Dudith (Dudich) András (horehoviczai),
pécsi püspök és cs. kir. tanácsos, anyai ágon a velenczei Sbardellati nemes családból származott, kinek nevét maga is használta, szül. 1533. febr. 5. Budán vagy a budai várhoz közel; nagybátyja Sbardellati Ágost váczi püspök Boroszlóba, majd Olaszországba küldte, hol Padua főiskolájában Róma nagy iróit tanulmányozta s klassikus műveltségét szerezte. Veronában megismerkedett Pol Reginald bibornokkal, ki magával vitte V. Károly császár, Mária angol királynő sé II. Henrik király udvaraiba. Párisban foglalkozott a görög és keleti nyelvekkel. Visszatérvén hazájába, magára vonta Oláh Miklós primás figyelmét, ki őt még pappá szentelése előtt apostoli főjegyzővé, esztergomi kanonokká s budafölhévizi préposttá tette. 1559-ben bejárta Európa több országait; azután tinnini püspökké neveztetett ki. Az 1561. nagyszombati tartományi zsinat Kolozsváry János csanádi püspök mellett őt küldé mint a magyar clerus képviselőjét a trienti zsinatra. 1562. febr. 7. érkezett Trientbe. Megbizása volt társával együtt Ferdinánd követeit támogatni. Az ápr. 6. tanácskozmány alkalmával nagy hatású beszédet tartott, melyben a magyar főpapok vallásos buzgalmát kiemelé, s a magyarországi egyházi állapotokat jellemzé; ezóta szavának a tárgyalások folyamában nagy súlya volt. Júl. 16. az ötödik nyilvános ülést megelőzött isteni tisztelet alkalmával ő tartott beszédet. Az egyháznak tanítását az oltári szentségről fejtegette s védelmezé az ujítók támadásaival szemben. A szept. 5. értekezletben ujólag sürgette a két szin alatti áldozás megengedését. Két hónappal utóbb meghalálozván követtársa, a csanádi püspök, ezentúl maga képviselte a magyar clerust. Azután is több izben beszélt, igy decz. a residentia kötelezettségéről alkotandó végzés tárgyában fejtette ki nézeteit. A következő év nyarán a spanyol király követei nehézségeket támasztottak azon kivánatukkal, hogy a protestansok ujra hivassanak meg a zsinatra. A pápai követek nagy zavarban voltak és a császár közbenjárását vették igénybe. Ez ügyben fölhivásukra D. Bécsbe utazott, hogy a császárt fölvilágosítsa; júl. második felében távozott Trientből, hová nem tért vissza többé, mert a zsinat néhány hónappal utóbb bezáratott. 1563. febr. 7. csanádi s 1564-ben pécsi püspökké neveztetett ki; ugyanekkor csász. tanácsos is lett. Miksa király 1565-ben mint követét a lengyel király udvarához küldé. Itt megismerkedett a királyné udvarhölgyével, Strass Reginával, mire elhagyta egyházát és az udvarhölgyet nőűl vette. Ezután Lengyelországban tartózkodott és a tudományoknak élt. A protestantismushoz csatlakozott; előbb Kalvin hive volt, majd unitáriussá lett. Első nejének halála után 1579-ben egy gazdag lengyel özvegygyel lépett második házasságra. Nejének nagy vagyona lehetővé tette, hogy életét jólétben tölthesse. Több gyermeke született. Meghalt 1589. febr. 22. Boroszlóban.
Munkái:
1. Dionisii Halicarnassei de Thucydidis Historia Judicium. Andr. Duditio Pannonio interprete. Venetii, 1560.
2. Orationes duae in concilio Tridentino habitae 6. apr. et 16. jun. 1562. cum praefatione ad Nicolaum Olahum Archiep. Strigon. Brixiae, 1562.
3. Orationis pro clero Hungariae et orationes ad Tridentinam Synodum. Venetiis, 1562.
4. Oratio de calice laicis permittendo in concilio Tridentiino habita. Patavii, 1563.
5. Vita Reginaldi Poli card. Venetiis, 1563. (Névtelenül.)
6. Commentariolus de cometarum significatione et Dissertationes novae de cometis. Basiliae, 1579. (Erasmus műveiben többször is kiadatott.)
7. Orationes in concilio Tridentino habitae. Apologia ad Maximilianum II. Commentarius pro conjugii libertate. Cum Appendice Epistolarum imp. et principum Germ. Orationum ac scriptorum aliquot de communione sub utraque specie, de connubio sacerdotum, de Ecclesiae reform., de Syn. Trid. potissimis actionibus, edita studio Qu. Reiter. Offenbach, 1610.
8. Orationes quinque in concilio Tridentino habitae... Praefatus est ac Dissertationem de vita et scriptis ill. auctoris historico-criticam adjecit Lorandus Samuelfy. Halae Magd., 1743.
Több görög és olasz munkát latinra fordított. Sűrű levelezésben állott korának több kitünő emberével, mint Beza Tivadarral, Justus Lipsiussal, Socinussal, Melius Péterrel és másokkal. Levelei részben különböző gyűjteményes munkákban jelentek meg, részben kiadatlanúl lappanganak; számos levele a m. n. múzeumi kézirattárban őriztetik.
Crato von Kraftheim, Epistolae medicinales. Frankfurt, 1599. (Levelei.)
Reuter, Vita And. D. Offenbach, 1610.
Observationes Hallenses V. 347-379. l. (De D. vita et scriptis.)
Joh. Christ. Recman, Catalogus Bibl. Francofurtanae ad Oder. Frank. ad O. 1676. 151.
Thomae Crenii, Animadversiones Philologicae. Lugd. Batav. 1696-1708. 16 rész. (Levelei.)
Czvittinger, Specimen 125-134. l.
Petri Burmanni, Sylloges Epistolarum Leidae, 1727. (Levelei.)
Bibliotheca Jos. Smithii Angl. Venetiis, 1755. 156.
Jöcher, Allgem. Gelehrten-Lexikon II. 230.
Stieff (Benj.), Versuch einer ausführlichen und zuverlässigen Geschichte von Leben und Glaubens-Meinungen Andreas Dudith. Breslau, 1756. arczk.
Memoires de Niceron. Tom XVI. 385.
Bod, M. Athenas 73.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. Cent. I. 33-39.
Horányi, Memoria I. 547.
ĽAdvocat, Historiai Dictionariuma II.
Katona, Historia Critica XXVIII. 840.
Kovachich, Formulae Solennes Styli LXXXIII. l.
Catalogus, Bibl. Fr. Com. Széchényi I. 296. 297. II. 373.
Tudom. Gyűjt. 1817. IV. 36.
Felső M. Minerva 1832. 461.
Közh. Esmeretek Tára IV. 142, (Fábri Pál.)
Toldy, Ujkori Nemz. Irod. Tört. 63-70.
Frankl Vilmos, A magyar főpapok a trienti zsinaton. Esztergom, 1863. és Hazai s Külf. Iskolázás 364. 365. 384. 413.
Fabó, Monumenta IV. 386.
Brüsztle, Recensio I. 404.
Szinnyei Könyvészete.
Századok 1880. 756.
Tört. Tár. 1880. 126.
Figyelő XVII. 386.
M. Sion 1889.
Petrik Bibliogr. I. 181. 569. l.
Kéziratok a n. múzeumban: D. A., item Magd. Dudich, Originalia documenta et acta Synchrona Ann. 1564-1569., Hrabovszky György munkái (4r. 1-2. sz. D. élete.), Catalogus Apistolarum in Bibliotheca Rhedigeriana descriptus Halae Sax. per Georg. Hrabovszky 1788.