ügyvéd, a m. tud. akadémia lev. tagja, F. András ág. ev. lelkész és Ab hortis Augustini Klára fia, 1791. márcz. 18. Poprádon Szepesmegyében; első oktatását a poprádi ev. iskolában nyerte, hol a latin és magyar nyelvet is megtanulta; a syntaxisból 1803-ban kilépvén, Wittchen házi oktatása mellett bevégezte a rhetorikát. 1805-6-ban a lőcsei ev. lyceumban Liedemann Márton tanártól a theologiát, egyháztörténetet és aesthetikát, Fuchs Jánostól a bölcseletet, Hauser János Sámueltől az anthropologiát és physikát tanulta s a franczia nyelvben is gyakorolta magát. 1807-ben a kézsmárki lyceumban Aderján István tanártól, kivel benső barátságban maradt, a hazai törvénytudományt, Podkoniczky Ádámtól a politikai tudományokat és diplomatikát, Mihályik Dánieltől pedig a gazdászatot hallgatta. Thaisz András volt itten legkedvesebb barátja, ki nagy befolyással volt későbbi irodalmi működésére. 1808-ban jogi gyakorlatra Miskolczra ment és Eötves Miklós megyei főügyésznél, 1809-ben pedig Eperjesen Várady Szakmáry Dániel megyei főügyésznél működött. 1810. nov. 29. ügyvédnek esküdött fel és több hónapig egy sárosmegyei család ügyeinek rendezésével foglalkozott. 1811. szept. Okolicsányi János Tornamegye főispánja kinevezte titkárává; ezen, valamint a következő években a pozsonyi országgyűlésen részt vett és van der Nath Henrik grófot, kinek diétai követe volt, az országgyűlés eseményeiről értesítette. «Kimondhatatlanúl gyönyörködtem a dietai vitatásokban (irja önéletrajzi jegyzeteiben), méltán mondhatom, hogy kevés publicista ismereteimnek legnagyobb részét ezen országgyűlésnek köszönhetem.» Az országgyűlés után még két évig Őrmezőn Zemplénmegyében Okolicsányi János főispán lakhelyén tartózkodott és ezen megye táblabirájává választatott; szabad idejét franczia s olasz munkák tanulmányozására fordította. 1814-ben Berzeviczy Gergely, a kor egyik jelesebb, nagymiveltségű publicistája, ügyvédének meghívta, mire Szepes-Lomniczra költözött; itt ismerkedett meg Beudant F. S. híres franczia geologussal, kit a Kárpátok átkutatásánál kisért. Csáky Emmánuel gróf főispán 1816-ban kinevezte Szepesmegye aljegyzőjévé, 1818-ban táblabírójává; 1828-ban, midőn ügyvédi foglalatosságai nagyon megszaporodtak, lemondott a jegyzőségről, azonban a megye közügyeiben részt vett és a bizottságok tagjává megválasztatván, az országgyűlési követeknek adott utasítások kidolgozásánál is 1825-től 1847-ig közreműködött. 1820-ban a tiszai ág. ev. superintendentia főjegyzőjévé, 1826-ban a szepesi XIII. város esperességi felügyelőjévé és 1832. márcz. 9. a m. tud. akadémia levelező tagjává választatott meg. 1841. aug. 17. a főjegyzőségről lemondván, Abaujvármegye táblabirója, 1847-ben pedig Szepesmegyének főtáblabírója lett. A megyei gyűléseken a legkényesebb kérdésekben is az ő szava döntő befolyással volt és az udvari kanczelláriához intézett több nagy fontosságu felterjesztés, péld. a parasztlázadás alkalmából, az ő tollából származott. 1847. júl. 5. a tiszai egyházkerület főfelügyelőjévé választották meg; 1848. ápr. 24. vallás- és közoktatási miniszteri tanácsosnak kineveztetvén, a fővárosba költözött és budai tartózkodása alatt Bártfay Lászlóval, Szontagh Gusztávval, Toldy Ferenczczel, Vörösmartyval, Helmeczyvel, Klauzállal, Bajzával, Szemere Pállal és különösen Széchenyi István gróffal, kivel később is levelezett, gyakran érintkezett. A szabadságharcz után visszatért Lőcsére, hol ügyvédkedéssel és az irodalommal foglalkozott. 1854-ben a lőcsei ev. egyház megválasztotta felügyelőjének. Neje Scultéty Mária Izabella, kivel 1821. jún. 19. házasságra lépett, 1855. szept. 1. a cholerában meghalt, egy évvel előbb fiát, F. Gyulát, temette el. Meghalt 1858. márcz. 18. Lőcsén. Szalay L. helyesen megjegyzé (P. Hirlap 1844.) róla: oly alapos tudományú, mint szerény férfiú; büntetőjogi elemeit alkotmányos nézetek s józan elvek jellemzik; vannak, kiknek hirök nevök nagyobb, mint érdemeik, s vannak ismét mások, kik nagyobb dicsőségre méltók, mint a mennyi jutott nekik; Fabriczy ez utóbbiak közé tartozik.
Irodalmi munkásságát 1819-ben kezdte, midőn barátja Thaisz András Tud. Gyűjteményében könyvbirálatokon kívül, több közérdekű nagyobb czikket is írt, többnyire névtelenül, vagy F. S. betük alatt (1819. VIII. A Berzeviczyek nemzetségének előideje, 1820. II. Kárpáti vándorlások, VII. Lipócz fürdője s környéke, Gondolatok a régi s újabb nemzeteknek némely nevezetesebb vitézi költeményeiről, VIII. Törvénytudománybeli kérdések, 1822. V. Berzeviczy Gergely életirása, VIII. Gondolatok némely állításokról, melyek professor Krug filozofiai munkáiban találtatnak, 1823. I. Az esküdtek székéről, VIII. Szepes vármegyének statistikai átnézése nemzetgazdaságbeli szempontból, 1824. V. Az ág. vallású ev. tiszamelléki superintendentiának rövid esmértetése, 1825. II. A rezzentőről és a véle rokonos megfogásokról, 1829. X. Aesthetikai és philologiai eretnekségek), a Társalkodóban apróbb elbeszélések (1834. Ibrahim és Roxolane, 1835. Charité, Lucius Apulejus után, 1837. Charicléa, Heliodor után kivonatban; 1832. A tüzifák melegítő ereje; továbbá Füzér a Törvénytudományból cz. alatt, többnyire névtelenül: 1833. A csődítő perekről, Az erdőkről. A perbeli taksákról, 1834. A vámokról, A birói zálogról, A halálbüntetésekről, Az ősiségről, A birák felelősségéről, 1835. A történeti jogról, Az itélettiltásról, Az országgyűlési törvényszünetről, 1836. A deportatióról, 1839. A felebbvitelről, A természeti jogról, 1840. Az emberi akarat szabadságáról, A részegek vétségeiről, A szabad királyi városok szerkesztéséről, A városok befolyásáról a törvényhozásba, A magyar keresztnevekről, Az urbéri terhek örök ároni megváltásáról, 1841. A megengedő és kötelező törvényről az urbéri kiváltásokra alkalmazva, A papi jószágokról, A házi adónak a nemesség általi fizetéséről, A tiszti ügyész feljebbviteléről büntető perekben, A népnevelésről, 1842. A tanítókról és szülékről, A községekről és a tanítók fizetéséről, 1848. A megyei törvényszéki bírák választásáról), a Figyelmezőben (1837. Szlemenics Pálnak Fenyítő törvényszéki magyar törvényéről, birálat, 1839. Az új urbér dolgában kijött némely munkákról), az Athenaeumban (1840. Egy tekintet a két kamarai rendszerre, 1842. Egy pár szó a német egyetemek mellett), a Budapesti Hiradóban (1846. 399. 400. 402. sz. Mittermaier, Die Mündlichkeit cz. munkájának ismertetése), a Jelenkorban (1844-46. sok jeles értekezés s törvényjavaslat: A városi kijelölés s választások; magánrendszer, korteskedés, két kamarai rendszer, ősiség, vallási reversálisok tágyában, 1847. 464. l. Birói önkény, 43. sz. Igénytelen nézetek az ágost. hitvallású egyetemes gyűlés választmányának az egyházrendezést tárgyazó javaslatára, 1848. Éhnyomort elhárító törvények), az Új M. Muzeumban (1852. A hatalmaskodási büntetés falusi községek ellen.)
Munkái:
1. Elementa juris criminalis hungarici. Leutschoviae, 1819. (A kézsmárki lyceumban és egyebütt vezérfonalúl használtatott.)
2. Manuale procuratorum. Pestini, 1828. (2. kiadás 1835. 3. kiadás, 1841. Pestini. Ezen munkát 1820-ban irta, többen lemásolták és valaki az ő tudtán kívül, névtelenűl kiadta.)
Kézirati munkái közül, melyek a család birtokában vannak, nevezetesebbek: A hatalmaskodási perekről való elmélkedés, Állam, egyház s tudomány, A soltészekről, Törvényjavaslat az ősiségről; Über das Recht der Selbstvertheidigung, Über Selbstständigkeit des Charakters, Über den Nutzen des heiligen Abendmahls in Rücksicht auf das Ganze der christlichen Kirche, Über den Umgang mit Leuten von schlechtem Rufe, Über die Befriedigung gerechter Erwartungen, Über den Missbrauch der Satyre, Über die Pflicht nicht unter seinem Stand zu heirathen, Über den Geist des Protestantismus, Charakterbilder von dem ungarischen Landtage zu Pressburg 1811 und 1812, Tagebuch von Szinye-Lipócz 14. Juli bis 31: August 1813. Gemischte Ehen. Über die Freiheit des Willens, Über die griechische, katholische und protestantische Kirche in ihrem Verhältniss zum Fortschritt, Über den Zehent, Der Protestantismus in Ungarn, de recolenda memoria Christi in sacra coena, Systema legislationis criminalis, Compendium historiae civilis, Juramentum episcoporum catholicorum, Sur la déstination de l 'Avocat, Sur l 'union perpetuelle du bonheur et de la vertu, Sur le devoir de contenterles justes altentes ďautroui, Sur l 'explication naturelle des miracles, Sur le but de la mort de Jesus, Sur la fermeté de caractére, Magyar-német szók jegyzéke a m. tud. akadémia meghagyásából, Tagebuch einer Reise von der Zips nach Wien im J. 1825., Könyvbirálatok: Tanulmány gróf Széchenyi Istvánnak Világ cz. munkájáról (A censura kinyomatását nem engedte meg), Örtel, Was glauben die Juden?
Értekezések: Zerstreute Gedanken über die Ilias, Über die Aeneis. Über das befreite Jerusalem von Tasso, Über die Henriade von Voltaire, Über den Oberon von Wieland, Über Campe's Seelenlehre sat.
Philosophiai Pályamunkák. I. 114. 135. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára III. 176. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 127. l.
Evang. Wochenblatt 1858. 12. 14. 21. sz.
M. Tudom. Akadémia Almanachja 1863. 289. l.
Petrik Bibliogr. és Dianiska A. szives közlése.