kegyes-tanítórendi áldozópap és egyetemi tanár, Dugonyi András városi kapitány és Imre Katalin fia, szül. 1740. okt. 17. Szegeden; szüleitől gondos nevelésben részesült és már korán mutatkozott nála a hajlam, mely őt később egészen az irodalom és tudományok terére vonta. Többet tett, többet tanult, mint a mennyit az iskola kívánt. Szabad óráit szivesen töltötte irással és olvasgatással; szorgalma jóval fölülmulta társaiét és tanárainak, a szegedi kegyesrendieknek figyelmét is magára vonta; elvégezvén iskoláit anyja ellenzése daczára 1756-ban a szerzetbe lépett. A próbaévek után a bölcseleti s hittudományi tanfolyamokat hallgatta, amazt Nagy-Károlyban, ezt Nyitrán; misés pappá szentelték s utána rögtön tanítani kezdett Erdélyben, Medgyesen, hol a költészetet és szónoklattant adta elő a két felső osztályban. Az uj életpálya s Erdélyben való tartózkodása elhatározó befolyással voltak szelleme fejlődésére; a nemzeti mondavilágban sajátszerű regényes színnel feltünő kisebb haza, római és dák, hún és magyar fejedelmi emlékezeteivel, az ifjú tanárban szenvedélyt költött fel a régiség s általában a történelem iránt. 1770-ben Nyitrára helyezték át, hol a püspöki nevelőintézetben a bölcselet tanításával bizatott meg; e mellett a költészettel is foglalkozott. Gyöngyösi István volt előképe, kit e kor az egyetlen klasszikus költőnek tartott. 1773-ban a jezsuita rend hazánkban eltöröltetvén, a nagyszombati egyetemhez kineveztetett a mennyiségtan tanárává. Működését 1774-ben kezdte meg s akkor is folytatta, midőn 1777-ben az egyetemet Budára áthelyezték. 1788-ban egyetemi rector volt és senior. Végre agg kora s gyengélkedése miatt 1808-ban nyugalomba vonult övéihez Szegedre, hol 1818. júl. 25. meghalt. A Tudom. Gyűjtemény ez alkalommal a következő nekrologot közölte: «Szegeden meghalt Dugonics András, a kegyes iskolák szerzetéből való pap. Az erkölcsnek és tudományoknak áldozott élete, a tanításban fáradhatatlan fáradozásai, számos és becses munkái, melyekkel a magyar literaturát oly dicsőségesen gyarapította, neki a magyaroknál mindekor fenmaradandó nevet szereztek.» Irodalmunkban a nemzeti iránynak ő volt leghatalmasb ébresztője; az akkor alakult népies iskola terén első volt buzgó szaktársai közül; lelkesítette a nemzetet multja s hagyományai iránt és nem kis szolgálatot tett a magyar nyelvészet ügyének is. Karácsony Chrytostom Incze rendtársa ekkép jellemzi Dugonicsot: «Termetére nézve magas, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép s eleven képének különös díszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen, de egyszersmind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyü mozdulása belső tűzre s nemes indulatra mutattak... Hizelkedésre, alacsonyságra soha nem hajlott. A sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett»... Rendtársai 1847-ben márvány sírkővel jelölték meg hamvainak nyugvó helyét; szülővárosa a harminczas években arczképével diszítette városháza nagytermét, 1876. aug. 19. pedig érczszobrot emelt emlékezetére. 1892. nov. alakult Szegeden a Dugonics-társaság.
Munkái:
1. Troja veszedelme, melyet a régi versszerzőknek irásiból egybe szedett és versekbe foglalt. Pozsony, 1774. (Magyarázó jegyzetekkel. Toldalékul különféle versek állanak, u. m. Virgiliusból az első ekloga, Ovidiusból Pallas és Arachne regénye s a világkorok leirása, Horatiusból két óda.)
2. Andreae Dugonicii Argonauticorum, sive de Vellere Aureo, LL. XXIV. Posonii et Cassoviae, 1778. (Tanítóregény.)
3. Ulyssesnek, ama hires és nevezetes görög királynak csudálatos történetei. Pest, 1780. arczk. (Melyben az Odysseát követte szabadon.)
4. A tudákosságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria.) U. ott, 1874. arczk. Két rész. (2. megbőv. k. Pozsony és Pest, 1798.)
5. A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések (trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekről (de sectionibus conicis). Pozsony és Pest, 1798. (D. ezen munkájával felelt II. József kormányának a német nyelvet tannyelvűl kijelőlő rendelete ellen, a magyar nyelvnek a felsőbb tudományok tárgyalására is alkalmas voltát bizonyítandó. A munka czímén hibásan áll második kiadás; csak a két első kötetnek 2. kiadásához járult.)
6. Etelka, egy igen ritka magyar kis-asszony Világas-Váratt, Árpád és Zoltán fejedelmink ideikben. Pozsony és Kassa, 1788. Két kötet. (Ism. Mindenes Gyűjtemény 1789. I. 129. l. 2. megjobbított kiadás. Pozsony és Pest, 1791. 3. kiadás. U. ott, 1805.)
7. Az arany pereczek. Szomorú történet öt szakaszokban. U. ott, 1790. (2. kiadás. U. ott, 1800. Családi regény Barcsai Ákos fejedelem korából.)
8. A gyapjas vitézek, két könyvben. Pozsony, 1794. (Magyar átdolgozása a szerző Argonautáinak).
9. Jeles történetek, melyeket a magyar játék színre alkalmaztatott. Pest, 1794. Két kötet. (Toldi Miklós, szomorú történet 3 szak. Kún László, szomorú történet 4 szak. Etelka Karjelben, szomorkás darab 4 szak. Bátori Mária, szom. tört. 5 szak.)
10. Gyöngyösi István költeményes maradványai. Pozsony és Pest, 1796. (Kiadta bő bevezetéssel.)
11. A szerecsenek. Ujabb életre hozta. U. ott, 1798. Két kötet, arczk. («Heliodórusnak nyomdoki szerént úgy fölékesítöttem, a mint csak tőllem kitelhetött.» Előszó.)
12. Római történetek. U. ott, 1800.
13. Etelkából ki-válogatott remekje a helyes magyarságnak. Etre-Karchai Georch Illés által. Pozsony, 1800.
14. A magyaroknak uradalmaik; mint a régi, mind a mostani időben. Tizennégy rézmetszett paisokkal. Pest és Pozsony, 1801.
15. Jolánka Etelkának leánya. U. ott, 1803-1804. Két kötet.
16. Szittyai történetek. U. ott, 1806-08. Két kötet. (A magyarok őstörténelme Árpád haláláig.)
17. Cserei. Egy honvári herczeg. Megmagyarosította. Szeged, 1808.
18. Radnai történetek. U. ott, 1810. (A radnai kápolna csodái, a búcsújárók számára, még 1808-ban Pesten irta.)
19. Nevezetes hadi-vezérek. Pest, 1817. (Életrajzok Corn. Nepos és Plutarchus után.)
20. Magyar példabeszédek és jeles mondások, öszveszedte és megvilágosította. U. ott, 1820. Két kötet, arczk. P. Chrysostomus által irt életrajzával együtt Grünn Orban szegedi nyomdász adta ki.)
21. Bátori Mária. U. ott, 1881. Endrődi Sándor tanulmányával D. A.-ról. N. Könyvtár XVIII.) és u. ott, 1887. Olcsó Könyvtár 230. Kiadta Heinrich Gusztáv, a ki kimutatta, hogy e darab Soden Gyula gróf Ignez de Castro (1784.) cz. drámájának magyarítása.)
22. Tárházi. Víg szabású játék öt szakaszban. Az eredeti kéziratból kiadta és bevezetéssel ellátta Háhn Adolf. U. ott, 1882.
23. Dugonics András Följegyzései. Bpest, 1883. (Olcsó Könyvtár 162. sz. Sajtó alá rendezte s a latin részeket jegyzetben kivonatosan magyarra fordította ifj. Szinnyei József. I. része: Etelkának kulcsa; a II. rész a magyar koronának visszahozatalát s az ezzel okozott örömöt irja le; a III. rész a Dugonics-családnak a magyar nemesség eléréséért tett lépéseivel foglalkozik; végre az utolsó a Martinovics-féle összeesküvésről szól.)
24. Kun László. Bpest, 1885. (Olcsó K. 186. sz. Kiadta Heinrich Gusztáv, a ki kimutatja, hogy e darab Bertuch Frigy. Jusztin Elfriede [1775.] cz. drámájának magyarítása).
25. Toldi Miklós. U. ott, 1893. (Olcsó Könyvtár, sajtó alatt. Kiadja Heinrich Gusztáv, a ki kimutatta, hogy e darab Christmann K. Der Statthalter von Corfu cz. szomorújátékának magyarítása.)
Kéziratai: A magyarországi várak leirásai (de ezt csak S-ig irhatta meg); Fejér szerint megirta a nagyszombati egyetem keletkezése történetét, s több életrajzot, köztök a magáét is, a nemzeti múzeum kézirattárában: Fiatalkori versei, Nagy-Károly és Nyitra, 1760-63; Opera scholastica; Institutiones logicae, M. Carolinae 1759; Trója veszedelme s különféle versek 1767. és 1768.; Operum (miscellaneorum) Tom. I.; Analecta; Architecturae libri duo; Analecta professoratus sui annales; Opera varia; Briliantina praetensio; Opera scholastica 1767; Tragoedia; Argonauticorum sive de vellere aureo; Elementa matheseos purae; Institutiones staticae, Pestini, 1785; Instit. Matheseos adplicatae vol. 3.; Ulissesnek csavargása; Ulyssesnek történetei 1780. és 1788.; Etelkának történetei 1786. vol 4.; Etelka, Pest, 1787. és 1795.; Tudákosság II.; A csúcsok vágásáról; Trója veszedelme; Arany pereczek; Különféle gondolatai és történetei 1790; Praelectiones pomeridianae. Pars 2. et 3. Elementa Hydrostaticae et Aerometricae; Az arany gyapjú, Szeged és Pest, 1792-93.; Bátori Mária, Zalaegerszeg 1793. és Buda, 1794.; Aranygyapju vitézei 1794.; Tárházy, víg szabású játék 1798.; A szerecsenyek 1798.; Kun László; Római történetek, Pest, 1799.; Jolánka Pest, 1802.; Sallustius Catilinája s Plautus Menechmija; Vegyes magyar munkái; Magyar közmondások. (Mind a Jankovich-féle gyűjteménynyel kerültek a n. múzeumba. Jegyzékök bővebben leirva Endrődi által a 21. sz. munkában és a Figyelő IX. köt.). A budapesti egyetem könyvtára kéziratai közt megvan a Trója veszedelme s az Argonauticorum censurai példánya.
D. szindarabjai előadatásuk sorrendje szerint: Az arany pereczek, néző játék 5 felv., játékszinre alkalmazta Endrődy János, előadatott Budán 1792. jún. 18., aug. 26., Pesten 1793. márcz. 2. Arany pereczek vagy is Matskási Julianna érzékeny játék 5 felv. czimmel, decz. 27., Budán márcz. 18. júl. 28., 1795. jún. 22., Pesten 1807. okt. 26. Macskási Julianna Szeremben cz. okt. 28., 1808. júl. 13., 1813. jún. 29. (nézőjáték), júl. 1. 1814. nov. 11., 12. (vitézi játék), Rozsnyón 1830. nov. 1., Budán 1834. márcz. 22. 1836. aug. 16. 1837. jan. 7., a pesti nemzeti szinházban 1839. jún. 17. 1840. febr. 14.; Etelka vagy a megszomorított ártatlanság szomj. 5 felv., szinre alkalmazta Soos Márton, Pesten 1793. szept. 11. 20. nov. 11. 1794. febr. 10. aug. 13. 1810. ápr. 6. 1813. ápr. 6. 1814. júl. 19.; Etelka Karjelben, érzékeny j. 4 felv. Pesten 1794. aug. 15.; Toldi Miklós, szomj. 4 felv. szinre alkalmazta Rehák Anna, Pesten 1794. aug. 20., 1795. jún. 10., 1810. júl. 30., 1812. júl. 2., 1814. jan. 27.; Bátori Mária, szomj. 5 felv., szinre alkalmazta Rehák Anna, Pesten 1794. jún. 6. 17. aug. 22. 1795. febr. 18. nov. 27. 1807. júl. 15. okt. 7. 1809. nov. 9. 1810. jún. 4. 1812. ápr. 14. 1813. jún. 18. 1820. máj. 30. Székesfehérvárt 1807. 1814., Váczon 1830. jan. 2., Rozsnyón 1830. okt. 30. Miskolczon 1832. nov. 10., Szegeden 1833. aug. 21. Budán 1833. nov. 19., Debreczenben 1836. jan. 12., a pesti nemzeti szinházban 1838. márcz. 1. 1846. 1852., Feleki Miklós által szinre alkalmazva 1855. márcz. 27. 1859. és 1862-ben; Berényi Jolánta szomj. 5 felv., szinre alkalmazta Rehák Anna, Pesten 1795. nov. 3. 1807. máj. 15. 1808. máj. 17. 1810. márcz. 5. nov. 12. 1813. ápr. 1. 1814. okt. 20. Székesfehérvárt 1814-ben; A jó tanácsos, érzékeny j. 5. felv. Pesten 1807. okt. 16. 1808. aug. 12. 1809 jún. 26. 1811.; Etelka bujdosása Pesten 1810. ápr. 9. 25. 1813. ápr. 8.
Levele Jármy Pálhoz, Pest, 1790. febr. 14. (Hölgyfutár 1854. 249. sz.)
Arczképe: rézmetszetben Rácz Sámuel orvos kiadásában Pesten 1783. a 3. és 4. sz. munkája mellett és Czetter Sámueltől 1797. (festette Vagner 1796. Pesten), kiadta Vályi András, a 20. sz. munka mellett; kőmetszet, rajzolta Magyari (a kolozsvári Kis Követ mellett 1847-ben); nyomt. Schischa R., kiadta Kotsányi László Bécsben; Rohntól 1863-ban Pesten (a Koszorú mellett 1864.)
Horányi, Memoria I. 609. és Piarum Scholarum I. 705.
Merkur von Ungern 1783. 1786. 1036. 1787. V. Anhang. 175. l. arczk.
Révay, Planum 71. l.
M. Hirmondó 1780. 1. sz. 1792. I. 938. l. II. 100. l.
Orpheus I. 1790. 83-84. l.
M. Könyvház VI. 1794. 35.
Tudom. Gyűjtemény 1818. II. 14. sz.
Pressburger Zeitung 1818. II. 66. sz.
Honművész 1833. 46. sz. 1835. 3. 60. 84. sz. 1837. 33. sz.
Thewrewk József, Magyarok Születésnapjai 102. l.
Kis Követ 1846.
P. Napló 1854. 148. sz. (Greguss Á.) 1876. 182. sz. (Bodnár Zs.) 1878. (Etelka, Háhn A.) 1880. 39. sz. (D. anyja, a szegedi boszorkányperekből. Kovács Jánostól.) 1882. (Tárházija, Háhn A.)
Vasárnapi Ujság 1855. 22. sz. (Siremléke rajz.), 1859. 31. sz. arczk. (P. Szathmáry K.), 1860. 43. sz. 1876. 34. 35. sz. (Szobor rajz. Szász K.)
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 114.
M. Sajtó 1855. 36. sz.
Szinházi Látcső 1863. 58-60. 62. sz. (Verédy Károly.)
Koszorú 1864. 4. 5. sz. arczk. (P. szathmáry K.)
Toldy Ferencz M. Költészet Tört. és Munkái III.
Egyetemes M. Encyclopaedia VII. 541. l. (Vass József.)
Magyarország és Nagyvilág 1875. 42. sz. (D.-szobor.)
Szinnyei Könyvészete.
1876: Hon 197. sz., Életképek 66. sz. (Szana T.), Otthon III. 153. l. Egyetértés 306. sz. (D. Jolánkája), Főv. Lapok 189. sz. (Vadnai); 1879. (M. Thalia és D. szinmüvei. Endrődi.)
Esztergom 35. sz.
Szegedi Hiradó 1859. 25. sz., 1877. 15. 16. 29. sz. (Tárházy és Barczafalvi levele D.-hoz.) 320. sz. (D. Martinovicsról.)
Dugonics album (1876. Farkas Antal és Nagy Sándor.)
Figyelő III. V. XII. XVII. XVIII. XXIII.
Endrődi Sándor, D. életrajza 1880. és M. Helikon I. Pozsony, 1883. arczk.
Lőcsei-Album, 1882. (Elfrida = D. Kún Lászlója, Heinrich G.).
M. Könyvészet 1881-83., 1885.
Egyetemes Philologiai Közöny 1882. (Tárházy I. kiadása. D. Bátori Máriája. Heinrich G.) 1883. 122. l. (Tárházyjához.) 632. l. D. gyermekévei s novitiatusa) II. Pótkötet. 1890. (Toldi-drámája, Heinrich G.)
Zlinzsky Aladár, Heliodorus a m. irodalomban. 1887.
Ellenzék 1883. 116. sz.
Paed. Plutarch I. 7. 8. füz. (Márki Sándor.)
Kazinczy Pályám Emlékezete (N. Könyvtár III.), Pantheonja (N. Könyvtár XXXVI. 377. l.) és Levelezése I. II.
Aradi Közlöny 1886. (D. Aradmegyében.)
Bayer József Nemz. Játékszin Tört. I. II,
Ballagi Géza, Polit. Irod. 251. 560.
Pauler Tivadar, Budapesti Egyetem Tört. I.
Nemzet 1888. 92. sz. (D. Toldi dr.)
Beöthy Zsolt, A M. Nemzeti Irod. Tört. Ism. I. és M. szépprózai Elbeszélés Tört. I.
Petrik Bibliogr.
Takáts Sándor, Benyák Bernát. Bpest, 1891. és Kath. Szemle 1890.
Egykorú M. Játékszini Zsebkönyvek, Almanachok és szinlapok.