lengyel királyné; Albert magyar király és Erzsébet leánya, szül. 1435-ben; midőn anyja 1440-ben III. Frigyes császárnak a koronát elzálogosította, gyermekei is annak gyámsága alá kerültek. E fejedelem bár életmódjában zsugori, de tudománykedvelő, művelt ember volt, a ki rendkivül érdeklődött a humanistikus mozgamak iránt. A császár a két királyi sarjadékot szigorúan, polgári egyszerűségben, de az akkori műveltségnek megfelelően nevelte. Azt beszéli a krónika, hogy a herczegasszony majdnem eladó leány korában (15 éves volt) is rongyos czipőben és ütött-kopott ruhában járt. Szellemi nevelése azonban jó lehetett. Magyar hazáját soha sem feledte, vele az összeköttetést soha sem szüntette meg. 1452. szept. 4. szabadult ki a gyámság alól és 1454. feb. 10. lett IV. Kázmér lengyel király neje, kitől hat fia s hét leánya született. Meghalt 1505. aug. 30.
Midőn legidősb fiának neje, Anna, jó reményben volt, E. fiához paedagogiai tanácsokat és intelmeket irt latinúl, mely mű 1583-ban Zürichben kinyomatott, kéziratban pedig a bécsi császári könyvtárban őriztetik; dr. Uhlárik János magyar fordításában a pozsonyi Kalauz (1892-93.) hozta: Erzsébet, Lengyelország királynéja, az ő kedves fiának, Ulászló magyar és cseh királynak Üdvöt az Urban czimmel.
Honművész 1833. 33. sz.
Hölgyfutár 1851. 244. sz. (Nagy Iván.)
Chevalier (Ulisse), Repertoire des Sources Historiques, Paris, 1877. I. 631.
Kalauz a kath. népoktatás terén 1892-93. (Regéczy József.)