ev. ref. lelkész; D. Sámuel lelkész és Gózon Mária fia, szül. 1832-ben Harasztiban Baranyamegyében; a gymnasiumot Halason és Kecskeméten járta; tanulói pályáját megszakítá a magyar szabadságharcz, melynek lezajlása után ismét folytatá s elvégezte felsőbb tanulmányait; midőn az orvosi pályára szánta magát és a pesti egyetemre beiratkozott, a Noszlopy-féle összeesküvés idejében egy őszi estén elfogták, Bécsben és Kufsteinban egy évi vizsgálati fogságban tartották. A bécsi börtön magánzárkájában szerzé hangjegyre az országszerte ismert nóták dallamait: Jaj de búsan harangoznak Tarjánban, Kecskeméti emlék, Nem hallottam soha oly bús harangot, A ricaca sat. Kiszabadulása után a kecskeméti kollégiumban folytatta s elvégezte a theologiát, mire édes atyja mellé vonult; 1859-ben jogi vizsgát tett és kórósi káplán, majd helyettes pap lett; 1868-ban pacséri lelkészszé, 1874-ben egyházkerületi tanácsbiróvá választották; utóbb Nagy-Harsányban (Baranyam.) lelkészkedett, hol 1886. júl. 19. meghalt 55. évében.
A Nefelejtsben (1867.) van egy ford. beszélye és protestáns egyházi énekeket szerzett.
Munkája: A valódi hazafi élő képe. Dicsőült gr. Teleki László emléke. Temesvár, 1861. (Egyházi beszéd.)
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1886. 30., 31. sz. (Kálmán Farkas.)
Petrik bibliogr. és gyászjelentés.