ág. ev. superintendens, zsolnai származású; szülei gondos nevelésben részesítették, mire a hazában végzett tanulás után 1618. okt. 3-tól a vittenbergai egyetem hallgatója volt 1619-ig, midőn visszatért hazájába; ezután Trencsénben, Breznóbányán és 1625-ben Bánóczon tanított; innét 1628-ban Predmirre Illésházy Gáspár gróf házához udvari lelkésznek, majd rendes lelkésznek Szeniczre ment, honnan azonban az 1638. vallásüldözés alkalmával menekülnie kellett; végre 1648. jún. 9. a bánóczi zsinaton superintendenssé választották. Jeles egyházi szónok és a szentirásban járatos volt; a trencséni kontubernium és testvériség törvényeit még mint predmiri lelkész (1641. jan. 30.) ő is aláirta; ezen alkalomból a Zsolnán egybegyűlt lelkésztársai őt és Wislicenus János puchói prédikátort, mint a kik magyarul is beszéltek, választották követekül Illésházy Gábor grófnak lakodalmára Liptómegyébe, hogy ottan a nemes főurakkal értekezzenek, s minthogy durva posztóból készült ruhája volt, Ladivér Illés kölcsönözte neki az övét, mely szebb is, jobb is volt; utiköltségre a közös pénztárból 7 frt 60 denárt kaptak. Meghalt 1655-ben.
Munkái:
1. Gymnasium logicum in ordine et methodo defensum sub praes. M. Balthasar Fuhrmann. Wittebergae, 1619.
2. Evenjelická Ručny Knisska. Szenicz, 1650. (Evang. kézikönyvecske, t. i. Horn Mátyásnak Evangelisches Handbuch-ja, ki azt Megander Keresztély álnévvel cseh nyelvre lefordította, mire D. saját költségén újra kiadta; azután is több kiadást ért.)
Bartholomaeides, Memoria Ungar. 125. l.
Fabó, Monumenta I. (Schmal.) III. IV.
Slovenské Pohlady 1887. 155. l.