mérnök és erdész, E. Elek iskola-tanító fia s E. János marosvásárhelyi tanár testvére; ifjabb korában pap volt, majd bölcselő s költő; megpróbálta a mérnökséget; vármegyei s végre kamarai erdész volt Tordán, hol 1868. márcz. 8. meghalt 75 éves korában. Könyveit (184 mű) és ásványgyűjteményét a marosvásárhelyi kollegiumnak hagyta.
Költeményei a szépliteraturai Ajándékban (1822-23), az Aglájában (1830-31), Költemények (Kolozsvár 1834) cz. gyűjteményben és a Parthenonban (1837); természettudományi czikkei a N. Társalkodóban (1830. A földingás történeteiről, okairól sat. 1835. A hóharmatról és ennek származására s következéseire való befolyásáról a világosságnak és csillagoknak, különösen pedig a holdnak), régészeti s földrajzi czikkei a N. Társalkodóban (1830. Római útnyomozás a Bekecs körül, 1832. Otahaiti sat. 1837. Utazások nemes Torda vármegye alsó kerületének nevezetesebb járásaiban, 1838. Krimia), a Hon és Külföldben (1842. Kalotaszeg vázlata), a Mentorban (1842. Hazai mérges növények ismertetése), a M. orvosok és természettudósok Munkálataiban (X. 1865. Az Ompoly és Algyógy vízvidékeinek föld- és ásványtani ismertetése.)
Munkája: Nemes Tordamegye flórája. Kolozsvár, 1844.
Kézirata: Erdősztudományi mesterszók és némely költeményei (a m. n. múzeumban.)
Szinnyei Könyvészete.
Marosvásárhelyi ev. ref. kollegium Értesítője 1888. 427. l. és gyászjelentés.