községi kántor-tanító, szül. 1810. júl. 13. Sopronban, hol atyja szabómester volt; a soproni ág. evang. gymnasiumban tanult és már 14 éves korában arra volt utalva, hogy a szükséges tankönyveket és tanszereit önmaga szerezze be, azért a jobbmódú családok gyermekeinek leczkéket adott; 1832-ben lyceumi tanulmányait bevégezte s azon év máj. 6. a gálosi ág. evang. hitközség hívta meg tanítójának, hol még 1885-ben is működött. Már 1832-ben tanította a magyar nyelvet, természettudományokat, a földrajzot és történelmet; saját készítménye volt az a földgömb, melyet a földrajz tanításánál használt. Ő felsége 1882. márcz. 29. 50 éves sikeres működéseért a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta neki.
Munkája: Kurzgefasste Naturlehre, Geographie, Verfassungslehre und Geschichte von Ungarn. Pressburg, (1870.)
M Paedagogiai Szemle 1882. (Merényi Kálmán, fénnyom. arczk.)