orvosdoktor, tanár és ev. ref. lelkész, valószinűleg nagy-enyedi származású volt és iskoláit szülővárosában végezte; azután a nagyváradi egyház költségén külföldi egyetemre ment és 1649-50-ben Utrechtben Voet előadásait hallgatta; 1650. máj. 22-től pedig Franekerában tanult, hol 1653-ban orvosdoktorrá avatták, mire visszatért hazájába s a nagyváradi iskolák igazgatásával bizatott meg. Midőn két év mulva a tanítástól megvált és gyakorló orvosként működött és dolgai miatt Debreczenbe ment; honnan kijöttében a városból néhány katona utána nyargalt és megtámadták; egyike hátul reá lőtt, úgy hogy nyaka alatt és lapoczkája mellett menvén testébe a golyó, a mellén jött az ki; Debreczenbe hurczolták és sebeit bekötötték, azután Ecsedre a fejedelem elé vitték, ki a vádak alaptalansága felől meggyőződvén, szabadon bocsátotta. Miután 1660-ban török kézre került Nagyvárad, E. Huszton Rhédei Ferencznél tartózkodott. 1664-ben Nagy-Enyedre hivatott meg bölcselettanárnak, hol öt évig működött; 1669-ben prédikátor lett Alvinczen, hol 1671-ben meghalt.
Munkái:
1. Dissertatio theologica, praes. Gisb. Voetio. De Visione Dei per Essentiam. Ultrajecti, 1651.
2. Dissertatio medica, praes. Henr. Rgio. Medicatio duorum aegrorum aneurismate et gangraena laborantium 1651. jún. 21. U. ott.
3. Exercitatio de visione Dei per essentiam. Franequerae. 1651.
4. Disputatio theologica, praes. Kloppenburgio. De vera Spiritus Sancti Deitate. U. ott, 1652.
5. Disputatio V. De Dei potentia, potestate et adorabilitate. U. ott, 1653.
6. Disputatio V-ae reliqua. De divina praedestinatione. U. ott, 1863.
7. Dissertatio inaug. medica de Ictero. Traj. ad. Rh., 1653.
8. Praecepta Morum, Institutioni Puerorum accomodata, facilioris memoriae causa, stylo juxta textum solutum sonante, carminibus comprehensa proponuntur. Ut autem intelligentius disci possint, textus etiam e regione exhibetur, prout a... Joanne Amos Comenio collectus est; in usum Varadien. Scholae, Opera Samuelis Enyedi... Varadini, 1658. (A magyarországi s erdélyi iskolákban általában el volt terjedve; sok kiadást ért, u. m. Lőcse, 1677., 1690., 1696., 1700. Debreczen, 1714., 1735., 1791. Pozsony, 1729. stb.)
9. ...De Libero Arbitrio; Quam Auxiliante Deo sub praesidio... S. Enyedi... publice defendet Michael Eperiesi... Cibinii, 1665. (Egyetlen példánya a marosvásárhelyi, Teleki-könyvtárban; a czímlevél legelső sora: Disputatio Philosophica? le van szakasztva.)
Weszprémi szerint Lorántfi Zsuzánnához is intézett részvétiratot, fiának Rákóczi Zsigmondnak halála alkalmából, latinúl és magyarúl, mely Váradon kinyomatott 1656-ban.
Bod Péter ezt irja róla: «Ugy látszik holmi verseiből, hogy alávaló poéta nem volt.»
Bod, M. Athenas 76.
Weszprémi, Succincta medicorum Biogr. Cent. Alt. Pars I. 54-58. P. II. 285. IV. 138. 244.
Horányi, Memoria I. 620.
Benkő, Transsilvania II. 388.
Siebenb. Quart. VI. 1798. 303. 304.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchényi. Suppl. I. 164. II. 397.
Szalárdi János Siralmas M. Krónikája (Ujabb Nemzeti Könyvtár II. Pest, 1853. 443.)
Sugár, Az orvosok és orvosi tudomány Magyarországban. Pest, 1861. 26.
Egyetemes M. Encyclopaedia VII. 767. l. (Vass József.)
P. Szathmáry Károly, A Bethlen főtanoda története 83. 150. l.
Szűcs István, Debreczen Története II. 340.
Figyelő XVI. 387.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II.
Történelmi Tár 1886. 608. l.
Petrik Bibliogr.