ügyvéd, földbirtokos és a Kisfaludy-társaság tagja, D. Sámuel birtokos és du Bois Amália fia, szül. 1824. okt. 6. Makón, Csanádmegyében, 1839-ig házi nevelésben részesült Hajnal Ábel tanártól; vivómestere, kitől francziául is tanult, egy ügyes rapirozó, de hóbortos franczia volt, ki magát Prince Bourbon de Berry Marie néven nevezgette, pár év előtt Erdélyben halt meg. Felsőbb iskoláit és a jogot 1842-ben Debreczenben végezte. 1843-ban csanádmegyei tiszteletbeli aljegyzővé neveztetett ki; 1844-ben Pozsonyban, hol az országgyűlésen mint joggyakornok jelen volt, akkori szokás szerint letette az ügyvédi czenzúrát. Figyelmét nem annyira az országgyűlési viták kötötték le, mint a zajos élet, irodalom és színművészet; drámairók életirását és színműveket olvasott. Már 11 éves korában rendezett színi előadásokat, melyekhez a színműveket részben ő irta, részben ő dolgozta át; debreczeni diák korában Kliegl javára rendezett tanulótársaival egy vígjátékot az ottani színházban; hasonlót rendezett Pozsonyban jurátus társaival; később Győrött, Kolozsvárt, Makón, sőt mint műkedvelő a pesti nemzeti szinházban is, 1845. febr. 1. tetszés közt vendégszerepelt mint Krum Illés (Legjobb az egyenes út) és máskor mint Garrick (Garrick Bristolban). Ekkor kötött ismeretséget számos magyar iróval, ezek közt Petőfivel is, kivel sokáig együtt lakott. Egy nyarat Debreczenben, egy telet Győrben töltött el mint szinész. 1846-ban ismét Pestre jött, hol a Falura kell mennie cz. vígjátékban, mint Drank F. tapsokat aratott; azonban mivel szerződtetése nem sikerült, a több ízben tapasztalt mellőztetés sok időre lehangolták kedélyét. Megvált a szinészettől és 1846-ban külföldre utazott, hogy ismereteit szélesítse; Németországban háromengyedévet töltött, tanulmányozta ennek legfőbb szinpadait, irodalmát, múzeumait sat. Londonban 3 hónapig, Párisban egy évig élt és tanuja lett az 1848. franczia forradalomnak is; ő volt az elnöke ama küldöttségnek, mely az akkor Párisban tartózkodott magyarok közül a Lamartine-féle miniszterium elé tisztelegni ment. 1848 derekán tért vissza Magyarországba s még ez év vége felé Csanád- és Csongrádmegyébe, mint hadszervező kormánybiztos lett kinevezve. Világosról édes atyja birtokára vonult, majd megunva a falusi magánt (noha tudta, hogy kurrentálva lett) az 50-es évek elején Pestre költözött. Öcsém házasodjál cz. színműve előadatása (1850. máj. 22.) ő rá fordította a rendőrség figyelmét; elfogták és az uj épületben töltött hat hónapot. Kiszabadulása után Pestre lett internálva s ezentúl itt tartotta állandó lakását 1874-ig, midőn megnősült; neje garamszegi Géczy Gizella s egy gyermekük van Margit. 1862. jan. 30. a Kisfaludy-társaság tagjai sorába választotta 1863-ban (atyja halála után) felhagyott az irodalommal; úgy érezte, hogy mellőzik. 1875-ben pesti lakását elhagyva, biharmegyei birtokán telepedett le Kosgyánban, hol azóta állandóan lakik. «Most ugy találja – mint maga irja – hogy a gazdálkodás nem oly idegrontó, mint amaz élet volt és mégis hálásabb.» 1869-ben választatott meg Makó város országgyűlési képviselőjévé. (Programmbeszéde a Honban jelent meg 1869. 74. sz.) 1872-ben ujra megválasztották, de azóta jelöltül föl se lépett.
Politikai czikkeket irt a Márczius Tizenötödiké-be (1848.); azután irt a Hölgyfutárba (1850., 1854-57., 1860., 1863. Czakó Zsigmond emléke, Vázlatok utamból, Első pesti lóverseny, A nemzeti szinház ügyében, Egy kis társadalmi tragaedia sat.), M. Thaliába (1853. Egy ifju szinész naplójából), költeményeket a Játékszini Emlékkönyvbe (Győr, 1845.) a Nefelejtsbe (1861.), Alföldiek Segély Albumába (1864.) Fővárosi Lapokba (1866-68. 1871-72. 1876. Heine után is fordított több verset), Szeretlek! cz. beszélye a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (VI. 1871.) jelent meg; többi beszélyei: Egy hiba (Nagyenyedi Album II. 1851. egyetlen példány Szilágyi Sándornál), Egy grisette (M. Hirlap 1852. 880. 883-86. 889. 891-897. legsikerültebb beszélye), A betyár (Hölgyfutár 1852. 251-254. sz.), Egy kiábrándulás (Nők Könyve 1853.), A halott vőlegény (Divatcsarnok 1853.), Quaterno és Camill; végre irt a Pesti Naplóba (1883. 323. sz. A realizmus és romanticzismus. 1892. 160. sz. Sora van mindennek); azonban leginkább színműveivel aratott sikert; ezek előadatásuk szerint a nemzeti szinházban igy következnek: Márczius 15-ike, vígj. 4 felv. (1848. decz. 18. Ism. Bud. divatlap 25. sz. Obernyik; mutatvány az Életképekben 1848. II. 328-338. l. Kézirata a n. szinházban), Öcsém házasodjál, vígj. 3. felv. (1850. máj. 22. Ism. P. Napló 64., 65. sz. Hölgyfutár 116. sz.), Marquis Brumon (Könnyelműség), dr. 5 felv. előjátékkal (1850. okt. 1. Ism. P. Napló 174. sz. Hölgyfutár II. 76. sz. kézirata a n. szinházban), Világismeret, (Pacsuli világismerete), társas vigjáték dalokkal és tánczczal (1850. nov. 30. zenéje Egressy Bénitől. Ism. Pesti Röpívek 10. sz. Hölgyfutár II. 127. sz.), Guttenberg, dr. 3 szak. előjátékkal (1852. márcz. 8. Ism. M. Hirlap 712-714. Értesítő 18. sz. uj betanulással 1865. szept. 13.), IV. László, trag. 5 felv. (1856. márcz. 29. Ism. Bud. Hirlap 76. sz., M. Sajtó 77. sz. P. Napló 241. 242. sz., polémia 246., 247., 255., 256. sz. és Greguss Ágost Tanulmányai II. 47. l. Magyarország 1880. 241. sz., megjelent a Szinházi Naptárban 1857.), Egy nő kinek elvei vannak. vígj. 2 felv. (1856. aug. 13. versbe szedve 1861. máj. 6.), Károly úr bogara, vígj. 2. felv. (1857. nov. 23. Kézirata a n. szinházban. Ism. Szépirod. Közlöny 17. sz., M. Posta 127. sz., P. Napló 271. sz., Greguss Ágost Tanulmányai II. 225. l.), V. László király, trag. 5 felv. (1858. márcz. 16. Ism. P. Napló 46. sz. Greguss Ágost Tanulmányai II. 234. l.). Egy bukás sikere, vígj. 3 felv. (1858. decz. 2. Ism. Szépirod. Közlöny 19. sz.), Beszterczei gróf, trag. 5 felv. 1861. jan. 3. Kézirata a n. szinházban.), I. István király, trag. 5 felv. (1861. decz. 14. adatott a budai népszinházban. Ism. Divatcsarnok. 1890. aug. 20., nemzeti szinházban. Ism. Főv. L. 230. sz. Ezen színműből Váradi Antal István király cz. opera szövegét irta, melyhez a zenét Erkel Ferencz készítette.). Vígjáték-tárgy, vigj. 3 felv. (1891. decz. 11. A Karátsonyi-alapítványból 1861-ben 100 aranynyal jutalmaztatott. Ism. Főv. L. 341. P. Napló 341. Bartók L. Nemzet 341. sz.), Sátán cz. népszinműből mutatványként a Prologot közölte az Életképek (1848. I. 739-745. l.). Bűnt bűn követ cz. drámája, mely 1862. márcz. 31. az akadémia Karátsonyi-féle 100 arany jutalmát nyerte, Lisznyai Albumában 1863-ban jelent meg Divatházasság czímmel; Attila és Ildikó cz. tragoediája; végre a Szerelem cz. 4 felv. szinművéből mutatványt közölt a P. Napló (1883. 316. 317. sz.)
Munkái:
1. Az 1848. évi franczia forradalom. Pest, 1848.
2. Dobsa Lajos színművei. U. ott, 1853. (I. Öcsém házasodjál! Könnyelműség. II. Pacsuli világismerete. guttenberg. Ism. P. Napló 1854. 16. sz.)
3. Lydia. U. ott, 1853. (Regény. Ism. P. Napló 1025. sz. Bud. Hirlap 294. sz.)
4. Dobsa Lajos politikai hitvallása, melyet 1865. nov. 5. népgyűlés alkalmával mondott el. Szeged, 1865.
5. I. István király, eredeti tragoedia öt felv. Bpest, 1880.
Szerkesztette a Szinházi Naptárt 1857-re (gróf Bethlen Miklóssal és Tóth Kálmánnal), a Hölgyfutárt 1863. nov. 3-tól az év végeig (Balázs Frigyessel), Bakter cz. képes élczlapot 1866. jan. 1. és 15. (Vas Gerebennel), mely a második számmal megszünt.
Arczképét Barabás rajzolta 1853-ban (Walzel A. F. lithogr. műintézetében) és 1855-ben, mely szintén kőnyomatban névaláirásával megjelent az Arczkép-Albumban (melléklet a Hölgyfutárhoz I. Pest. 1855.)
Álneve: Kojazi.
Honderű 1845. 15. sz.
Arczkép-Album I. 1855. arczk.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
Nagy Iván, Magyarország Családai III. 333. l.
Jelenkor. Encyclopaedia. Pest, 1858.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Uj F. I. 31. l.
Lauka, Multról a jelennek 100. l.
Ország Tükre 1863. 12. sz. arczk.
Igazmondó 1871. 26. sz. arczk.
M. Könyvészet 1880.
Petrik Bibliogr. Figyelő XIII. 343. l.
Hölgyek Lapja 1883. 50. sz.
Főv. Lapok 1887. 261. sz.
Beőthy Zsolt, M. Nemzeti Irodalomtört. II.
Egykorú szinlapok, szinházi Zsebkönyvek és önéletrajzi adatok.