orvosdoktor, szül. 1814. jan. 14. Modorban Pozsonymegyében, hol atyja E. Márton iparos és később városi tanácsos volt és mindkét fiát (Károlyt és Mártont) orvosdoktornak nevelte (utóbbi pozsonyi orvos). E. Károly iskoláit szülővárosában kezdte s a pozsonyi ág. ev. lyceumban folytatta; az orvosi tanulmányokat Bécsben végezte, hol 1838. nov. 28. orvosdoktorrá avatták. Még ugyanazon évben Sopronban telepedett meg, hol keresett orvossá lett. 1856-61-ig városi főorvos volt. Ötven éves orvosi jubileuma alkalmával ő felsége magyar nemességet adományozott neki s utódainak. Meghalt 1891. jan. 30. Sopronban.
Orvosi értekezéseket irt leginkább a külföldi szaklapokba.
Munkája: Dissertatio inaug.-chemica exhibens analyses praecipuorum fontium medicatorum Hungariae. Viennae, 1838.
Szinnyei Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1891. 6. sz.
Sopron 1891. 10. sz. és Harmath Károly tanár szives közlése.