ügyvéd, szül. 1824-ben Máramaros-Szigeten; 1844-től 1847-ig a csebi Pogány és Szentpály családoknál nevelő s juratus volt; 1847-48-ban tanító a máramarosszigeti gymnasiumnál; 1848-49-ben honvéd; azután öt évig bujdokolt. 1855-60-ban Sárköz-Ujlakon jegyző volt. 1871-ben Tisza cz. ellenzéki lapot indított meg, mely azonban egy évi fennállása után megszünt. 1872-ben megyei tisztviselőnek választották. Meghalt 1874-ben Máramaros-Szigeten. Élete utolsó éveiben a ref. főiskolánál vizsgáló bizottsági elnök és censor volt.
Irt több népdalt; tőle van a közönségesen ismert népdalszöveg: Sajó kutyám, jaj de mélyen aluszol...
Bökényi Dániel szives közlése.