orvosdoktor, a m. tud. akadémia lev. tagja, az országos szőlőiskola s vinczellérképző nyug. igazgatója, E. Ferencz megyei orvos és Piller Katalin fia, szül. 1805. decz. 6. Sümegen Zalamegyében; szüleit alig három éves korában elvesztvén, nagyszülőihez Pozsonyba került; itt végezte a gymnasiumi s bölcseleti iskolákat. 1825-ben Pestre jött az orvosi tudományokat hallgatni; e pályának gyakorlati tanfolyamát Bécsben fejezte be 1831-ben, a hires Hartmann vezetése alatt és ott nyerte az orvosi oklevelet. Ugyanakkor a cholera uralkodott és ő Bécs egyik külvárosában osztály-orvos lett. A vész megszüntével Batthyány Fülöp herczeg alsó-ausztriai uradalmainak lett orvosa; innét kevés idő mulva Csehországba ment hasonló minőségben gr. Bouquoyhoz, hol csakhamar nagyon keresett gyakorló-orvos lett. Azonban vágya mindcsak hazája felé vonzotta, s egy év mulva már Batthyány Fülöp hg. uradalmi szolgálatába, annak enyingi uradalmába tért vissza s a Sió mellett Mező-Komáromban lakott. Itt foglalkozott mint uradalmi orvos az 1848. szabadságharcz kitöréseig, midőn mint honvéd főorvos teljesítette hazafiúi kötelességét. Különös hajlammal birt a kertészetre s szabad idejét már gyakorló-orvos korában legörömestebb töltötte e szakok gyakorlati s elméleti mivelésében. Mező-Komáromban faiskolát, mintakertet és mintaszőlőszetet alapított és dolgozataival a bel- és külföldi szaklapokat gyakran fölkereste. A szabadságharcz után az orvosi pályát elhagyván, egészen a kertészet, gyümölcstermelés és szőlőmívelés gyakorlati s irodalmi terén öszpontosította működését. Lakását Pestre tette át. 1850-ben itt több társával haszonkertészetet és faiskolát alapított a csömöri-úton, közel a kerepesi-vámhoz; 1853-ban ezt kertészképző tanintézettel kötötte össze, melyet később a m. kir. helytartóság évi 2000 frt erejéig segélyezett. 1860-ban az országos magyar gazdasági egyesület a budai országos szőlőiskola mellett vinczellérképzőt szervezvén, annak igazgatására őt hívta meg, mely állást 16 évig foglalta el; növendékeivel együtt az államsegélyt is ide vitte át. Utóbbi években szembajban szenvedett, mely folyton nagyobbodván, 1876-ban a budai országos vinczellérképző vezetéséről, 1877-ben pedig a Borászati Lapok szerkesztéséről is lemondott és promontori szőlejében tölté nyugalomidejét. A szőlőszet és borászat érdekében a kormány megbízásából több utazást tett, így 1863-ban a m. kir. helytartóság Francziaországba s a Rajna vidékére, 1864-ben az országos m. gazd. egyesület a Brüsselben tartott nemzetközi gyűlésre küldte ki. Később ugyancsak a gazd. egyesület 1865-ben az amsterdami kiállításra küldte s ezen alkalommal, különös tekintettel volt borügyünkre és a gallisátió értékére. 1867, 1868 és 1869-ben a magyar kir. ministerium megbízásából a Magyarország és az erdélyi részek borvidékeit utazta be s tanulmányozta. Meghalt 1877. máj. 9. szélütés következtében Promontoron. A m. tudom. akadémia 1858. decz. 15. választotta levelező tagjává s Galgóczy Károly 1877. decz. 17. tartott fölötte emlékbeszéde.
Munkatársa volt a Magyar Gazdának (1841-42.) és Orvosi Tárnak (1848.), a Gazdasági Lapoknak (1851-től), Erdélyi Gazdának (1869-70.), Pesti Naplónak (1855. II. 16. 59-61. 1859. 16. sz.), Vasárnapi Ujságnak, Képes Ujságnak (1859.), M. Orvosok és Term. Munkálatainak (XII-XIV. 1868-70.), a Szőlőszeti és borászati Közleményeknek (1857.), az Egyet. M. Encyclopaediának és több külföldi szaklapnak; a gazdasági egyesület által kiadott Gazdasági Kis Tükörben a szőlőszeti, kertészeti és méhészeti részt, azután a Korizmics, Benkő és Morócz által kiadott Mezei Gazdaság Könyvében a szakjához tartozó részeket szintén ő irta.
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medica de febri hectica. Vindobonae, 1831.
2. A Sió mellékének vázlata természetrajzi és orvosi szempontból. Pest, 1847. (A pesti orvosi kar által koszorúzott pályamunka.)
3. Programm einer praktischen Bildung-Anstalt für Nutz-Gärtnerei, ganz besonders aber für die Obst- und Wein-Cultur. Pressburg, 1854.
4. Kertészeti füzetek. U. ott, 1854. és 1856-59. 15 füzet. (Az 1-3. füzet. 2. kiadása egyben. U. ott. 1857. A gazdasági Lapokban irt kertészeti czikkeinek gyűjteménye.)
5. Népszerű káté a szőlőmívelés és borkezelés okszerű módjáról; külföldön tett tapasztalatok után U. ott, 1864. 2. kiadás. U. ott, 1870. Ugyanez németül. U. ott, 1864. és 2. kiadása 1870.)
6. Dr. Entz Ferencz borászati utazása Francziaországban és a Rajnavidéken. U. ott, 1864.
7. Hollandi utam különös tekintettel borügyünkre és a gallisatió értékére. U. ott, 1865.
8. Ujabbkori magyar gazda. Népies olvasókönyv. Pozsony, 1868. (A m. orvosok és term. vizsgálók által 100 aranynyal jutalmazott munka.)
9. A hazai szőlőszet. U. ott, 1868. (Gyürky Antallal együtt. Közlemények a földm.-, ipar- és keresk. ministerium köréből I. 2.)
10. Leiró katalog és árjegyzéke az orsz. magyar gazdasági egyesület budai szőlő- és faiskolájában található sima és gyökeres szőlővesszőknek, facsemetéknek és egyéb kerti terményeknek. U. ott, 1869.
11. Magyarország borászata. U. ott, 1869. (dr. Málnay Ignáczczal és Tóth Imrével, Közlemények a földm.-, ipar- és keresk. min. köréből II. 2.)
12. A szőlőszet sé borászat Erdélyben. U. ott, 1870. (dr. Málnay Ignáczczal. Közlem. a földm.-, ipar- és keresk. min. köréből III. 1.)
13. Az újabban felmerült borkérdések megoldásához. Bpest, 1875.
Somssich Pál buzdítására s annak részvételével Borászati Füzetek cz. szakközlönyt indított meg Pesten, melyet azonban már 1870-ben maga szerkesztett és adott ki; e szakközlöny fentartása nem csekély gondot és áldozatot követelt tőle (1873-ig már havi 60 füzete jelent meg), miért is be akará szüntetni borász közönségünk közönyös részvétlensége miatt; de a kormánytól anyagi támogatást is nyervén, 1874-től Borászati Lapok cz. alatt tovább is fenntartotta. E szakközlönynek nem kis része van abban, hogy a bortermelés terén óriási előhaladást tettünk. Jelszavai: Refom, associatio s munkafelosztás, új korszakot idéztek elő borásati iparunkban.
Vasárnapi Ujság 1857. 23. sz. arczk.
Jelenkor. Encyclopädia 101. l.
Danielik, M. Irók II. 66.
M. Akadémiai Értesítő 1859. I. 3. sz.
Egyetemes M. Encycl. VII. 765. (Vass József.)
Magyarország és a Nagyvilág 1876. 33. sz. arczk.
1877. Hon 116. sz. P. Napló 116. sz.
Növénytani Lapok 122. l. Borászati Lapok 10. sz.
Szinnyei Repertóriuma. (Természettud.) és Könyvészete.
Galgóczy Károly, Emlékbeszéd dr. Entz Ferencz fölött. Bpest, 1878. (Ugyanez a M. Gazd. Egyesület Emlékkönyvében III.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr. és gyászjelentés.