ev. ref. lelkész, szül. 1857-ben Pelében Szilágymegyében; középiskoláit az ev. ref. főiskolában Zilahon 1877-ben végezte, mire a theologiai tudományok hallgatására Nagy-Enyedre a Bethlen-főiskolába ment, hol a négy évi tanfolyamot bevégezvén, 1882-ben papi vizsgát tett és 1883-ban pappá választatott Ér-Kávásra Szilágymegyében, hol azóta mint lelkész működik.
1883-ban kezdett a vidéki lapokba apróbb rajzokat és költeményeket irni; azóta a Szatmármegyei Közlönyben (1891), Szilágyban, Szilágy-Somlyóban, Vasárnapi Ujságban (1891-92.), Képes Családi Lapokban, Kis Papok Lapjában (1891.), Nagy-Károly és Vidékében (1891.), számos költeménye, rajzai s beszélyei jelentek meg.
Munkája: Ismerősök. Elbeszélés és rajz. Zilah, 1890. (Ism. Egyetértés 205. sz.)
Legtöbbnyire Giczei név alatt szokott irni.
M. Könyvészet 1890. és önéletrajzi adatok.