ág. ev. lelkész, D. Pál ág. ev. lelkész unokája, szül. 1783. jan. 10. Beszterczebányán; tanult szülővárosában, Selmeczen és Pozsonyban; 1805. máj. 22-től a vittenbergai egyetem hallgatója volt; 1807-ben miavai segédlelkész lett és 1808. jan. 28. pappá szenteltetett Pozsonyban; 1811-ben Vágujhelyre ment rendes papnak; 1829-ben Modorba hivatott lelkésznek, hol 1846. okt. 6. meghalt.
Munkái:
1. Die wichtigsten Schicksale der evangelischen Kirche in Ungarn vom Jahre 1520-1608. Leipzig, 1828. (Névtelenül. E munkát folytatta az 1681. évig, de a 30-as években a censurai viszonyok miatt ki nem adhatta. Kézirata az egyetemes ev. levéltárba került és Bauhoffer felhasználta munkájában.)
2. Poswecenj wnowe skze Cýrkew ewang. a. w. národu slovenského w swobodném a král. meste Modre... Pozsony, 1835. (A modori templom fölszentelésének ünnepe, mely a nevezett gyülekezet történetét is tárgyalja.) Egy történeti czikke van a Pannoniában (1838. 68. sz.): Noch etwas über Elis. Báthori cz.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 299. l.
Balogh Ferencz, M. Prot. Egyháztört. Irodalma. Debreczen, 1879. 58. l.
Petrik Bibliogr. IV. és Doleschall Sándor Eduard szives közlése.