Dunca Constantia (Schian Antalné),
rumén paedagogiai irónő, szül. 1843. febr. 16. Botusanban Romaniában; atyja D. István azon máramarosi nemes családból származott, melynek előneve botfalvi és szerfalvi. Constantia tanulmányait Romániában, Bécsben és hét évig Párisban végezte; első nő volt, ki a párisi sorbonne-egyetemen a történelmi, philosophiai s irodalmi tanszakokból képesítő bizonyítványt kapott. A rumén női nevelésnek szánván életét és tanárnőnek készülvén, 1862-ben a Hôtel de Villeben a tanári vizsgát letette s Romaniába visszatért; ekkor a kormány leány-népiskolai felügyelőnek nevezte ki s felhivta, hogy a női nevelésre vonatkozó reformok tervét terjesze be; terve s szellemi munkássága következtében az elemi s felsőbb leányiskolák száma szaporíttatott és egy központi tanári nőképző is létesült, hol 1863-ban a paedagogiai tanszéket nyerte, egyúttal 1865-ben az összes elemi leányiskolák felügyelőjévé neveztetett ki. 1871. okt. Schian Antal dévai kir. ügyészhez ment férjhez, minden bukaresti állásáról lemondott és magyar polgárnővé vált. 1881 óta férjével együtt Budapesten lakik.
Párisban 1860-ban a Constitutionel, Patrie, Presse, Illustration, Monde Illustrée s más franczia lapokban Camille ďAlb álnévvel kezdte irodalmi czikkeit és különösen beszélyeit közölni, ilyenek: ĽEstella, Scénes de la vie Moldave, Le frère blanc, Scénes de la Romanie, La criminelle Hongroise és Elena; utóbbi művével az irodalmi művek arany mellpénzét kapta s hírneve oly hamar emelkedett, hogy már 1861-ben a párisi Athenaeumnak és más szépművészeti társaságoknak is tagja lett. Romaniába visszatérte után a Párisban szerzett ismereteit Bukarestben és az ország más városaiban is nyilvános értekezleteken kezdé érvényesíteni; az ugyanakkor alapított Amiculu Familiei (A család barátja) cz. lapban pedig irodalmi s paedagogiai dolgozatokkal a leánynevelés és polgárosodás érdekeit védte s terjesztette. Magyarországban tartózkodása alatt az Allgemeiner Erziehungs-Verein kinevezte általános kiküldöttének s utasította, hogy a Fröbel-féle eszméket hazánkban is terjeszsze s kedveltesse meg. 1871-ben a Martira iminei (A sziv vértanúja) cz. drámát irt, mely a bukaresti s jassii szinpadokon sikerrel adatott; később a Deputatul (Országgyűlési képviselő) cz. vigjátékot irta, melyet szintén előadtak a jassii szinházban.
Munkái:
1. Fiule Poporului. Bukarest, 1863. (A nép leánya; ezen munkáért a fejedelemtől 3000 frank jutalmat kapott.)
2. Cultura omului. U. ott, 1872. (Az ember művelése; a rumén kormány e mű egész első kiadását megvásárolta.)
3. La alma. Nagy-Szeben, 1883. (Az alma; a gyermekek számára irt mesék.)
Album des Celebrités Contemporaines (Berthet Elias.)
Familia 1867. 8. sz. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai. Pótlékkötet. Pest, 1868. 210. l. és dr. Marienescu Athanáz szives közlése.