ügyvéd és földbirtokos, szül. 1827. szept. 2. Nagy-Szalontán Birharmegyében, hol atyja E. Sándor szintén ügyvéd volt; atyjának 1836-ban történt halálával árvaságra jutott; a ref. gymnasiumban járt szülővárosában, mire a debreczeni főiskolában a jogi tanfolyamot is bevégezte s joggyakorlatra 1846-ban Biharmegye jegyzői hivatalához ment Csengery Imre főjegyző irodájába. 1847-ben a megye Pozsonyba küldte az országgyűlésre. 1848. ápr. visszament Biharmegyébe, hol esküdt lett. A szabadságharcz megszünte után 1850-ben megnősült és nyolcz évig ügyvédkedett; azután az ügyvédi gyakorlattal fölhagyott; azóta családjának és a gazdálkodásnak él. 1859-ben a nagy-szalontai ev. ref. egyház megválasztotta tanácsbirájává. A Debreczenben 1881-ben tartott zsinaton egyházmegyéje megbizásából jelent meg és részt vett a tanácskozásokban. Arany János sógora volt és vele sok levelet váltott; ezen leveleket megőrizte s
A. halála után nagy szolgálatot tett az irodalomnak, midőn azokat kiadta: Arany János életéből. Gyulai Pál előszavával és Arany János hatvan levelével. Bpest, 1883. (Ism. P. Napló 76. Egyetértés 83. Nemzet 76. Bud. Hirlap 77. 78. M. Polgár 67. M. Tanügy sat.)
Dömény József, Zsinati Emlékkönyv 1882. 121. l.
M. Könyvészet 1883.
Marosvásárhelyi ev. ref. kollegium Értesítője 1888. 426. l.