debreczeni scholamester volt 1549-50-ben,
a XVI. századbeli magyar bibliai epikának legmunkásabb művelője. Tőle hét darabot birunk e nemben: Világ kezdetitül lött dolgokról, Izsák áldozatjáról, Makhabeusról (1549.), Az Levitáról Historia (1549.), Moyses és Josue hadáról az Amalek ellen (1550.), Az iffju Tobiásnak házasságáról való historia, énekbe szerzetett (1550. Szabó Károly két külön kiadását említi (Debreczen 1582. és Bártfa, év n.) és Halott temetéskor való isteni dicséret. Szilády Áron mind a hét éneket, mely összesen 1924 sorból áll, jegyzetekkel kiadta a Bornaemisza Énekes könyve után a Régi M. Költők Tára V. kötetében (Bpest, 1886.). A szerző neve a versfejekből tűnik ki.
Tóth Ferencz, Magyar és erdélyországi protestáns ekklézsiák historiája. Komárom, 1808. (Décsi Andrásnak irja: ez után hibásan vétetett föl jelen munka II. k. 722. h.)
Uj M. Muzeum I. 336. l.
Toldy F., M. Költészet Tört. 166. l.
Egyet. M. Encyclopaedia VII. 376. (Vass Józseef.)
Szűcs István, Debreczen város története 589. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 99. 151.