jogakadémiai tanár, E. István sárospataki gymnasiumi tanár és Csáji Sára (Csáji Márton, tiszáninneni superintendens unokája) fia, született 1819. november 13. Alsó-Fügeden Abauj-Tornamegyében; korán átvaságra jutván, édes anyjával együtt Szikszóra költözött, hol alsóbb iskoláit járta; egy évet Remetén (Szepesm.) töltött. 1836. nov. 1. a felsőbb tanulmányok hallgatása végett Debreczenbe ment; akadémiai pályáját 1841-ben végezte s még azon év végén a Tisza Lajos házához ment, László, Kálmán és Lajos fiai mellé nevelőül három évre 300 frt évi fizetéssel. 1843-ban ott hagyta állását és Pestre költözött, hol 1846. decz. 19. a királyi táblán ügyvédnek esküdött föl. 1848. márcz. tevékeny részt vett Jókaival s Petőfivel a pesti ifjuság mozgalmaiban. 1848. ápr. 27. Klauzál Gábor földmivelési miniszter fogalmazónak nevezte ki 800 frt fizetéssel. Mint miniszteriumi hivatalnokot és nemzetőrt Kossuth Dembinski által megszállott és a harczszinterét képező vidékre küldte a népfelkelés szervezésére; itt volt 1849. áprilisig, midőn Pestre visszatért és a 8. honvéd-zászlóaljhoz, hova előbb már hadnagyi ranggal kineveztetett, akart belépni; azonban Kossuth Beöthy Ödönhöz küldte Nagyváradra, kivel aztán Brassóba ment, honnét jún. Bukarestbe kellett volna menniök követségbe, de a rumén kormány kijelentette, hogy a forradalmi kormánynyal érintkezésbe lépni nem akar, tehát visszatértek és ő Debreczenbe ment; fizetésén felül egy arany napi díja járt volna, de ezen díjakat sem Beöthy sem ő nem vette föl. Ismét Pestre jött, hogy zászlóaljába lépjen, de Szemere a hivatalos lap szerkesztését bizta reá. A szabadságharcz után mint kompromittált egyén elvesztette ügyvédi diplomáját, melyet azonban 1852. szept. 27. visszakapott és mellékesen a fővárosban irodalommal foglalkozott. 1863. szept. Sárospatakra költözködött, hol az ev. ref. főiskolában a magyar magánjog tanszékére választották. Mint tanár irodalmi összeköttetéseit megszüntette s egyedül tanári kötelességének élt. 1853-ban lépett először házasságra Vidos Viktornéval (Gömbös Krisztina), ki 1854-ben meghalt; második neje 1863-ban Kovácsy Vilma lett; elsőtől Béla törvényszéki biró, másodiktól egy fiú- s két leánygyermeke születtek. Latinúl, németűl, francziáúl, angolúl olvasott és beszélt. Meghalt 1891. ápr. 13. Sárospatakon.
Egy pár verse jelent meg az Életképekben és a P. Divatlapban (1845.); ez időtől 1848-ig a Csengery Antal által szerkesztett Pesti Hirlap belmunkatársai közé tartozott és jelentéseket irt Pestmegye közgyűléseiről; Pákh Albert megbetegedése s félrevonulásakor a fővárosi ujdonságok rovatát vezette; 1848-ban egyéb czikkeket is irt a lapba a napirenden levő kérdésekről, de valamennyit névtelenűl vagy E. betűvel jegyezve. 1849. júl. 1-től aug. 11-ig felelős szerkesztője volt a hivatalos Közlönynek, de a melyben neve alatt a programmon kivűl egyéb nem jelent meg; 1856-57-ben a dr. Szabó Alajos által kiadott Magyar Néplapban vezette a külpolitikai rovatot. 1857-63-ig belmunkatársa volt a Pesti Naplónak, melybe 1859-től fogva, kivált az 1860-61. mozgalmasabb időben olykor vezérczikket is irt, néha «egy falusi politikus» álnév vagy X (1861. máj. 16. sz.) és *** jegyek alatt, máskor minden jegy nélkül; ugyanazon lapba irt könyv- és szinbirálatokat is E. D., vagy -ő- jegyek alatt és névtelenűl. A Pákh Albert által szerkesztett Ujabbkori Ismeretek Tárában is van nehány czikke: Francziaország Lajos Fülöp alatt, Halálbüntetés sat. E. jegy alatt. Emlékbeszéde Erdélyi János felett a Sárospataki Füzetekben (XIII. 1869.) van. 1884-ben Hegedűs László felett tartott emlékbeszédet, mely megjelent a sárospataki főiskola Értesítőjében (1884.) Erdélyi János Egyetemes irodalomtörténetének utolsó részét, Erdélyi jegyzeteiből és kézirataiból ő szerkesztette össze s a kiadás gondját is ő vitte.
Munkái:
1. Székfoglaló beszéd. Sáros-patak, 1864. (Különnyomat a Sárospataki Füzetekből.)
2. A magyar magánjog tankönyve. U. ott, 1892. Két kötet. (Kiadta fia Emődy Béla törvényszéki biró. Ism. P. Napló 83. sz.)
M. Néplap 1856. 25. sz. (Bernát G. levele.)
Petőfi-Muzeum 1891.
Debreczeni Prot. Lap 1891. 16. 18. sz.
Sárospataki Lapok 1891. 16. sz.
Zemplén 1891. 16. sz.
E. D. emlékezete. Sárospatak, 1891.
Önéletrajzi adatok, gyászjelentés, fiának E. Bélának és Szinyei Gerzsonnak szives közlése.