ev. ref. lelkész, esperes és az egyházkerület főjegyzője, szül. 1813-ban Árapatakon Háromszékmegyében, hol atyja szintén ref. lelkész volt; tanulmányait a nagy-enyedi Bethlen főiskolában végezte, hol 1836-ban a logikusok tanításával bizatott meg; ugyanekkor kitűnt a Bethlen-ünnepélyen tartott beszédével. 1837-ben Bécsbe ment a prot. theologiai akadémiára, honnét megjövén Gyula-Fehérvár választotta lelkészeűl (1838.). 1849-ben a város békekövetűl küldötte az oláh fölkelők táborába; midőn ezek a környéket földulták, az erdőkbe menekülő magyarokat fölkereste, ruhával élelemmel látta el és falvaikba való visszatérésre birta őket; a vész lecsillapultával maga eszközölte két templomnak, öt iskolának és 9 paplaknak romjaikból ujra építését. Esperessé 1850., egyházkerületi főjegyzővé 1866-ban választatott meg. Meghalt 1878. febr. 14.; Szász Domokos mondott fölötte febr. 17. emlékbeszédet, mely Isten szolgája cz. megjelent Kolozsvárt (1878.)
Napló-töredékek cz. a hazában tett utazásainak élményei az erdélyi Nemzeti Társalkodóban, a pesti Regélőben és Athenaeumban (1837-1838.), A gyulafehérvári egyházmegye s egyházi története az Erdélyi ev. ref. Névkönyvben (1863-65.) jelentek meg.
Munkája: Az ifjak jó aránylatu neveltetésökből sarjadzik nemzeti erő, boldogság. A Bethlen Gábor hálaemléke napján elmondotta... Nagy-Enyeden, tavaszutó 24. 1837. Nagy-Enyed, 1837.
Vasárnapi Ujság 1878. 10. sz. arczk. (Szász Károly.)
Erdélyi Prot. Közlöny 1878. 8. sz.
Petrik Bibliogr. IV. 34. l. és gyászjelentés.