görög kath. lelkész, a m. tudom. akadémia lev. tagja, szül. 1783. márcz. elején Ötvösfalván Máramarosmegyében; atyját Dorhanicsnak hívták és földmívelő volt. Oroszul irni, olvasni otthon tanult meg és már 13 éves volt, mikor Huszton magyar osztályt kezdett járni; innét a máramarosszigeti középiskolába küldték; a bölcseletet Nagyváradon, a theologiát Nagyszombatban és Ungvárt hallgatta. 1811-ben áldozó pappá szentelték és Dolhán kezdette lelkészi hivatalát; három év mulva alesperes lett. 1814-ben Lucskára, 1828-ban Munkácsra (hol egyszersmind iskolaigazgató is volt) s 1844-ben Husztra helyeztetett át, hol 1849. decz. 13. meghalt. A magyar tudom. akadémia 1831. szept. 17. választotta levelező tagjai sorába s 1850. szept. 14. Toldy Ferencz tartott fölötte emlékbeszédet az akadémiában. A dolhai templom és paplak, a dolhai s munkácsi kerület több kőtemploma s különösen a munkácsi (melyet a hajdani püspöki lakból alakíttatott át) és a nagylucskai templomok az ő fáradozásával létesültek; közbenjárására a munkácsi gör.-kath. iskola állandó alappal biztosíttatott.
A magyar nemzeti irodalomnak buzgó barátja volt; különösen fiatalabb korában a költészetet, később a philosophiát művelte; Kant, Fichte, majd Schelling lettek bálványai, mint önéletrajzában irja, s egy új rendzseren dolgozott évekig, melynél az emberi ész természetének vizsgálatát vette alapul, de azt be nem végezhette. Bölcseleti, természettani s egyéb értekezései a következő folyóiratokban jelentek meg: Tudományos Gyűjtemény (1824. IX. Ethnographiára mint tudományra szolgálható észrevételek, 1829. IX. Isten lételének megmutatására való törekedések, u. ott X. Az 1832. évben megjelölendő üstökösről); Felső-magyarországi Minerva (1825-26. Világ alkotmányáról egy lépéssel feljebb mint Cartész és Newton, kézirata a m. n. múzeumban; 1827. Bacsinszky András munkácsi megyés püspök élete, 1829. Az egész látható világ rende tudományosan előadva, a legújabb felfogások szerint, 1830. Lidércz, sárkány, tüzes golyóbis, lámpás, ugrókecske az égen, meteorok, futó s szakálos csillagok sat. tünetei, új magyarázás szerint, Tenger duzzadás tünetje egy rajzolattal); Társalkodó (1834. Az 1834-ki földrengésről.)
Munkái:
1. Carmen hungaricum leonino-elegiacum in laudem Agnellis Viser. Varadini, 1807.
2. Oda ruthenica ad monumentum Joannae Kovachich. Budae, 1807.
3. Elegia pro onomasi d. Joannis Sztankovics, theol. prof. Tyrnaviae, 1809.
4. Epicedion super obitu exc., ill., ac rev. dni Andreae Bacsinszky, episcopi Munkácsiensis... in solennitati exequiarum Ungvarini, die 29. Januarii 1810. celebratum. Cassoviae.
5. A világ megnézéséből a teremtő s gondviselő Isten léte természetesen mutatva. Buda, 1823.
Irt még hasonló alkalmi verset Csurgovics János helynök tiszteletére. Ezen kivül irt több katekismust magyar és orosz nyelven s kiadta egyházi beszédeit szintén e két nyelven. Egy orosz ódája (Zaszpivaj ini zazulenyka) megjelent Lucskay Mihály orosz nyelvtanában és vallási tartalmú versei a Kutka-féle orosz g. k. vallástanban.
Kéziratban maradtak: Lexicon philosophicum (Nagyszombat, 1809. 4r.), Extractus sistematis Kantiani (4r. két köt.), Funebrales et festivales praedicationes 4rét és Méhész gyűjtemény. Kéziratainak száma tömérdek és munkái, saját számítása szerint, 1694 ívre terjednek (latin 48, magyar 36 és orosz 10 munka); ezek közől 18 munka jelent meg nyomtatásban; irt több önálló zenedarabot és jól kezelte az ecsetet is. Részt vett a m. tud. akadémia philosophiai műszótárának szerkesztésében.
M. Akad. Értesítő 1850. 130. l. (Toldy F.)
Ujabbkori Ismeretek Tára II. 418. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 112. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia VII. 456. l.
Toldy Ferencz Munkái V. 267. l.
Lehoczky Tivadar, Beregvármegye Monographiája II. 137. l.
Petrik Bibliographiája.