állami népiskolai tanító, szül. 1842. decz. 25. Németujfaluban Somogymegyében, hol atyja kath. kántortanító s jegyző volt; az algymnasiumot Pécsett és Kaposvárott végezte; ezután egy évig atyja mellett mint tanítógyakornok működött. 1859-ben a pécsi tanítóképzőbe lépett, hol 1861-ben a főelemi iskolákra tanítóképesitő oklevelet nyert; 1865-ig atyja mellett segédtanító, azután pedig kinevezett rendes kántortanító volt. 1875-ben a temesvári állami népiskolához neveztetett ki állami tanítónak. 1869-ben többek közreműködésével létesítette a szigetvár-vidéki tanító-egyletet, melynek első elnökévé megválasztották; ugyanazon évben a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a népiskolaügy tanulmányozása végett Németországba küldetett.
1861-ben a Szanter Antal által kiadott Népnevelők Kalauza cz. évkönyvben a gyermekjátékokról irt czikket. 1876-ban a délmagyarországi tanítóegylet közgyűlésen ő tartotta az első magyar értekezést. Irt még a Tanodai Lapokba, Néptanodába s más szaklapokba több kritikai czikket.
Munkája: A népiskola hamupipőkéi Kritikai eszmetöredékek a népiskolai oktatás köréből. Temesvár, 1890.
Szerkesztette a Délmagyarországi Tanítóegylet Közlönyét 1880. jan. 14-től 1882. júl. 31-ig Temesvárt.
Álnevei: Sándor József, Csetneky Gábor, Somogyi Sándor; jegye: y. r.
M. Könyvészet 1890. és önéletrajzi adatok.