orvosdoktor, szül. 1852. febr. 28. Sárdon Alsó-Fehérmegyében, hol atyja földmivelő volt; a gymnasium hat osztályát Gyulafehérvárt, a VII. és VIII. Nagyváradon végezte. 1873-ban orvosnövendék lett Budapesten és 1879-ben orvosdoktorrá avatták; aug. hóban a szent Rókus kórház segédorvosává neveztetett ki (miután előzőleg ugyanott egy évig ingyenes gyakornok volt a Kétli, Lumniczer és Siklósy osztályában); négy hónap mulva alorvossá lett és 1881-ig működött a nevezett kórház különböző osztályaiban, midőn jún. 25. Belényes városi orvossá választatott; miután azon év júl. 4. rendőrorvossá neveztetett ki, a fővárosba visszatért és azóta is működik.
A szaklapokban megjelent munkálatai közűl nevezetesebbek: a Gyógyászatban (1880-81. A nyelv és pofa halhéjaga, erről előadást is tartott az orvosok és term. 1879. gyűlésén, A hasi hagymázhoz társult genyes izomlobnak egy esete, A rekeszsérvekről, A heveny takonykór egy esete; 1883. A tejvizsgálatról különös tekintettel a fővárosi viszonyokra); az Orvosi Hetilapban (1884. Mérgezés világító-gázzal, egy berlini szaklapban németűl is megjelent). 1878-ban mint V. éves orvosnövendék az Arányi-alapítványból 60 frt pályadíjat nyert A Payer-féle mirigyek elváltozásáról a hasi hagymáznál czímű kórszövettani és górcsövi kérdésével.
Önéletrajzi adatok.