Esterházy Kálmán (galánthai gróf),
országgyűlési képviselő, gróf E. Dénes és gr. Haller Czeczilia fia, szül. 1830. jún. 7. Nagy-Iklódon Szolnok-Dobokamegyében; tanulmányait Kolozsvár végezte (1839-48.). Alig esküdött fel az országgyűlésre kir. táblai gyakornoknak, kiütött a szabadságharcz, Erdélybe sietett és beállt közvitéznek. Több harczban kitünt vitézsége által; a szebeni csatában egy ágyúgolyó szétroncsolta jobb karját, melyet amputálni kellett; az ütközetekben ezért nem vehetett többé részt; érdemkereszttel tüntették ki. A szabadságharcz után visszavonult; a gazdaságnak és tudományoknak élt; 1861-ben az ujraébredés korszakában részt vett a károlyfehérvári értekezletben, mint az általa kezdeményezett Korunk hirlap tudósítója s innét tudósításokat küldött a pesti lapoknak is. A nagyszebeni tartománygyűlésen, bár megválasztatott, nem jelent meg; 1865-ben mint fogarasi képviselő részt vett az utolsó kolozsvári országgyűlésen; majd Kolozsvár mandátumával jött fel a pesti országgyűlésre és a Deák-párthoz csatlakozott. Jósika Lajos báró lemondása után 1871-ben Kolozsmegye és Kolozsvár főispánja lett, majd a kolozsvári szinház intendánsa; állásától ő felsége kitüntető elismerése kiséretében vált meg. 1887-ben ismét mandatumot vállalt szabadelvű-párti programmal.
Természetrajzi czikkei a M. orvosok és term. vizsgálók Munkálataiban (X. 1865. Az aranynak előjövetele a Hideg-Szamos folyó alsó völgyében, XIV. 1870. A sztánai kimosási völgy és a kolozsvári medencze), a Kolozsvári Nagy Naptárban (1866. A sókról), Elnöki megnyitó beszédei az erdély múzeum-egylet közgyűlésein, az egylet kiadványaiban (1879-80.)
Vasárnapi Ujság 1867. 42. sz. arczk. 1891. 29. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1868. 35. sz. arczk.
M. Nemzetiségi Zsebkönyv I. 102. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1892-97. Bpest, 1892. 214. l.