Dimény József (nagy-galambfalvi),
ev. ref. lelkész, ki a 30-as és 40-es években Marosvásárhelyt volt pap és Marosszék táblabirája; innét a felvinczi ev. ref. egyházba ment. 1848-ban az oláh fölkelők porrá égették Felvinczet, honnan D. Tordára, majd Kolozsvárra menekült. Ezalatt elhalt neje s ő 1850. okt. 13. Bukarestbe ment három leányával és az ottani ev. ref. magyar egyház papja volt. 1852 tavaszán ellene emelt vádaskodás miatt az osztrák konzul Nagyszebenbe küldte a katonai parancsnoksághoz; itt elzárták, 1854-ben fogságra itélték és Gyulafehérvárra vitték, hol azután meghalt.
Munkája: A polgári társaságot boldogító fejedelmi erények első Ferencz ő cs. kir. és apost. felségének végtiszteletére 1835. ápr. 5. a marosvásárhelyi templomban. Marosvásárhely, 1835.
Koncz József, Marosvásárhelyi Könyvnyomda Története 43. l.
Koós Ferencz, Életem és emlékem. I. 381. l.