Előszó
A külföld példáját követve, már a mult században többen kezdtek foglalkozni irodalmunk és iróink ismertetésével, igy Czvittinger, ki Specimen Hungariae Literatae cz. munkájában harmadfél száznál több irót ismertet. Bod Péter Magyar Athenasában körülbelől ötszáz irót sorol föl, Weszprémi István. Horányi Elek, ki Memoria és Nova Memoria Hungarorum cz. négykötetes munkájában már 1200 hazai iróról emlékezik meg. A század elején Sándor István adta ki Magyar Könyvesházát és ekkor készült el Széchenyi Ferencz gróf könyvtárának katalogusa hat kötetben, mely ma is egyik legalaposabb bibliographiánk.
Mindez az akkori viszonyokhoz képest igen szép eredménynek mondható; úgyannyira, hogy közel fél századig jobb segédkönyveknek nem is éreztük szükségét; legalább – Toldy Ferencz irodalomtörténeti munkáit kivéve – alig jelent meg ezen a téren addig számot tevő munka.
A szabadságharcz lezajlása után a nemzeti érzés, a műveltségi törekvések és irodalmunk szeretete, az elnyomatás daczára, vagy épen ezért, mindinkább előtérbe lépett és mintha csak az elmulasztottakat akartuk volna helyrehozni, a nemzeti irodalom minden ága rohamosan emelkedett.
A magyarországi irók életére és munkáira vonatkozólag szintén történtek egyes gyűjteményes kisérletek: így Ferenczy Jakab és Danielik József Magyar Irók cz. életrajzgyűjteménye két kötetében 1525 iró élete és munkája van ismertetve. Ez után a magyarországi irók életét és irodalmi működésüket csak az akadémiai kiadványok, hirlapok, folyóiratok és egyes lexikonok ismertették; a megyék, városok és egyes hitfelekezetek iróiról azonban már több munka jelent meg; de még mindig hiányzott oly mű, mely az összes magyarországi irókat magában foglalná.
A könyvészet terén már sokkal nagyobb eredményt mutathatunk föl; Szabó Károlynak Régi Magyar Könyvtára méltán sorakozik a külföldi hasonló jelesebb munkák mellé; Petrik Könyvészete és Bibliographiája pedig igen hasznos kézikönyvek.
A hirlapirodalom, különösen nálunk, nemcsak az irók munkálatainak igen nagy részét, hanem a munkáikra s életviszonyaikra vonatkozó csaknem összes adatokat is magában foglalja. A hirlapok és folyóiratok összegyűjtése s tanulmányozása elkerülhetlenűl szükséges tehát annak, ki a magyarországi irók életét és munkáinak lexikonát meg akarja irni.
Midőn 1860-ban egy ily munka irásához fogtam, ismertem föladatom nehézségeit; tudtam, hogy csaknem egy század mulasztását kell pótolnom oly időben, mikor közkönyvtáraink még rendezetlenek voltak és hirlapjaink igen mostoha sorsban részesültek.
Irodalmunkkal és különösen hírlapjainkkal kellett tüzetesen megismerkednem; erre törekedtem tehát és harmincz éven át szakadatlanúl ezzel foglalkoztam. Azonfelül, hogy a hirlapok hasznosságáról a nagy közönséget is meggyőzzem és megóvásukat eszközöljem, a hirlapkönyvtárak fölállítását sürgettem. Ezen törekvésem nem volt hiú munka; mert a magas kormány meggyőződött a hirlapok fontosságáról és létesítette az országos hirlapkönyvtárt, mely a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának immár egyik külön osztályát teszi.
Midőn 1869-ben Pozsonyból a fővárosba költöztem, legfőbb törekvésem oda irányult, hogy az addig gyűjtött anyagot (mely akkor közel félmillió följegyzésből állott) közhasználatúvá tehessem.
E czélból első sorban a hirlap-czikkek repertóriumának kinyomatását sürgettem. Igy létesült Rómer Flóris, Toldy Ferencz és Fraknói Vilmos közbenjárásával a M. Tudom. Akadémia kiadásában megjelent három kötet Repertórium, melyekben összesen 84,720 czím foglaltatik. Ezzel a hirlapok használhatóságát is előmozdítottam.
Ezután a kir. m. Természettudományi Társulat kiadásában jelent meg a fiammal együtt szerkesztett pályamunkánk a Természettudományi és mathematikai Könyvészet, melyben 4978 irónak 8912 könyve és 2834 külföldi czikke van fölsorolva. Ide tartozik még a Figyelőben 14 évig közölt irodalomtörténeti repertórium 10,560 czímmel és a Hazánkban megjelent 2300 hirlapi czikknek czímeiből álló történelmi repertórium.
Az egyetemi könyvtárhoz jutva, a könyvtár rendezésének vezetésével bizattam meg és így munkám elkészítéséhez mind szilárdabb alapot nyertem. Felhasználtam minden fontos adatot, melyet a kezembe került könyvekből meríthettem; így különösen az oly bejegyzéseket is, melyeket a szerzők, ajándékozók, gyűjtők vagy Kaprinay és Toldy Ferencz, a buzgó könyvtárigazgató, a munkák magyarázatára vagy a névtelen szerző nevének földerítésére tettek. Ilyeneket találtam a N. Múzeum könyvtárában is Jankovich Miklós, Mátray Gábor és mások által bejegyezve.
Az anyag annyira fölgyűlt már, hogy földolgozásához kezdhettem. Még 1877-ben tettem közzé Egy «Magyar Irók Névtárá»-nak Terve cz. dolgozatomat a M. Könyv-Szemlében és egyúttal beterjesztettem ajánlatomat, a munka kiadása végett, a M. Tudom. Akadémiához. Az I. osztály bizottságot küldött ki, mely tervrajzomról indokolt véleményt adjon; a bizottság pártolólag terjeszté tervemet az I. osztály elé, melynek okt. 19. értekezleti jegyzőkönyvéből szükségesnek látom magyarázatúl és saját igazolásom végett a következőket ideiktatni: «A bizottság a munkának mutatvány-czikkek kiséretében benyújtott tervét helyesli s némi bővítéssel elfogadandónak tartja. Egy ily munka szüksége annál inkább érezhető, mivel naponként arról kell meggyőződni, hogy az ilynemű munkák, melyekkel ez idő szerint rendelkezünk, se nem elég teljesek, sem nem elég megbízhatók... A bizottság azt a módosítást, illetőleg bővítést javasolja, hogy ne csak az önállóan kiadásban megjelent művek szerzői, hanem a mennyire lehet, a folyóiratokban szétszórva található értekezések s egyéb érdemes művek irói is fölvétessenek a névtárba. E miatt ujabb kutatásokra nincs szükség, csupán a felveendő anyag és a szerkesztési munka szaporodik. A 6-8 kötetre tervezett mű talán egy kötettel több, de egyszersmind teljesebb lesz. A névtár kiadására a bizottság szintén helyesli a füzetenként való (5 ives füzetekben) megjelenést oly formán, hogy az Akadémia 8rétű kiadásai alakjában kéthasábos lapon történjék. Az életrajzi adatok nagyobb, a repertórium, kútfők stb. kisebb betűvel szedve... A mű általános érdekeinél fogva kiadási költségei ne valamely egyes osztály költségvetését, hanem az összes Akadémiát terheljék.
A bizottság ezen véleménye az összes ülés elébe terjesztetett. Ez nov. 28-án az I. osztály javaslatát minden pontjában elfogadta és felkérte az Igazgató Tanácsot, hogy a munka megindítására már az 1882. évi akadémiai költségvetésbe vegyen fel bizonyos összeget.
A munka kiadása fedezet hiánya miatt elhalasztatott ugyan, de én az előirt terv szerint, évről-évre növekvő irodalmunkat szem előtt tartva, haladtam előre munkám megirásában.
Hogy a már létező életrajzi adatokat pontosabban meghatározhassam, sőt új életrajzokat nyerhessek, ezen idő alatt 54 ezer gyászjelentést és 28 ezer szinlapot gyűjtöttem.
1885. nov. 17. és 1886. nov. 20. ismételten a M. Tudom. Akadémiához fordultam munkám kiadása végett; ezen utóbbi folyamodásomhoz egy nyomtatott mutatvány-ivet is mellékeltem. Ekkor az életrajzok terjedelmeseknek találtatván, azokat összevontabban kellett irnom.
Az önéletrajzok gyűjtésére blanquettákat nyomattam és 3220-at küldtem szét; beérkezett eddig 1415 önéletrajz. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez önéletrajzok t. beküldői a hirlapokat többnyire nem helyesen idézik és a könyvek czimeit nem az illető czímlapokról irják le. Ezek revisiója csak növeli a munkát; azért jövőre nagyobb figyelmet és pontosságot kérnék.
Végre az 1889. okt. 21. beterjesztett kérvényem czélhoz vezetett: a M. Tudom. Akadémia késznek nyilatkozott az irói tiszteletdíjat fizetni; azonban kiadóról én gondoskodjam.
A munka kiadására Hornyánszky Viktor akadémiai könyvkereskedése vállalkozott úgy, hogy azt csinosan, lehetőleg tömötten és olcsón állítja ki.
Az első füzet 1890. jan. 12. a kilenczedik f. évi máj. 21. jelent meg és ezzel be van fejezve az első kötet, melyben összesen 2544 életrajz foglaltatik.
Munkám tartalmáról kell még egyetmást elmondanom. Czélom: az egész hazai irodalmat életrajzokban úgy összefoglalni, hogy annak minden ága lehetőleg teljesen legyen abban képviselve.
Miként a hadviselésnél nem egyedül a hadvezérek nyerik meg a csatát, úgy az irodalomban is minden közmunkás figyelmet érdemel a kutató részéről. Ez lebegett szemem előtt munkám megirásánál.
Nagy feladat volt a megjelent összes könyvek iróiról életrajzot szereznem, vagy legalább azt megjelölnöm, hogy mily állást foglaltak el a társadalomban. Ez nagy nehézséggel járt és hogy mennyire sikerült, arról a munka átvizsgálásánál mindenki meggyőződhetik.
Miután számolnom kellett a térrel és idővel, összes iróinkat, t. i. mindenkit, a ki valaha valamit kinyomatott, nem vehettem föl munkámba; igyekeztem, hogy csupán olyanokat hagyjak el, kik mint kezdők később említendők vagy kik eddigelé még egészen jelentéktelenek; azonban a mult századokból még az ilyeneket sem mellőztem. Igy történt, hogy az A betűbe való 1112 iróról vannak jegyzeteim és csak 527-et vettem föl munkámba. A mennyiben hibáztam és itt-ott hiányok mutatkoznának könyvemben, igyekezni fogok azokat a Pótlék-kötetben helyrehozni.
Az életrajzoknál az iró életének minden főmozzanatát igyekeztem lehetőleg összevontan adni; azután a hirlapokban, folyóiratokban és egyebütt megjelent dolgozatait időrendben jelezve úgy, hogy azok könnyen föltalálhatók legyenek; az önállóan megjelent munkák czímét, szintén megtartva az időrendet, pontosan, de röviden irtam és itt-ott megjegyzésekkel kisértem; a névtelenül megjelent munkákat igyekeztem az illető szerző alá sorolni; kiterjeszkedtem a kéziratban maradt munkákra is, hogy ebben is megkönnyítsem a kutatást; különösen fölhasználtam a M. N. Múzeum gazdag kézirattárát; az álnevekre s azok fölfejtésére, sőt az önállóan megjelent arczképekre s azok készítőjére is kiterjeszkedtem.
Miután bő életrajzot és a munkák teljes czímét nem adhattam, mindezt a repertóriummal igyekeztem pótolni; ennek segítségével az illető életrajzot kiki maga igen könnyen kibővítheti.
Az eltérő életrajzi adatoknál kritikával jártam el és lehetőleg a megbizhatóbbakat fogadtam el.
Midőn ezen munkámat a nagy közönség figyelmébe és pártfogásába ajánlom, fölkérem egyúttal t. olvasóimat, hogy a családjukhoz vagy ismeretkörükhöz tartozó iróknak, különösen a már elholtaknak, kikről irodalmunk megfeledkezett vagy kiknek életrajza nehezen hozzáférhető, sziveskedjenek nekem életrajzi adatokkal szolgálni s az eddig megjelentekhez pótlékokat adni.
Első sorban köszönetet kell mondanom a M. Tudom. Akadémiának, mely áldozatkészségével lehetővé tette a munka megjelenését; azután az egyeseknek, kik munkámhoz hozzájárultak s kiknek neveit az illető életrajzoknál fölemlítettem; végre tisztelt barátomnak, dr. Heinrich Gusztáv egyetemi tanárnak, kit a M. Tud. Akadémia munkám fölülvizsgálásával bizott meg és ki önzetlen buzgalmával valóban nagy segítségemre volt mind a kéziratnak, mind a kiszedett iveknek revisiójánál.
Budapest, 1891. május 20.
Szinnyei József
a m. n. múzeumi hirlapkönytár őre.