ev. ref. püspök, D. István ref. lelkész fia; 1648-ban a debreczeni kollegium felsőbb osztályaiba lépett (subscribált), 1664-ben a leideni egyetem hallgatója volt; hazájába visszatérte után nábrádi, azután bátori, végre a mádai ref. egyház lelkésze s 1679-ben a szabolcsi egyházkerület esperese lett. 1692. jún. 29. a nagy-károlyi zsinatban püspöknek választatott. Meghalt 1693-ban Madán egy német katona golyója által.
Drégel-Palánki Jánosnak Via Salutis (Debreczen, 1682.) cz. munkájában jan. 14. üdvözlő magyar rhythmusokat irt, «melyek meglehetősök» irja Tóth Ferencz.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. IV. 133. 368. l.
Tóth Ferencz, A helvécziai vallástételt követő túl a tiszai püspökök. Győr, 1812. 146. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 524. l. és Bakóczi János szives közlése.