Draskovich György (trakostyáni),
kalocsai érsek és bibornok, D. Bertalan és Uttissinovich Anna, Martinuzzi György bibornok nővérének fia, szül. 1515. febr. 5. Bilinában, hol 1527-ig nevelkedett, midőn a törökök elfoglalták atyja birtokait; ekkor nagybátyja költségén előbb Krakkó s Bécs, majd Bologna s Róma főiskoláiban képezte ki magát; utóbbi helyen 1539-ben misés pappá szenteltetett föl. Midőn hazájába visszaérkezett, nagyváradi kanonokká neveztetett ki; utóbb elnyerte az aradi prépostságot, melyet csakhamar a jászóival, majd a pozsonyival (1556.) cserélt föl. 1557-ben követte Ferdinándot az augsburgi gyűlésre; jelen volt II. Lajos magyar király özvegye Mária temetésén és emlékére beszédet mondott. (Oratio de defuncta Maria regina Hungariae cz. az Orationum ac Elegiarum funebrium Tom. I. Francofurti, 1566. cz. munkában a 12. sz. alatt van fölvéve.) Midőn 1561. végén a trienti zsinat újra összehivatott, I. Ferdinánd magyar király követül őt küldé oda; decz. 20. indult el és 1562. jan. 18. tartá fényes bevonulását; a császári követektől ünnepélyesen fogadtatott, kikhez ez alkalommal fényes beszédet tartott, biztosítván őket és a zsinatot uralkodójának jóakarátról. A zsinat főszereplője s a szabadelvű s reformokat sürgető pártnak mintegy vezére volt; bölcseségével és ékesszólásával sok zavart eloszlatott. A zsinat 1563. decz. 4. befejeztetett és végzéseit ő is aláirta. Zsinati működésére érdekes világot derítenek Ferdinándhoz intézett jelentései, mely nagybecsű okmányok kiadatlanok és a m. n. múzeum kézirattárában őriztetnek. Beszédeit, melyeket 1562. febr. 24., aug. 23. és 27. tartott, a zsinatok történetében (Parisina, Labbeanus és Harduin), különösen pedig Péterffi, Conc. Hung. cz. munkájában, közölték. D. még Trientben tartózkodott, midőn 1563. nov. 19. a zágrábi püspökségre áthelyeztetett. 1567-ben II. Miksa valóságos belső titkos tanácsossá, Horvát- és Dalmátország bánjává nevezte ki; Horvátországot a törökök gyakori berohanásai ellen vitézül megvédelmezte. Egyházi s politikai érdemeinek jutalmául a király 1573. jún. 9. a kalocsai érseki czímet adományozta neki s 1578. ápr. 25. győri püspökké nevezte ki. 1579. aug. 2-4. Szombathelyen megyei zsinatot tartott, melynek föladata a trienti zsinat határozatainak életbeléptetése volt. Ez időben az esztergomi érsekség üresedésben lévén, a kir. helytartó és főkanczellár tiszte is reá ruháztatott, 1585. decz. 18. pedig II. Rudolf az ő sürgetésére adományozta a túróczi prépostságot 1586. máj. 19. a Jézus-társaságnak. Ezen adomány lehetővé tette a jezsuiták megtelepedését hazánkban és a nagyszombati collegium megalapítását. Meghalt 1587. jan. 31. Bécsben.
Munkái:
1. Epistola Paraenetica, quam Georgius Drascovitius electus Episcopus Quinque Ecclesiarum, ac laudatissimi Caeseris Ferdinandi in Ungaria Consiliarius ad Diaecasonos suos dedit. Viennae, 1559 decimo cal. Januarii. (E munka oly ritkává vált, hogy Kerchelich a zágrábi egyház történetében csak töredékét volt képes ismertetni.)
2. Igen Zep Kenyw, az Kezenseges Igaz keresztyen hytnek regysege, es Igassaga mellet, mynden Eretnesegnek wysaghy ellen... Bécs, 1561. (Lerin Vincze Commentariorum fidei cz. munkájának fordítása; egyetlen példánya a cs. udvari könyvtárban.)
3. Lactantius munkáinak fordítása. U. ott, 1561. (Eddig egyetlen példánya sem ismeretes.)
4. Georgii Draskowitii, quinqueeclesiensis Episcopi Oratio in generali concilii Tridentini congregatione die 24. Febr. 1562. habita. Ripae. 1562.
5. Oratio habita Tridenti anno 1562. pro Ferdinando Romanorum imperatore. Venetiis, 1562.
6. Pro Regno Hungariae ad Synodum Tridentinum Oratio. Patavii, 1562.
7. Acta et constitutiones Dioecesani synodi Jaurinensis,... ad 2. diem Aug. indictae, et per Triduum Sabariae... habitae. Pragae, 1579.
8. Andreas Dudith Orationes quinque in concilio Tridentino habitae... Cum appendice orationum duarum quas G. Draskowith... in eodem concilio habuit... Halae Magd. 1743. (Sámuelfy Loránt adta ki bevezetéssel.)
Arczképe rézmetszetben, Wiedemann E. metszette 1649-ben; kőnyomatban Schmid János intézetében jelent meg 1834. Pesten a F. M. Minerva mellett.
Catalogus Bibl. Thuanae. Lauenburgi, 1704. I. 108.
Czvittinger, Specimen 124.
Georg Josephi Eggs, Purpura Docta. Monachii, 1714. V. 110.
Bod, M. Athenas 349. l.
Koller, Historia Eccl. Quinqueecl. VI. 157.
Carolus Péterffy Sacra Concilia. Posonii, 1742. II. 426.
Timon, Purpura Pannon. 1888.
Bibliotheca Josephi Smithii Angli. Venetiis. 1755. 154.
Horányi, Memoria I. 532. l.
Denis, Wiens Buchdruckergeschichte. Wien, 1782. 554. 582. l.
Catalogus Biblioth. Kollarianae. Viennae, 1783. 95.
Katona, Historia Eccles. II. 38. l. és Historia Critica XXVIII. 840. l.
Kerchelich, Historia Eccles. Zagrab. I. 240.
Budai Ferencz Polgári Lexikona I. 576.
Wallaszky, Conspectus 142. l.
Ersch und Gruber, Allg. Encycl. XXVII. 350. l. (Gamauf.)
Kölesy Nemzeti Plutarkus I. 165.
Pannonia 1819. 38. sz. (Gamauf.)
Közhasznú Esmeretek Tára IV. 124. l. (Fábri Pál.)
Felső Magyarországi Minerva 1834. 169. l. arczk.
Pauer János, Az egyházi rend érdemei 423. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai III. 390. l.
Gróf Kemény József, Történelmi és Irodalmi Kalászatok. Pest, 1861. 162. l.
M. Tört. Tár 1861. 209. l.
Frankl Vilmos, A magyar főpapok a trieszti zsinaton. Esztergom, 1863. és A hazai és külföldi iskolázás. Bpest, 1873. 362. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 21. l.
Brüsztle, Recensio I. 403. l.
Pesty Frigyes, Világtörténelem Napjai. I. 112. l.
Történelmi Tár 1881.
M. Könyv-Szemle 1890. (Ráth György.)
Petrik Bibliogr. I. 569. l.