kir. tanácsos, a m. tud. akadémia rendes tagja s titoknoka, szül. 1786. decz. 1. Nagy-Szőllősben Veszprémmegyében, hol atyja D. Lajos ág. ev. predikátor volt; tanulását Pápán kezdte s ott végezte a Donatust, mire a grammatikai osztályra Sopronba ment, hol 1805-ig maradt. Itt Baróti Szabó Dávid és Ányos munkáinak hatása alatt a költészet iránti szeretet korán ébredt föl lelkében; tagjává lett a tanulók közt már ekkor fennálló magyar egyesületnek, melynek előbb könyvtárnoka, majd titoknoka lett. Ez egyesület elhatározá jelesebb dolgozatainak kiadását, a mely A soproni magyar társaság zsengéi (Sopron, 1804.) cz. alatt jelent meg és ebben kerültek nyilvánosság elé D. első versei is. Nagy befolyással volt mivelődésére a Kiss és Kazinczy közt folyt levelezés is. 1806-ban az év elején, miután Pesten Révait és Virágot meglátogatta, Bécsen keresztül, hol Bacsányit, Korabinszkyt, Decsit, Mártont, de főkép Báróczyt kereste föl, máj. 1. Vittenbergába érkezett. Itt Schroekhnek világtörténelmi s Poelitz széptani leczkéit és estélyeiket látogatta, Klotschnál a széptudományok és művészetek encyclopaediáját és Horatius leveleinek magyarázatát, Grohmannál a bölcseletet, Nitschnél az erkölcsi hittudományt hallgatta, a franczia nyelvet tanulta s az olaszban gyakorolta magát. A jenai ütközet (okt. 14) után a franczia seregeknek Vittenbergán átvonulása miatt, Lipcsébe ment, hol Platnernél philosophiát, Carusnál tapasztalati lélektant, Ecknél költészettant, Rostnál Cicero, Becknél Homeros magyarázatát és a történelmet, Raunál római jogot, Keilnál szentirásmagyarázatot és Tittmannál hitágazattant hallgatott. Oszsziánt annyira szerette, hogy az angol nyelv tanulására is szentelt időt. Kazinczy gróf Gyulay Ferencznének ajánlta őt fia Lajos nevelőjeűl. Pestre jött és itt Szemerével barátságot kötött; nov. 2. Oláh-Andrásfalván volt, Küküllőmegyében, hol a Gyulay fiú nevelését megkezdette. 1809-ben Széphalomra ment Kazinczynak megköszönni közbenjárását. Innen Pestre került, hol Horváth Istvánnal és Fejérrel megismerkedett, Vitkovicscsal barátkozott, Schedius pedig Pest nagy házaiba bevezette. Visszatért azután Erdélybe s a nevelés mellett uj buzgósággal feküdt az irodalomnak. 1813-ban Kolozsvárra ment növendékével, hol az Erdélyi Muzeum cz. folyóiratot megalapította. 1814-ben gróf Gyulaynét Széphalmon át Bécsbe, juniusban pedig Wesselényi báróhoz csatlakozva, ezt nevelőjével Pataki Mózsessel együtt Olaszországba kisérte Verónáig, Visszatértökben Berzsenyit, kit 1812-ben keresett föl levelével, Niklán, Kisfaludy Sándort, kinél 1807-ben megfordult volt, Sümegen, Takács Juditot Duklán látogatta meg; okt. 16. érkezett Kolozsvárra. Irodalmi érdemei elismeréseül 1817-ben Hunyadmegye táblabirójává neveztetett ki, barátja Cserei pedig 1818-ban ezüst érdempénzzel tisztelte meg. 1817 végén Gyulay Lajos grófot Marosvásárhelyre kisérte, hol együtt hallgatta vele az erdélyi törvényt és a királyi táblánál föl is esküdött. Aranka halála (1817.) után egy uj tudós társaság alaprajzát dolgozta, ki mely azonban megerősítést nem nyert. 1819. júl. elhagyta Marosvásárhelyt s Maros-Németibe (Hunyadm.) költözött. Később megfordult Hevesben, Pesten, 1820-ban ismét a radnai fürdőben, Szent-Mihályon Dessewffy József grófnál és Széphalmon, végre nov. Pesten telepedett meg, hol minden idejét az irodalomnak szentelte. A szinházügyet a napi érdekek előterében találván, azt eredetiek fordításával és átdolgozásával törekedett előmozdítani. 1823-ban Bécsbe költözött, hol a kormány legbefolyásosabb embereinél megfordult és Hormayr Archivjába a magyar irodalmat illetőleg több czikket irt és idegenek számára egy bécsi kalauzt szerkesztett: Magyar dolgok Bécsben cz., mely azonban meg nem jelent. (Mutatvány belőle Berzsenyi összes műveiben a D. levelei közt a 266. és köv l.) 1824. nov. 5. a budai kerületbe tartományi másod-albiztossá neveztetett ki. 1825. szept. a császárné magyar királynévá koronáztatására Pozsonyba ment és itt ismerkedett meg Széchényi István gróffal. Az országgyűlés után a nemzeti casino és lóversenytársaság jegyzőjévé lett. 1828-ban a felállítandó magyar akadémia rendszabásait átdolgozó országos küldöttség tagja s jegyzője volt; 1830-ban az igazgatóságnak, a társaságot megalakító gyűlésében, tollvivőjévé, az akadémia philosophiai osztályában helybeli első rendes taggá, végre 1831. febr. 20. akadémiai titoknokká választatott meg. Az akadémiánál nyert kitüntetései miatt Kazinczy, ki szintén vágyott az akadémiai titoknokságra, mindinkább elidegenedett tőle s az eddigi szoros barátság közöttük végkép megszünt. 1830-ban történt, hogy míg D. befolyása az előkelőkre s az akadémia alapítóira tetőpontját érte el, az irodalomban tekintélye mély sebet kapott a Conversations-Lexikoni pör által. Kazinczy és Kisfaludy köre, az ellenök állítólag folytatott ellenkezéseit s ármányait megtorlandók a Wigandtól hirdetett Közhasznú Esmeretek Tárának, melynek titkos intézője D. volt, gyarlóságait nyiltan feltüntették. D. kihuzta magát a nyilt harczból, de annál nagyobb elkeseredéssel vitte át pártoskodásait az 1831-ben megindult akadémiába. E szakadások csak akkor kezdtek kiegyenlítődni, midőn D. 1834. ápr. tartományi albiztossá neveztetett ki s az akadémiai titonokságról lemondott; 1835. szept. 17. léphetett csak le hivataláról, midőn utódot kapott. Ez időbe esik a Pest vármegyétől pártfogás alá vett szinügyben való munkássága; 1833. októbertől 1935. máj. 1-ig a szinháznak a megyétől kinevezett igazgatója volt. 1841. jan. kerületében főbiztos s 1844-ben kir. tanácsos lett. Meghalt 1851. márcz. 28. Budán. A m. tud. akadémiában 1851. máj. 26. Toldy Ferencz tartott fölötte gyászbeszédet. A soproni ev. iskolában alapítványt tett, melynek kamatjaiból évenként egy aranyat a magyar irodalom tanára, egyet pedig az az ifjú, ki a legjobb magyar művet készíti, kapjon.
Iskolai kisérletein kivül egy verse jelent meg a Ragályi Segítőjében (1806.), 1808-ban Osszián Lórai csatáját fordította, megkezdte Feliciánját, (mely utóbb Klára Visegrádon cz. alatt el is készült) és irt egy elegiai költeményt gr. Gyulaynéhoz, Macbetet fordította, Zsebkönyvet, majd Kazinczy tanácsára, irodalmi lapot tervezett. Az 1814-ben megindított Erdélyi Muzeum I. kötete Kolozsvárt nyomatott 500 példányban; de mivel ezek elkeltek, a vállalat 2. kiadása s a többi kötetek Pesten jelentek meg. E folyóiratban költeményein kivül következő czikkei vannak: I. Előbeszéd, Barcsay Ábrahám, Báró Alvinczy József élete, Eredetiség és jutalomtétel, II. Az Erdélyi Muzeum megindulhatása, Gróf Batthyiáni Ignácz élete, Száz József emléke, A hexameterrel élés kezdete a régi s uj nemzetek között, III. A német próza történetei, Magyar literaturát illető jegyzések, Észrevételek az életirás theoriájáról, Vadak énekei, Felszólítás az erdélyi professorokhoz, Erdély földleirása készítése végett, IV. Előbeszéd, Az anyai nyelven irás szükséges voltának megbizonyítása, Florian franczia költő élete, V. A franczia nyelv kimivelése történetei, s prozaikusi munkáinak megvizsgálása, A benczenczi filagoria Kinizsi emlékére, VI. Egyiptomiak, perzsák, görögök és rómaiak nevelése módja cz. czikkhez némely megjegyzések, Dicsérő beszéd Mark Aurelről, Erkölcsi elmélkedések, A társalkodásról, Haller László gróf, a Telemak fordítója, Thomas élete, VII. Ajánló levél, Boileau Despreaux élete s Poetikája, Hirek Bod Péter felől, Sterne Lőrincz élete, VIII. A míveltség becse s a haza szeretetének nemes volta, Hell Maximilián élete, Kupeczky János, Mozart élete, Pestalozzi Henrik élete és munkái, IX. A német dráma történetei. A német játékszin eredete s történetei általjában véve Vigjáték, Szomorújáték, A kritikáról, A wesztmünszteri apáturság temploma s nehány benne levő emlékkövek Londonban, Halottak beszélgetése (a rossz fordítók, izetlenség s nyelvócsárlók ellen) Szentkúty Sándor álnévvel, X. Gróf Teleky József élete, Mint kellene lenni a játékszinnek, s észrevételek a szomorújáték theoriája körül, Játékszineink mostani állapotja. Költeményeit hozták a Szépliteraturai Ajándék (1821-22), Aurora (1822. A kenyérmezei diadal, öt énekben és egy utóénekkel, 1823. Nándorfejérvár 1826), Hebe (1823. Klára Visegrádon, elbeszélés, 1826.), Koszorú (1828.), Honművész (1835. 1838. 1841.), Budapesti Árvizkönyv (I. V.), Aradi Vészlapok (1844.); hátrahagyott versei Kisfaludy Sándorhoz (A neszerző Amor 1806. és Himfy hajléka 1806), a Győri Közlönyben (1886. 27. sz.) jelentek meg. Értekezései: Nyelv csinosságára való ügyelet (Tud. Gyűjt. 1821. XII.), Balassa Bálint XVI. századbeli költőnk négy éneke (Széplit. ajánd. 1821.), Halottak beszélgetése a némettel elegy társalgási magyar nyelv kigunyolására (Kedveskedő 1824. I. 39. sz.), A tudós társalkodási körökben (Tud. Gyűjt. 1822. II.), A magyar irás mostani állapotjáról (U. ott, 1824. VII.), Dugovics Titus, ki magát, csakhogy nemzete győzzön, halálra szánta Belgrádban (U. ott, VIII.), a lipcsei Conversations-Lexikon magyar irodalmi czikke fordítva (u. ott, 1825. VI.). Az Élet és Literatura (1827.) kivonatokat adott D. és Kölcsey levelezéséből nyelv és izlés tárgyaiban s Kazinczynak ezekre hallatott itéletére viszont D. irt észrevételeket; a Felső Magyarországi Minervában (1826. Jelenetek Macbethből, 1827. Angliának törvényes állapotja, 1828. A magyar nyelv, Shakespeare játékszini munkáinak magyar fordításához jegyzések, Erdélyi historiájához tartozó emlékjegyzések, Hazai literatura, Erdély historiájához tartozó emlékirások); a Közhasznú Esmeretek Tára három első kötetébe eredeti s fordított czikkek (neve alatt vagy D. G. betűkkel); a Thaisz által szerkesztett Sasban: A költés nemei röviden és tulajdon versnem és versirás módja az olasz, franczia angol s német literaturában (1831. VII.); apró életrajzok az 1832. akadémiai Névkönyvben. 1834. nov. 10. az akadémia által a régi magyar nyelvemlékek gyűjtésével és kiadásával bizatott meg; ezen munkásságában elágazott levelezést folytatott és minden évben a haza külön részeiben utazott; ez ügyben az akadémiának tett jelentései az akadémiai Értesítőben (1841. 99. l.) és Évkönyvekben (III. és IV. kötet) jelentek meg. Az akadémiáról és annak gyűléseiről irt közlemények (M. Kurir 1831-33. Jelenkor 1832-35.). Hadi gróf Wesselényi Ferencz házi rendelése (Szemlélő 1836.), Gróf Gyulai Albertről életrajz (Társalkodó 1835. 72. sz.), Nyelvünk történetéhez (u. ott, 1836. 53. sz.), A magyar nyelv historiájához (Hasznos Mulatságok 1836. II. 1. sz.), Kérdések a moldvai magyarok felől (Tud. Tár 1841.), Visszamagyarosodás Bpesten (Honderű 1844.), Brunswik Józsefné, korompai grófné (Életképek 1845.), Buda helyneveiről (u. ott, 1847. II. 1. 2. sz.), Apáczai Csere Jánosról és a «witz» szó magyarításáról (M. Akad. Értesítő 1847.),
Munkái:
1. A szerelem kellemei. Hat dalokban. Tiszt. Bilnitza Pál úrnak, a pozsonyi ev. főoskolák professzorának, Kaizer Jetta kisasszonynyal való öszvekelésekor. Sopron, 1804.
2. A soproni társaság búcsúszavai, Halasy Mihály professzor úrtól, szintén a társaság itélő-társától máj. 21. 1805. U. ott. (Költemény.)
3. Gyászoló érzések méltgs gróf Bossányi Juliánna asszonyságnak, néh. Tolnai gróf Festetits Pál özvegyének utolsó halotti tiszteltet tételekor ápr. 18. 1805. U. ott.
4. Köszönet Nagy István úrhoz, a Dunáninnen való ev. gyülekezetek szuperintendenséhez, midőn a sopronyi főoskolákat meglátogatni méltóztatott volna, júl. 1805. a magyar társaság és tanuló ifjúság nevében. U. ott. (Költemény.)
5. Planum egy tökéletes magyar bibliografia és szókönyv iránt. Pest, 1814.
6. Döbrentei Gábor külföldi színjátékai. Bécs, 1821-22. Két kötet. (I. Német játékszin: Vétek súlya, szomj. 4 felv. Müllner élete és munkái. Emlékeztetés magyar játékszineinkre és szinjátszóinkra nézve. A német szinjátszás rövid előadása. Német színjátszók és szinjátszónék; előadták Miskolczon 1833. márcz. 28. II. Franczia játékszin: A fösvény, vígj. 5 felv. Molièretől. Molière élete és munkái. Franczia vigjáték költők. Rövid előadása a franczia játékszin származásának. Franczia szinjátszók és szinjátszónék.)
7. Charaktert festő s elmés mulatságos anekdoták. Pest, 1827. (2. kiadás. U. ott, 1839.)
8. Yorick és Eliza levelei, angolból. U. ott, 1828.
9. Pali és Minka olvasni tanul. Betűk ismeretére és olvasására tanító abéczés könyv 38 képpel. U. ott, 1829.
10. A kis Gyula könyve, vagy fiú- és leánygyermekek számára irt elbeszélések. U. ott, 1829. (2. bőv. kiadás 1845. 3. k. 1858. 4. k. 1861. U. ott.)
11. Shakespeare remekei. I. kötet. Macbeth, szomj. 5 felv. angolból, mai előadhatáshoz alkalmaztatva. U. ott, 1830. (Magyarázó toldalékkal. Előadták Budán, 1834. jún. 17.)
12. Magyar ábécze, s olvasásban gyakorlás végett előleges oktatás. U. ott, 1834.
13. Terve a nagy magyar szótár belső elrendelésének, Buda, 1834.
14. Virág Benedek emléke készen áll Budán, Ferenczy műtermében 1834. nov. óta. Buda, máj. 20. 1835.
15. Huszárdalok. U. ott, 1847. (2. kiadás, Magyarország önkénytesei számára irtakkal. U. ott, 1848.)
16. V. Ferdinándhoz. Budán, május 21. 1848. Ára egy kongó garas. (Költemény.)
Levelei: D. és Kölcsey leveleikből 1813-1817. (Élet és Literatura 1827.) D. levelezése Kazinczy Ferenczczel, 1822-30. (Uj M. Muzeum 1856. I.), Frankenburghoz, 1844. nov. 7. (Főv. Lapok 1866. 132. sz.), b. Wesselényi Miklóshoz, Kolozsvár, 1813. febr. 22. M.-Vásárhely, Judit napján, jún. 11. 1818. M.-Németi 1819. márcz. 21., Budap 1825. nov. 10., Buda 1825. nov. 13., 1828. ápr. 8. és szept. 15., Cserey Helena, özv. b. Wesselényi Miklósnéhoz, Kolozsvár, 1815. jan. 25. (Tört. Lapok 1874-76.), Kisfaludy Sándorhoz, Buda, 1828. jún. 30. (M. és a Nagyvilág 1880. 30. sz.), levelezése Kozma Gergelylyel, 1809-1817. (Figyelő II. 1877.), Berzsenyihez 1842. jún. 2. (U. ott, XIX. B. utolsó éveiben csak D.-vel levelezett egyedül.), Burczy Emilhez, verses levele, Kolozsvár, 1817. ápr. 2. (U. ott, XXIV.), gr. Wesselényi Miklóshoz, Buda, 1827. decz. 1., 1828. aug. 24. (a kolozsvári Hölgyfutár 1877. 12. sz.), Nagy Jánoshoz, Buda, 1844. őszelő 11. (Zala, 1888. 49. sz.)
Szerkesztette az Erdélyi Múzeumot 1814-től 1818-ig, Kolozsvárt és Pesten; a Pesti lóversenykönyvet 1828-ról és 1829-ről (Széchenyi István gróffal.), az 1830-kit (Andrássy György gróffal), a m. tud. Akadémia Évkönyveit (I. II. Pest, 1833. és 1835. sok becses irodalomtörténeti adatokkal), a Régi M. Nyelvemlékeket (I-III. és a IV. kötet első osztályát, Buda, 1838., 1840., 1842. és 1846). Ezek mellett gyűjtött XVII. századbeli magyar leveleket, melyeknek nyomatását is megindította, de 1848-ban fennakadván, halála után az akadémia számára vétettek meg.
Kiadta gróf Teleki Ferencz verseit s néhány leveleiből töredékeket (Buda, 1834.), Berzsenyi Dániel összes műveit (Buda, 1842. 4-rét és u. akkor három 8-rét kötetben, életrajzzal, bevezetéssel, jegyzetekkel és Berzsenyivel folyt levelezésével.)
Kéziratai: Mindennap, magának gyűjtögette Döbrentei Gábor Vittenbergában 1806. (napló ápr. 12-től május 13-ig 4-rét 20 lap, birtokomban van, de folytatása hiányzik). Naplója (mely igen érdekes adalékokat tartalmaz az erdélyi közélet 1807-1819-ki történetéhez) a Gyulay Lajos gróf hagyatékával Kuun Géza gróf birtokába jutott; a m. tud. Akadémia alapszabályainak első tervezete s D.-hez irt 523 levél a m. tud. akadémia birtokában; levele Révayhoz Soprony, 1804. febr. 11. a m. n. múzeum kézirattárában.
A Döbrentei-codex, melyet ő fedezett föl, egyik legbecsesebb nyelvemlékünk; Halabori Bertalan pap irta 1508-ban, a Zsoltárokat, Énekek énekét, Jób könyvét, az Evangeliomokat és Epistolákat foglalja magában, a gyulafehérvári püspöki könyvtárban őriztetik; kiadta a Nyelvemléktár XII. kötetében (Bpest, 1884.) Volf György magyarázó előszóval.
Arczképe Barabástól 1844., kőrajz Höfelich J. által nyomtatva, névaláirásával (az Életképek mellett); olajfestésű arczképe a m. t. akadémia képestermében.
Álneve: Pártfalvy Márk, Szentkuti Sándor és Remény Andor (a szépirodalmi lapokban.)
Hazai s Külföldi Tudósítások 1819. I. 28. sz.
Fenyéry Gyula, Egy szó D.-hez. Pest, 1830. Bajza, Válasz D. Gábornak a Conversations-Lexikon ügyében. Pest, 1830.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 302.
Philosophiai Pályamunkák I. 1835. 136., 139., 140.
Regélő Pesti Divatlap 1844. I. 1. sz.
Életképek 1844. II. 25. sz.
Jelenkor 1834. 37. sz.
Kis János, Emlékezései életéből. Sopron, 1845. I. 202. l.
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Honderű 1847. II. 3. sz.
P. Napló 1851. 317. sz.
M. Hirlap 1851. 420., 422. sz.
M. Akadémiai Értesítő 1851. (Toldy F.) 1882. 230. (D.-codex), 1888. (Siremlékének gondozása.)
Ujabbkori Ism. Tára II. 407.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 109.
M. Irók Arczképei I. Pest, 1858. arczk.
Hölgyfutár 1858. 183. sz.
Wurzbach, Biogr. Lexikon III. 340.
Vasárnapi Ujság 1858. 23. sz. arczk. 1869. 38. sz. (Naplója) 1878. 2. sz. 1879. 13. sz. 1886. 38., 39. sz. (dr. Badics.)
Egyetemes M. Encycl. VII. 438. (Vass József.)
Szinnyei Könyvészete és Repertóriuma. Tört. I. II.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Figyelő I., V., VI., IX., X., XIII. 105. XV-XVII., XIX., XXIII.
Egyetemes Philol. Közlöny 1879. 299. l. (Shakespere ford.) 1889. (D.-codex.)
Ország-Világ 1880. 11. sz. (Bánóczi József.)
Szolnok-Abony 1881. 32. sz.
Szinészeti Közlöny 1882. 15. sz. (Szinigazgatói szerződése Szigligetivel.)
Toldy Munkái IV. V.
Kiss Áron, M. Népisk. Tanítás Története 265., 266. l.
Radó, M. Műfordítás 69., 79., 80., 81.
Szilády, Régi M. Költők Tára I-IV.
Kazinczy, M. Pantheon (N. Könyvtár XXXVI.)
Galgóczy Károly Emlékkönyve III.
Fővárosi Lapok 1886. (Esztegár László.)
Nemzet 1886. 171. sz.
Gróf Dessewffy József Munkái III. Bpest, 1888.
Bayer József, A Nemzeti Játékszin Története I. II.
Erdélyi Múzeum-Egylet Kiadványai 1888. IV. VI. (Széchy Károly: Kazinczy és D., D. mint nevelő.)
Gyulafehérvári r. kath. gymn. Értesítője 1889. (D.-codex.)
Irodalmtört. Közlemények 1891. 137. l. és gyászjelentés.