (1864. Udvari Etiquette, 1871. b. Eötvös József legelső környezete, Egy halott igazolása, gr. Gyulai Ferenczről, 1872. b. E. József utolsó éveiből, b. E. J. a kiegyezés előtt, 1873. tárczák sat.), a Magyarország és a Nagyvilágba (1865. Lord Palmerston és a magyar ügy, 1867. Széchenyi Ferencz gróf és politikai czikkek, 1872. Vukovics Sebő), a Politikai Hetilapba (1865-67. politikai czikkek), az Oesterr. Revuebe (1865. Ladislaus v. Szalay's Leben und Wirken, ismert. a P. Napló 284. 285. sz. és Jánosi Ferencz, Über die Familie Esterházy), a P. Hirlapba (1879. 145. sz. b. Eötvös J. ifjukori barátai, 163-165. Apróságok b. Kemény Zs. életéből, 357-359. sz. Összeesküvés a döblingi tébolydában), a M. Szalonba (VI. 1886. A királynéról, VIII. 1888. A pálya kezdetén, X. 1889. Trefort Ágoston, XIII. 1892. b. Eötvös J. és a kiegyezés), a Nemzetbe (1888. 15. sz. Sennyei sat.), a M. Szellemi Életbe (1892. Hogy kerültem fogságba); az Ország-Világba (1888. 50. sz. Egy feledésbe ment ujságról, a M. Sajtóról; 1890. 51. sz. Régi emberek – régi dolgok), Szabadelvű-párti Naptárba (1885. Emlékezzünk régiekről), az Egyetemes Magyar Encyclopediának is munkatársa volt, hova földrajzi s történeti czikkeket irt. A királynéről irt czikke franczia, angol, olasz, sőt török nyelven is megjelent.
Munkái:
1. Alexander Dumas, Meine Memoiren, aus dem französischen Mscr. Pest und Wien, év nélkül. 15 rész.
2. Alexander Dumas, Der letzte König der Franzosen. Roman übersetzt von... Wien, 1852. Nyolcz rész.
3. Alex, Dumas, Denkwürdigkeiten der jüngsten 20 Jahre. Neue Folge der Memoiren. Deutsch von... Wien, 1853. Öt rész.
4. Poméry (Johann) Clarissa Zwei Frauenherzen. Aus dem Ungarischen. Wien, 1853. (Belletr. Lese-Cabinet 57. 58.)
5. Jókai Mór, Die weisse Rose. Historischer Roman aus der Zeit des Janitscharen-Aufstandes 1730. Aus dem Ungarischen übersetzt. Wien, 1854. (Neues Belletr. Lese-Cabinet 139. 140.)
6. Általános földirat és történelem. Gymnasiumok és reáltanodák alsóbb osztályai használatára. Bumüller János után ford. Pest, 1855.
7. Uj kézi és iskolai atlasz. Vállas Antal után 2 részben ujjá dolgozott s a mostani időig folytatott kiadás; a földirat és statistika jelen álláspontjához alkalmazta, 19 szinezett földképpel. Pest, 1855.
8. Galetti (J. G. A.), Egyetemi világrajza vagy földirati, államtani és történelmi ismerettár... Második, teljesen átdolgozott és tetemesen bővített kiadás... Az első (dr. Vállas Antal tollából folyt) magyar kiadás felhasználása mellett, az utolsó (11.) eredeti kiadás nyomán s a legujabb források szerint átdolgozta. 40 fametszvénynyel és 21 szinezett térképpel. Pest, 1857.
9. A menedékjog a nemzetközi jog alapelveiből származtatva, Pest, 1864. (Akadémiai székfoglaló.)
10. Die Nationalitätenfrage. Aus dem ungarischen Manuscripte von Josef Freiherr von Eötvös übersetzt. Pest, 1865.
11. Széchenyi István gróf és kora. Ford. Á(ldor) I(mre) és V(értesi) A(rnold. Pest., 1867. Előbb az Oesterr. Revue-ben; a Revue kiadójával kötött szerződése értelmében külön német kiadásban nem jelenhetett meg.)
12. Koronázási Emlékkönyv. 20 illusztráczióval Kolárz. Kriehuber, Katzler és Jankótól. A szöveget irták Falk M. és Dux Adolf. Pest, 1867.
13. Falk beszéde a bankkérdésben. Bpest, 1878.
14. Falk Miksa volt országgyűlési képviselő beszéde a keszthelyi kerület választóihoz. Pest, 1878.
15. Falk Miksa orsz. képviselő beszéde a keszthelyi kerület választóihoz 1880. jún. 20. Pest, 1880.
16. Falk Miksa orsz. képviselő beszéde a keszthelyi kerület választóihoz 1881. júl. 3. Pest, 1881.
Irt az 50-es években több apróbb gyakorlati munkát névtelenül a bélyegtörvényről s bélyegjegyekről, az orosz-török háborúról sat. Levele Frankenburg Adolfhoz a soproni irodalmi és művészeti kör megnyitása alkalmából, Bpest, 1877. jan. 19. (P. Napló 69. sz.)
Szerkeszti a Pester Lloydot 1867. decz. 22. óta.
Arczképe, kőnyomatban rajzolta Maszák Hugó a Pesti Napló főmunkatársai Arczképcsarnoka cz. lapon 1861-ben.
Álnevei: Sólyom, Sas Imre.
Jelenkor, Encyclopaedia 360. l.
Danielik M. Irók II.
Családi Kör 1861. 35. sz. Látogatás F. M.-nál.
Ország Tükre 1862. 2. sz. arczk. Marostonitól.
M. tud. Akadémia Almanachja 1863. 231. 1867. 227. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 39. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1866. 39. sz. arczk. 1878. 45. sz. arczk.
Frankenburg Adolf Emlékiratai II. 172-186. III. 119. sat. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 160.
M. Könyvészet 1878. 1880. 1881.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Salon VIII. 1888. 358. l. (Önéletrajz.)
Ország-Világ 1890. 51. sz. arczk. 1893. 1. sz. (Benedek Elek.)
Sturm, Országgyűlési Almanach 1892-97.
M. Szellemi Élet. Budapest, 1892. arczk. és névaláirása.
M. Géniusz 1892. 51. sz. arczk. (Vészi József.)
Szepesi Közlöny 1892. 47. sz.