ág. ev. lelkész, kuttenbergi csehországi származású, hol atyja Schmidt János mint vagyonos polgár élt; iskoláit szülővárosában a jezsuitáknál járta; atyja halála után özvegy anyja titkon az ág. ev. vallásban nevelte fiát; felsőbb tanulmányait Regensburgban, Nürnbergben, Augsburgban és Ulmban hallgatta; innét Magyarországba jött és Pozsonyban értesült anyja haláláról és hogy szülői örökségét a jezsuiták lefoglalták.
Pozsonyból Bazinba ment és egy év mulva 1647-ben Illavára, hol a földbirtokos Ostrosith és Kalinka Joachim lelkész diakonusának avatta és papnak szentelte föl; 1649-ben Pratoviczra (Trencsénmegye) ment lelkésznek. 1651-ben báró Ostrosith Mátyásné udvari papjának tette; miután a kath. papok sok kellemetlenséget okoztak neki, Atrakra (Nyitram.) ment lelkésznek; miután az üldözések, nyomor és betegség kilencz év mulva innét is elűzték, hivatal nélkül bolyongott és Vácznál a törökök elfogták és két évi fogság után, 1664-ben Beszerczebányára s azután Lőcsére került, hol akkor a pestis dühöngött, mely négy nap alatt három gyermekét elragadta; Lőcsén néhány évig lelkészi teendőket végzett; innét Szepes-Olasziba ment lelkésznek, hol 16 hétig maradt; azután Ladnán Kassa mellett volt lelkész, hol négy évig békességben élt. 1672-ben Kolozsvári István kath. pap által onnét is elüzetett és a magyar számüzött lelkészekkel Lausnitzba Szászországba költözött; egy ideig Zittauban tartózkodott, végre Drezdában meghalt.
Munkája: Spina pungens seu descriptio vitae eius adflictissimae. Drezda, 1679. (Németűl irta le ebben viszontagságos életét.)
Trusius Hiob, Statua in perennem mnemosynen exulum Hungariae. Lipsiae, 1687.
Burius, Micae. Posonii, 1864. 166. l.
Fabó, Monumenta IV. 133-139. l.