r. kath. áldozópap és nyug. főgymnasiumi tanár, szül. 1827. aug. 16. Ungvárt, régi németországi lovagcsaládból származott iparos szülőktől; középiskoláit szülőhelyén és Szatmárt végezte, hol 1844-ben Hám János püspök növendékei közé vette föl, 1850-ben pedig miséspappá szentelte. Miután rövid ideig a püspöki udvarban mint szertartó működött, 1851-ben az ungvári gymnasiumhoz nevezték ki helyettes tanárnak. Az 1854-55. iskolai évet a bécsi egyetemen töltötte, hol a főgymnasiumra a mennyiség- és természettanból tanári oklevelet nyert és mint rendes tanár az ungvári gymnasiumnál folytatta működését; itt jelentek meg értekezései: Az algymnasium mértanáról (Értesítő 1854.) és Die Gesetze der Electrodynamik (U. ott, 1859.) 1861-től fogva sándorfalusi plébános volt. 1866. aug. 16. az erdélyi kir. udvari kanczellária kinevezte a nagyszebeni gymnasium tanárává; 1868-tól a szatmári főgymnasiumban a mennyiségtant és német nyelvet tanította. 1877-ben nyugdíjazták. Jelenleg Ungvárt lakik.
Miután sándorfalusi plébános korában a községben jó ivóvíz nem találtatott, ezen körülmény D. figyelmét a hídroscopia s geologia iránt fölkeltette s ő oly előszeretettel foglalkozott ezen tudományszakokkal, hogy nehány év mulva élvezhető forrást fedezett fel; ezen tanulmányait folytatva, vízkutatásainak eredményei e téren hazánk elősrangú tekintélyei közé emelték.
Nevezetesebb megnyitott forrásai: a nyitragalgóczi út legmagasabb pontján Uzsovics Pál könyöki jószágán; Ujvilágon Harkányi János pusztáján; a Zirczi apátságban; Nagy-Szőllősön a Siroka völgyben; Szatmáron a püspökség területén, Csopakon Kovács Zsigmond szőlejében sat. Minden egyes vízkutatási kisérletéről a fővárosi s vidéki helyi lapokban tudományos értekezéseket irt. A geologia terén legérdekesebb talajkutatását Tályán eszközölte, hol a krétának hitt földben jó porczellánt, réteges és különféle szinű félopált, sok chalcedont, jaszpiszt, carneolt, obsidiánt, malomkőnek való likacsos hydroquarcitet, több régi geysirt és dárdányos aranybányát, főleg pedig a szomszédos Megyaszón tömérdek kovává vált erdei fát talált. (M. Állam 1891. 16. sz.) Különös tanulmánya tárgyává tette a földrengéseket is (M. Állam 1887. 66., 78., 102., 166. sz.); ő irt először a jászberényi földrengésekről 1868-ban; elméletébe belevonta s kiszámította azt a vonzóerőt is, melylyel a bolygók a hold vonzásához járulnak, sőt Baer víz- és Dove légáramlati törvénye alapján, melyeket ő alkalmazott először a feltételezett földalatti lávatengerre, pár héttel előre meg is mondta a bánáti (Egyetértés 1879. 320. sz.), 1880-ban a szászsebesi (okt. 3.) és horvátországi (nov. 9.) földrengés helyét és idejét (Szatmár, 1880. 47. sz.). Ez irányban mint nyugalmazott tanár irt legtöbbet. Tevékeny részt vett az orsz. tanáregylet, földtani társulat, Szamos-szabáloyzási egylet és a magyar természetvizsgálók gyűlésein. A földtani társulatnál a tót-vázsonyi dolomit barlangról, a fiumei természetvizsgálók gyűlésén pedig arról értekezett, hogy mikép szokta ő a földkéreg láthatatlan repedéseit meghatározni. Általános figyelmet keltetettek meteorologiai levelei (M. Állam 1879. 266., 286. és 1880. 57. sz.). Tőle származik Szatmár nevének etymologiai származtatása. (M. Állam 1877. 170. 171. sz.) Irt ezeken kívül értekezést az algymnasium mértanáról, az ungvári gymnasium Értesítőjébe (1854.) és a M. Államba (1887. 66., 78., 102., 166. sz.) Történeti s régészeti dolgokkal is foglalkozott; a codexek olvasásában is jártas, melyek közül többeket bir, a legrégibb 1266-ból származik. Számos nekrologot és biografiát is irt.
Munkája: Mértani fatáblák az algymnasiumok és alreáliskolák számára... Hillardt F. K. után magyarítá. Bécs, 1857. Hat szállítmány.
Öreg napjait arra használja fel, hogy hydroscopiai tapasztalatait tudományos rendszerbe szedi s kiadásra rendezi.
Kéziratban van: Die Gesetze der Elektro-Dynamik, systematisch dargestellt. (Ebben megjósolta a másoló távirást.)
Az ungvári gymnasium Értesítője 1852-1858. és 1884.
Programm d. kön. ung. Staats-Gymnasiums in Hermannstadt 1867-1869.
Független Lapok 1868. 192. sz.
Hon 1868. 247. sz.
Esti Lapok 1868. 248. sz.
Pesti Napló 1868. 174. sz. 187. sz. (Tincu Ábrahám interpellátiója s czáfolata.)
Szatmári főgymnasium Értesítője 1872-77.
Lehoczky Tivadar, Bereg vármegye Monographiája.
Szinnyei Könyvészete.
Budapesti Hirlap 1891. 186. sz. és Veszprémi Sándor szives közlése.