kassai püspök, szül. 1792. júl. 28. Sátoralja-Ujhelyben Zemplénmegyében, hol atyja kincstári tiszttartó volt; alsóbb iskoláit szülővárosában végezvén, a kassai egyházmegye növendékei közé vétetett föl és a bölcseleti tanfolyamot Kassán hallgatta; azután a pesti központi papnevelőbe küldetett, hol a hittudományokat végezte s 1813. szept. 1. doktorrá avatták. Papi pályáján előbb levéltárnoki, 1817. pedig titkári minőségben püspökének oldala mellett működött. 1721-ben Monokon (Zemplénmegye) lett lelkész, hol iskolát nyitott és rendezett. 1834-ben Lonovics József püspök mellé Csanádra ment és 1835-ben kanonok, azután apát, 1843. bosoni püspök, 1847. a nagyváradi tankerület kir. főigazgatója, a káptalani javak kezelője s a kegyes alapítványok gondnoka lett. 1848-ban a püspöki szék üres lévén, a csanádi megye papsága általános káptalani helyettessé választotta. Lonovicscsal Bécsbe ment előbb, hogy a vegyes házasságok ügyét Magyarországban véglegesen rendezzék. Az 1848-49. évek alatt a politikai dolgoktól visszavonulva élő Fábryt Nagyváradon a vésztörvényszék elé idézték, de a megtartott nyomozásokból kitünt ártatlansága s szabadon bocsátották. 1852-ben ő felsége kassai püspökké nevezte ki; egyházkerületében az iskolákra s egyéb jótékony czélokra 90 ezer forintot fordított és a magáéból százezer forintnál többet áldozott; a gót izlésű kassai székesegyház az ő buzgalmának köszöni jelenlegi diszét. 1865-ben papságának félszázados ünnepén a király a vaskorona első osztályú rendjével diszítette föl; 1855-ben pápai trónálló, 1857-ben valóságos belső titkos tanácsos és 1859-ben szentjobbi apát lett. Meghalt 1867. jún. 24. Kassán.
Egyetlen tudományos czikke melyet ismerek: Die Restauration des Elisabeth-Domes zu Kaschau (Mittheilungen der k. k. Centralcommission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale. Wien, V. 1859.)
Pásztorlevelein kivül egyházi beszédei kéziratban maradtak.
Religio 1865. II. 86. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 149. l.
Egyházi Lapok 1867-68. 254. l. (Végrendelete) és gyászjelentés.