Dessewffy Marczel (cserneki és tarkői gróf),
gróf D. József s gróf Sztáray Eleonórának fia, gr. D. Emilnek, a m. tud. akadémia elnökének testvérbátyja, szül. 1813. márcz. 14. Büd-Szent-Mihályon, Szabolcsmegyében; nevelőktől nyerte a szülői háznál a középiskolai tárgyakban kiképzését; az európai műveltségű atyja különösen súlyt fektetett a classikus és modern európai nyelvek elsajátítására s aesthetikai érzékének fejlesztésére. D. Marczel gróf kiváló zenei tehetségnek bizonyult, a nyelvek elsajátításában pedig ritka emlékező tehetséggel birt; hetven éves korában is egész részleteket elmondott Homerosból, Horatiusból, Goethéből, Petrarcából vagy Racineból egyaránt. A jogot Kassán elvégezvén, Pesten a curiánál ügyvédi oklevet szerzett, de sohasem volt szándékában ügyvédi gyakorlatot folytatni. A közszolgálat sem felelt meg eszményi hajlamainak és erősen kifejlett függetlenségi érzetének. Társadalmi kérdésekben korán adott kifejezést radikális eszméinek; ez azonban atyjának nem volt inyére; azért elküldte őt közigazgatási gyakorlatra Fiuméba, rokonuk gr. Vécsey gubernátor mellé. Marczel gróf nem engedte magát az ő eszményi világában háborgattatni; ő az egész emberi nem boldogulásának utait kutatva, összes munkásságát az örök béke s létesülésének ethikai s politikai feltételei vették igénybe. Minden nyilvános szereplésről lemondva a nyugodt contemplatio magányába vonult, hogy emberboldogító ideáit annál háborítatlanabbul érlelhesse. Meghalt fóthi (Pestm.) magányában 1886. febr. 27.
Munkái:
1. Nehány szó a közönséghez a hitel, taglalat és világ ügyében. Kassa, 1832. (Gr. D. Aurél és Emillel együtt. Ugyanaz németűl Pest, 1833.)
2. Der politisch-sociale Radicalismus der Neuzeit. In seinen Doctrinen beleuchtet. Wien. 1851. (2. kiadás. U. ott, 1860.)
3. Beiträge zur Doctrin des menschlichen Friedens. Pesth, 1861.
Kéziratban maradt nagy műve, utolsó huszonöt életévének munkája, a világbéke biztosításának intézményes kellékeit birálja; ebből mutatványokat közölt az Ország-Világ 1885. és 1886-ban.
Budapesti Hirlap 1883. 148. sz. (D. M. gr. az örök béke magyar bölcsője. Dr. Spinozától.) 1886. 59. sz.
Vasárnapi Ujság 1887. arczk. (Ompolyi).
Figyelő V. XVI. 1889. (Dr. O. Mátray Ernő.)
M. Nemzetiségi Zsebkönyv I. 83. l.
Fővárosi Lapok 1889. 159. sz.
Petrik Bibliogr.
Ország-Világ 1890.
Maros 1890. 78. sz. és gyászjelentés.