nyug. jószágkormányzó és miniszteri tanácsos, a m. tud. akadémia levelező tagja, Ploetz Péter osztrák dragonyos kapitány és Schmeltz Erzsébet fia, szül. 1818. szept. 28. Ehrstein községben (Elzász). Venczel nevet kapott a keresztségben, az Adolf nevet a bérmálásnál vette föl. Atyja, a ki az ő születése után csakhamar Magyarországra Keszthelyre állomásoztatott át, korán halt el, mire Volf Ferencz keszthelyi polgár lett a gyámja. A gymnasium hat osztályát Keszthelyen végezte; mivel még igen gyenge korú, alig 14 éves volt, a VI. osztályt ismételnie kellett (egy részét Zágrábban, a másikat Kaposvárt töltötte); a 7. gymn. osztályt Pécsett, a 8-ikat, Szombathelyen járta 1836-ban. Ugyanezen év tavaszán veszítette el édes anyját, a mikor még csak rokonnal se bírván, magára maradt egy pár ezer forintnyi atyai örökséggel. A mezőgazdaságot választotta életpályájául és a Georgicon növendékei közé lépett, hol a tanfolyamot 1836-37-ben végezte. 1837 őszén a pesti egyetemen joghallgató lett. Időközben azonban Bácsmegyében Bikitsen, Latinovics Konstantin fiai (Vincze és Elek) mellett nevelői állást fogadott el. 1838. júl. a Károlyi István gróf uradalmi szolgálatába lépett. Előbb a számvevőségnél, azután a felgyői szeszgyári ellenőrségnél, majd a csongrádi tiszttartóságnál nyert alkalmazást. Negyedfél évi szolgálat után jószágigazgatósági titkár lett Fóthon. Ettől fogva mind nagyobb tevékenységi kört ölelt fel, életét családi körén kivül, a hivatalos, a köztársadalmi és irodalmi téren osztván meg. Működő tagja volt az 1848 előtt fennállott magyar ipar-, s ezzel kapcsolatban állt gyáralapító- és védegyletnek. 1843-ban Károlyi István segélyével alakította a pestmegyei gazdasági fiókegyesületet, melynek egyúttal több évig titkára volt. 1844-ben grófi titoknok lett és nov. 17. nőül vette Olsavszky Constantiát, kitől három fia s két léánya született, kik még életében elhaltak, úgy hogy csak egy unokája maradt életben. E minőségben egyúttal Károlyi Sándor grófnak előadta a gymnasiális és bölcseleti tantárgyakat 1848-ig. Ekkor a csongrádi és szentes-vásárhelyi uradalmak felügyelőjévé léptetett elő, székhelylyel Derekegyházán, 1851-ben pedig átvette a királydaróczi uradalom és pásztói birtok igazgatását is. 1848-ban a magyar gazdasági egyesület igazgató választmányába is beválasztatott; a gyüléseken több izben szakértekezéseket és emlékbeszédeket tartott; így a köztelki palota legelső alapjának 1847. jún. 6. történt ünnepélyes letétele alkalmával, gróf Festetics György, a keszthelyi Georgicon alapítója felett ő mondott emlékbeszédet. 1852-ben a Tiszaszabályozó társulat megválasztotta elnökévé. 1857. máj. fizetésének két harmadával nyugdíjaztatván, három fiának iskoláztatása végett Pestre költözött és 1858-tól hat évig a gazdasági egylet gépészeti s épitészeti szakosztályának alelnöke volt. 1862-ben a londoni világkiállítást látogatta meg. 1864. márcz. 13 Galgóczy Károly és Kocsi Sándor társaságában megvette a Kozma-Vazul-féle könyvnyomda szerelvényeit és Érkövy, Galgóczy és Kocsi czég alatt társaival együtt több évig könyvnyomda üzletet folytatott. Működő tagja volt (1864) az országos inség enyhítésére alakult kenyérosztó társulatnak és 1865-67-ig tagja a pesti m. kir. egyetemi államvizsgáló bizottságnak; végre 1866-ban alakította önsegélyzés alapján a Pesti népbankot, melynek évekig elnöke volt. 1866-ban a grófi nyugdíj megtartása mellett, államszolgálatba lépett és aug. 31. a csákóvárkövéresi alapítványi uradalmak főtisztjévé neveztetett ki. Innét 1867. szept. 1. Lónyay Menyhért pénzügyminisztertől a pécskai kerületi kincstári uradalmak igazgatására hivatván meg. Pécskára tette át lakását. 1868. febr. Bécsbe hivatott fel, hogy az első delegáczióban a pénzügyminisztert képviselje. 1869. és 1872-ben Csanádmegye batonyai kerülete megválasztotta országgyűlési képviselőnek. 1880-ban szemevilágának teljes elvesztése miatt elveszítvén hivatalviselési képességét, miniszteri tanácsosi czimmel nyugdíjaztatott; Keszthelyre vonult, hol 1883. decz. 13. meghalt. A m. tud. akadémia 1864. jan. 20. választotta levelező tagjának és Galgóczy Károly tartott fölötte emlékbeszédet 1884. ápr. 28. Ploetz családi nevét 1847-ben változtatta Érkövy-re. Már 1846-ban Csongrádmegye táblabirája, később a Royal Agricultural Society of England, a hevesmegyei gazd. s lovaregylet, a győrvidéki gazd. egylet tiszteleti tagja s 1860-től 1866-ig Pest fővárosnak képviseleti bizottsági tagja volt.
Már tanuló korában verselgetett és egy alkaikus ódáját Kisfaludy Sándor (1837. márcz. 17. levelében) is megdicsérte; ettől fogva szórejtvényeket, majd verseket, kisebb elbeszéléseket és egyéb czikkeket hozott tőle a Regélő, Honművész és a Hasznos Mulatságok; irt a Pozsonyi Hirnökbe s Századunkba (A philosophiáról Csaplovics ellen); gazdasági czikkeket az Ismertetőbe s Gazdasági Literaturába (a hizlalásról, a trágyáról, szeszégetésről, a birkáknak fülön való számjelzéséről); továbbá a Természetbe (A jégeső hárítókról), a Gazdasági Tudósításokba s az 1841-ben megindított Magyar Gazdába, ennek 1848-ig minden évfolyamába; a Nemzeti Ujságba (1847. 501. sz. Emlékbeszéd gróf Festetics György fölött.) 1850-57-ig és 1867. 135. sz. (Népbankok mint önsegélyző intézetek); dolgozott a Pesti Naplóba, Gazdasági Lapokba Hazánkba (1858), Függetlenbe, M. Világba, Kelet Népébe, Ország Tükrébe (1863. Peterdy Gábor), Főv. Lapokba (1864. Az új Georgicon küszöbén) sat. 1855-ben ő irta a Korizmics és társaitól kiadott Mezei gazdasági könyvébe a Gazdasági intézetek és egyesületek, úgy a Gazdasági irodalom cz. részt. A csatornázás, illetőleg a földöntözés mellett síkra szállva irodalmi vitát idézett elő s e kérdésben a m. t. akadémia 1864. nov. 28. gyülésen is értekezett (megjelent az Erdészeti Lapokban 1865),1866-ban Nemzetgazdasági magyar irók cz. alatt a M. Világba 45 czikket irt; a Honba (1881. 354. sz. Berzsenyi Dániel mint gazdasági iró) az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
1. Robot és dézma erkölcsi és anyagi, mező és statusgazdasági tekintetben. Pest, 1845. (50 arany jutalmat nyert pályamű, mely a Hetényi János és Királyi Pál pályamunkáikkal adatott ki. Ism. Bud. Hiradó 1846. 379. sz.)
2. Homokkötés. Pest, 1846.
3. Haszonbérrendszer és népesítés. U. ott, 1847. (100 aranyat nyert értekezés.)
4. Az 1863. évi aszályosság a magyar alföldön. U. ott, 1863. (Közgazdászati tanulmány. Ugyane tárgyban ő készítette az Országos magyar gazdasági egyesületnek a kormányhoz 1864-ben beadott Emlékiratát.)
5. Die Locomotiv-Bahn von Debreczin bis Mármaros-Sziget, das ist die Verbindung der reichsten Salinen Ungarns mit der Theissbahn. Wien, 1865. (Névtelenül.)
6. Emlékbeszéd Török János akad. lev. tag felett. Bpest. 1875. (Értekezések a term. tud. köréből VI. 3. sz.)
7. A «telepítési kérdésről» tekintettel kivándorlásra, bukovinai véreink visszatelepítésére, czélszerűbb hazai néposzlatra s a mezőiparos nagy községek ellomhítására. Bpest, 1883. Egy térképpel. (A m. ált. biztosító társaság jutalmában részesült. Ism. Nemzetgazdasági Szemle, Századok, Bud. Szemle XXXIV.)
Szerkesztette az Ismertető melléklapját, a Gazdasági Literaturát 1840-ben; a Falusi Gazdát 1857. júl. 7.-1859. májusig; kiadta és szerkesztette a M. Gazdát 1859. máj. 3-1861 végeig és a gazdasági Füzeteket 1862-ben (8 füzet.)
Arczképe kőnyomat, rajzolta Barabás, nyomt. Pollák testvérek Pesten 1866.
Pesti Hirlap 1847. 972. sz.
Danielik, M. Irók II. 70.
Jelenkor. Encyclopaedia 382.
Vasárnapi Ujság 1857. arczk. 1883. 50. sz.
Ország Tükre 1863. arczk.
Honpolgárok Könyve I. 1866. arczk.
Szinnyei Könyvészete és Repertóriuma. Term. tud.
M. Könyvészet 1883.
Nekr. 1883.: Nemzet 341. Egyetértés 342. Főv. Lapok 292. P. Hirlap 343.
Galgóczy Károly, Emlékbeszéd. É. A. felett. Bpest, 1884. és Orsz. M. Gazd. Egyesület Emlékkönyve IV. Bpest, 1884. és gyászjelentés.