tankerületi főigazgató, szül. 1832. márcz. 8. Bécsben; családi neve Krautschneider volt és a 60-as évek végén változtatta azt Dunayra; a jogot és bölcseletet a gráczi, budapesti s bécsi egyetemen végezte; 1863. decz. 31. bölcselet- és történelem-tanári oklevelet nyert. 1860-1862-ig Pesten az állami, 1862-ben a budai gymnasiumnál volt helyettes, 1864-70-ig u. ott rendes tanár, 1870-72. fiumei igazgató; 1872-75-ben Budán rendes tanár; 1875-87-ig jogakadémiai bölcselettanár Győrött; 1887 óta beszterczebányai tankerületi főigazgató; közben egy évig (1889/90.) a budapesti Ferencz József-intézetnek volt kormányzója. Foglalkozott a rumén, germán és holland nyelvvel; beszél olaszúl francziáúl, angolúl, tótúl, csehűl, kevéssé lengyelűl és horvátúl.
Verseket irt a Hölgyfutárba (1859. 1863.), M. Ifjuság Barátja cz. évkönyvbe (Pest, 1860.), Haza és Külföldbe (II. 1886. A fa utolsó levele, Holmes után szabadon angolból); Az elméletről általában és a képzeletekről különösen (A budapesti tanáregylet Közlönye I. 1867.)
Munkái:
1. Formai észtan Pest, 1871.
2. A kincses szigetek felfedezése. Miss Edwards után angolból ford. Győr, 1880. (Gross, M. Ifjuság Könyvtára 6.)
Kéziratban: egy phonetikai munka.
M. Könyvészet 1880.
Petrik Könyvészete.
A budapesti kir. kath. főgymnasium Értesítője 1883.
Figyelő XIV. 185. l.
Wutz Névkönyve és dr. Váli Béla szives közlése.