székely főnemes, ki Szent-Erzsébeten lakott, Udvarhelyszéken, Küküllő- és Fejérmegyékben terjedelmes földbirtokot birt. Ő volt a szombatosok felekezetének megalapítója, vallásuk megalkotója. Az Erdélyben lábra kapó unitárius hitnek egyik legrégibb hive, már 1567-ben Dávid Ferenczhez állott. Az élet megviselte, bénult, beteges ember volt, gyermekeit, három fiát és nejét elvesztette s a vallásban keresett enyhülést. addig forgatta a szent iratokat, míg a szombatosok vallását kitalálá. Ennek az új hitnek maga volt első apostola, irója és énekszerzője. Nem volt iskolázott theologus, még a korabeli humanisztikus műveltség szinvonalán sem állott, de a bibliában és az egyháztörténelemben annál jártasabb volt. Kiváló hatást gyakorolt a szombatosság fejlődésére, hogy fiává fogadta Péchi Simont, a ki később Erdély főkanczellárja s a szombatosság egyházi és világi ereje lett; hozzácsatlakoztak a felekezet legjobbjai, köztük Bogáti Fazekas Miklós. Ebből a társaságból került ki a szombatos-irodalom első sarjadzása. Eőssi András 1598-1602 között halt meg.
Irt maga Eőssi és iratott másokkal különbéle egyházi műveket, imákat, prédikácziókat, magyarázatokat, énekeket. E munkásság eredménye, hogy a szombatosoknak már 1600 körül rendszeres énekes-könyvük volt, melyet valószinűleg Eőssi maga szerkesztett. Ez is, mint saját művei, kéziratban maradt meg. Kézirati műveiül a következők tekintendők: Hitczikkek: Káté; két magyar ima; Énekeskönyv az hamis vallásoknak rontására és az igaz vallásnak minden részeinek megmutatására. (E versbe szedett káté 14 tankölteményt foglal magában.)
Uj M. Muzeum 1850-51. 1854.
Keresztény Magvető 1871.
Történelmi Tár 1887. 808. l.
Kohn Salamon, A szombatosok. Bpest, 1890. és dr. Erdélyi Pál szives közlése.