Esterházy Miklós (galánthai gróf), nádor,
E. Ferencz gróf pozsonyi alispán és Illésházy Zsófia (kik protestánsok voltak) fia, szül. 1582. ápr. 8. Galántán Pozsonymegyében; a nagyszombati főiskolában nevelték, hol a vallásos érzelmű ifju a classica literaturán és szónoklaton kívül a hittant is szenvedélylyel tanulta, minek következtében 1601-ben a kath. egyház buzgó tagja lett. E miatt atyja kitagadta házából; nagybátyja Illésházy István pedig kéréssel, szorgalmazással, sőt trencséni birtokának odaigérésével is visszatartani akarta, de hasztalanul; Illésházy udvarát elhagyta s Mágocsi Ferencz kassai kapitányhoz menekült, ki alatt hadiszolgálatot viselt. E. először 1611-ben lett közfigyelem és köztisztelet tárgyává, midőn a gazdag özvegy főúrnővel Dersfi Orsolyával házasságra lépett. II. Mátyás, kinek kegyét megnyerte, őt testvérével együtt báróvá s eyszersmind tanácsossá s hadi kapitánynyá nevezte ki s Regécz törvényes urává tette. 1614-ben a nemzet nevében a linczi gyűlésre küldetett, hol a török háború folytatását tárgyalták. Itt megnyerte a külföldiek tiszteletét, úgy hogy utóbb nem volt fontos ügy, melybe ő be nem folyt. Igy egykori hitoktatójának Pázmány Péternek, turóczi prépostból esztergomi érsekké neveztetését ő eszközölte. 1617-ben beregi, 1618. zólyomi főispán, titkos tanácsos, majd főudvarmester lett. Ezentúl az ország legfontosabb ügyei többnyire reá bizattak. 1619-ben a nagykárolyi békeértekezletnek, utóbb a feltámadt cseh rendekhez küldött országos bizottmány tagja volt; részt vett a hainburgi értekezletekben; majd a nikolsburgi béke megkötésében munkált közre; mire kamarás, országbiró, Érsekujvár és a bányavárosi végek kapitánya lett. Nyitra vizénél (1623.) kivívott fényes hadi tette után Bécsbe 1624. jan. 20. diadalmenetet tartott s a királyt a háború erélyes folytatására akará bírni. A gyarmati török béke az ő befolyásával köttetett meg. 1624 őszén a soproni prot. országgyűlés őt választá meg, katholikus létére, szavazatai öt hatodával nádornak; II. Ferdinánd pedig Fraknóvár és ehhez tartozó uradalmak birtokával ajándékozta meg s egyszersmind e vár örökös grófjává emelte. Wallensteinnak a Bethlen hadain kivívott győzelme és az erre következett pozsonyi és szőnyi békekötés folytán a spanyol király 1628. az aranygyapjat küldötte neki. Később Rákóczy ellen hadakozott és eszközölte az 1634. kassai békét. II. Ferdinánd halála után sok ellenei támadtak, kik nagyon megkeseríték életét. Meghalt 1645. szept. 11. Nagy-Héflánban Sopronmegyében.
Munkái:
1. A Magyar-Országi Palatinusnak, Gróf Eszterhazi Miklosnak, Rákóczi György Erdélyi fejedelemnek irt egynehány Intő Leveleinek igaz Pariája. Pozsony, 1644. (2. kiadása, Győr, 1756. Latin fordításban az eredetinél egy hónappal előbb jelent meg 1644. márcz. Bécsben.)
2. ...Intő Leveleinek igaz Pariája. Bécs, 1645. (A Rákóczival folyt egész levelezés. Molnár János, M. Könyvesházában, III. 1783. kivonatokat közölt belőle.)
3. ...Lonyai Sigmondhoz, és némely Vármegyékhez irt egy-nehány Leveleinek igaz Pariája. U. ott, 1645. (Molnár J. az idézett helyen ebből is közölt néhány kivonatot.)
4. Galantai gróf Esterházy Miklós munkái. Eredeti kéziratok és kiadások után a szerző életrajzával szerkesztő Toldy Ferenc. Pest, 1852. Ujabb Nemzeti Könyvtár I. folyam: I. Értekező levél gr. Nádasdy Ferenczhez, kit kellessék minekünk az szentirásnak értelmében követnünk, hogy mi is eretnekségben ne essünk. II. Levelek Sennyei István cancellárhoz. 1631. (öt levél.) III. Intő levelek Rákóci György erdélyi fejedelemhez 1643-51. (28 levél.) IV. Levelek Lónyai Zsigmondhoz és némely vármegyékhez 1644-45. V. Okmányos toldalék. (A nádor státusiratai: Opinio, Discursus, Considerationes cz. és levelei.)
Egy névtelen röpiratról: Magyarországnak mostani állapotjáról egy, hazája szerető, igaz Magyar embernek tanácslása 1621., melyet P. és T. (Pringer és Thewrewk) 1838-ban Pozsonyban ujra kiadtak és E.-nak tulajdonítottak, Jászay Pál (Figyelmező 1839. 21. 22. sz.) kimutatta, hogy az legtöbb hihetőséggel Balásfy Tamás püspöknek tulajdonítható.
Leveleiből Beke antal közölt néhányat a Történelmi Tárban (1886.) Emlékiratát az 1631. erdélyi hadjáratról Pettkó Béla adta ki u. ott (1884.)
Arczképe: rézmetszet Widemann E.-től; 1649 körül, Hohn rajza s Ehrenreich metszete; aczélmetszet Tyrolertől Pesten, nyomt. Frey, E. névaláirásával a 4. sz. Munkái mellett és kőnyomat Rohntól 1857.
Keresztes István, Oratio funebris in exequiis N. E. Hungariae palatini. Viennae, 1645.
Czvittinger, Specimen 137. l.
Heroes Hungariae. Tyrnaviae, 1748.
Kölesy, Nemzeti Plutarkus I. 191. l.
Ersch u. Gruber, Allg. Encyclopaedie XXXVIII. 348.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 637.
Szalay László Eszterházy Miklós gróf, Magyarország nádora. Pest, 1863-70. Három kötet.
Képes Ujság 1860. 3. sz. arczk.
Toldy, M. Költészet Története 304. l. M. Nemz. Irod. Története, Összegyűjtött Munkái I. (Életrajzzal, E. Munkáiból lenyomat, melyben életrajzára vonatkozó bő repertórium van.)
Szinnyei Repertóriuma. Tört. I. II.
Történelmi Tár 1880-93.
M. Helikon. Pozsony, 1884. II. oszt. 1. kötet. (dr. Márki Sándor.)
Ballagi Géza, A Politikai Irodalom 38.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 328. 330. 331. l. II. 454. 490. l.
Petrik Bibliogr.