Dessewffy Emil (cserneki és tarkői gróf),
a m. tud. akadémia tiszt. tagja s elnöke, D. József harmadik fia Sztáray Eleonora grófnétól, szül. 1814. febr. 24. Eperjesen; iskoláit Kassán végezte, a hova szülei utóbb lakásukat áttették. Nagy hajlamot és képességet tanusított a latin nyelvhez, úgy hogy 13 éves korában Cicerot lefordította magyarra, szorgalommal olvasta a latin remekirókat; kedvencz tantárgyai voltak az államtudományok. Tanulmányainak komoly irányára nagy hatással volt a szülői ház, melyet a magyar irodalom és politikai élet férfiai sűrűn látogattak. Iskoláit elvégezvén, ismereteinek tökéletesbítésére Európa nevezetesebb országaiban utazott és onnét haza kerülvén, Szabolcsmegyében, atyja birtokainak egyikén Büd-Szent-Mihályon telepedett le s gazdálkodott. A kezelése alá került birtokot, mely csaknem fele részben zsombékkal, csuhéval, kákával és náddal fedett ártért képezett, kitartó szorgalommal, csatornázások, vizlecsapolások, elégetések, kiszárítások által nemcsak termékenynyé, de 16 évi fáradozással gazdaságát a vidék mintauradalmává emelte. A közügyek iránt is érdekkel viseltetett és megyéje közgyűléseit látogatta; 1830-ban Teleki József gróf, Szabolcsmegye akkori alispánja, a megye tiszt. jegyzőjévé nevezte ki. A magyar gazdasági egyesülettel is összeköttetésben állott, melynek 1835. jún. 8. tartott alakuló közgyűlésén választmányi taggá választatott. 1836. máj. 1. nősült báró Wenckheim Paulával, b. Wenckheim Béla későbbi miniszter testvérével. Ettől fogva sűrűn látogatta a fővárost, hol huzamosabban tartózkodott és irodalmi munkássága is mind jobban kiterjedt, különösen miután 1844-ben a Budapesti Hiradó szerkesztését is átvette; ettől fogva állandóan Pestre tette át lakását. E lap lett a conservativ párt legerősebb vezérlapja, melyet D. E. gróf avatott kezekkel vezetett. Mint a mérsékelt conservativ párt hatalmas bajnoka, a nyilvános tanácskozásokban sem riadt vissza ellenfeleitől és a megyei s országgyűléseken ugyanazon igéket hirdeté, a melyeket az irodalomban. A kormány közreműködésével meg akarta szüntetni a nemzeti adómentességet, meg akarta váltatni a robotot, s gondoskodni akart bankokról, hitelintézetekről, az ország anyagi érdekeiről; de a marasmus, mely az állami gépezet akkori vzetőin erőt vett, lehetetlenné tette, hogy idején és erőteljes elhatározás keletkezzék. 1845. jún. 5. a magyar gazdasági egyesület ismeretterjesztő és földmívelési osztályának elnökéül választatott. 1848-ban nem vitt szerepet. Az 1849. márcziusi közös birodalmi alkotmány kihirdetése után emlékiratot nyujtott be a bécsi kormánynak, a melyben kifejtette, hogy az az alkotmány kivihetetlen és azt tanácsolta, hogy a háború befejezte után adják vissza Magyarországnak alkotmányát. Ugyanazon év májusában irásban közölte Bach miniszterrel aggodalmait az utra nézve, a melyre az lépett. 1850. májusban ő felségéhez emlékiratot készített, melyet kivűle 23 elvtársa irt alá Magyarország beolvasztása ellen Ausztriába. Mindezen törekvései siker nélkül maradtak. Félre vonult és szent-mihályi jól rendezett uradalmában ismét a mezőgazdaságnak élt. 1851-ben a magyar gazdasági egyesület ujjászervezési kisérleténél működött közre s az egyesület részéről kiküldve részt vett a vámkongressusi országos bizottságban. 1855. ápr. 16. a m. tudom. akadémia elnökéül választatott és 1858. decz. 28. kineveztetett (levelező taggá 1843. okt. 7., tiszteletivé 1858. decz. 15. választatott meg.) A magyar gazdasági egyesületnek, 1857-ben végre sikerült ujjászervezésekor, nov. 16-iki közülésén, választmányi tagja lett. Elnöke volt az alsó-szabolcsi Tisza-szabályozó társulatnak és 1857-ben elnöke a Tiszaszabályozó társulatok közös nagygyűlésének és egyike azoknak, kik azután a tiszai nagy kölcsönt szervezték és létre hozták; az alsó-szabolcsi társulat pénzügyeit is úgy sikerült rendeznie, hogy az összes Tisza-szabályozó-társulatok közt talán ma is ez az egyedüli, mely adósság nélkül áll. 1858-60. években ő villanyozta fel a közönség áldozatkészségét, és neki köszönhető, hogy az akadémia 1866-ban díszes palotájába beköltözhetett. Az országos magyar gazdasági egyesületben érdemeket szerzett a mezőgazdaságra nézve a földbirtoki hitel rendezése és a magyar földhitelintézet létrehozása körül, melynek megalakulásakor első elnökévé választatott. Az alkotmány visszaállítására irányuló mozgalmaknak, melyeket conservativ társai egy részével a szabadságharcz leveretése után szünet nélkül folytatott, ő volt az éltető lelke. Az ő felségéhez magyarországi második körutja alkalmával intézett nevezetes fölirásnak is ő volt a szerkesztője. Az Ausztriára nézve szerencsétlenül végződött olasz hadjárat után 1859-ben tervet dolgozott ki, melyben a monarchia ujjáalakításának szükségét, a követendő elveket és a czél elérésére vezető módokat adta elő. Az ő eszméi alapján, de tervének gyökeres megrontásával készült az 1860. októberi diploma. 1861-ben tagja volt az országgyűlésnek mint Pozsony képviselője. Itt a felirati párt leghatározottabb bajnokainak egyike volt és szónoklataival mint vaskövetkezetességű államférfiú tünt ki. A sikertelen 1861. országgyűlés után társadalmi uton igyekezett ahtni az ország anyagi állapotának javításán. A földhitelintézet létrejöttében az övé a legnagyobb érdem. Meghalt 1866. jan. 10. Pozsonyban. Emlékének a m. tud. akadémia 1867. jan. 28. gyászünnepélyt szentelt, melyen Eötvös József báró, az akadémiai elnökségben utóda, mondott fölötte emlékbeszéde.
Politikai czikkei, melyek 1830-tól 1848-ig a hirlapokban megjelentek, főleg a nemzetgazdaságiak, méltó helyet foglalnak irodalmunkban. 1849 után pedig a német lapokban védte a conservativ politikát. A bécsi Lloydban (1850. 72. 74. 80. sz.) jelent meg a politikai czikksorozata: Sendschreiben des Grafen Emil Dessewffy an den Lloyd über die ungarische Bewegung. Elnöki megnyitó és zárbeszédei az Akadémia ülésein 1858-61. (A M. T. Akadémia Évkönyveiben.) Zárszózat (Kazinczy a magánkörökben. M. Akad. Emlékkönyv Kazinczy Ferencz születése százados ünnepéről. Pest, 1859.) Levele gróf Széchenyi István özvegyéhez. (Uj M. Múzeum 1860. II.) Levele Eszterházy Pál herczeghez az akadémiai palota ügyében (P. Napló 1861. 61. sz.) Felhívása a Széchenyi-emlék ügyében (Divatcsarnok 1861. 9. sz. borítékán), Beadványa Pest városa tanácsához a Széchenyi-szobor ügyében. (Ország 1863. 22. sz.)
Munkái:
1. Néhány szó a közönséghez... Kassa, 1832. (Aurél és Marczel testvéreivel együtt. Ugyanez németűl is. Pest, 1833.)
2. Alföldi levelek (1839-40.) és nehány toldalék (1841.) Buda, 1842. (A Századunkban megjelent politikai czikkei).
3. Parlagi eszmék, igénytelen nézetek, szerénytelen tervek a függő kérdések és az országgyűlése körül. Irta egy conservativ. 1. füzet. Pest, 1843. (Névtelenül. Németül is. U. ott, 1843.)
4. A magyar vám- és kereskedési ügy és annak végeligazítási módja. U. ott, 1847.
5. Fizessünk! mennyit becsülettel elbírunk, magunk, magunkért. U. ott, 1847.
6. A fenforgó ausztriai kérdésekről. Bécs, 1856. (Németül: Ueber die schwebenden österreichischen Finanzfragen. Pest, Wien u. Leipzig, 1856. Ism. M. Sajtó 1856. 206. 209. 213. 219. 224. sz. Székely József.)
7. A magyar tud. akadémia és nemzetiségünk feladatai. Pest, 1865. (Két alkalmi beszéd.)
A Budapesti Hiradó főszerkesztője (lapvezére) volt 1844. júl 2-tól 1847. nov. 8-ig; Szenvey József volt a tulajdonképeni szerkesztő.
Arczképét Grimm rajzolta kőre és a Pollák testvérek adták ki Pesten 1863-ban; megjelent a Vereby Soma, Magyar Mágnások Életrajzi és Arczképcsarnoka IV. füzetében. Olajfestésű képe Barabástól a m. t. akadémia képes termében van.
Irodalmi Őr 1845. 80.
Magyarkák 1845-ből. Lipcse.
Honderű 1847. II. 3. sz.
Országgyűlési Emlény 1848. I. 50. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára II. 372.
Ungarns politische Charaktere. Mainz, 1851.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
Vasárnapi Ujság 1862. 1. 2. sz. arczk.
Ország Tükre 1862. 22. sz. arczk. (Marastonitól.)
Vereby Soma, M. Mágnások Életrajzai és Arczképei IV. Pest, 1863. arczk.
Neue Freie Presse 1865. 278. 1866. 490. 493. 505. 522. sz.
1866: Hazánk és a Külföld 3. sz. arczk. Magyarország és a Nagyvilág 3. sz. arczk. Sürgöny 8. sz. M. Világ 54-58. sz. (Érkövy.) 62. sz. (Kákay Aranyos.) Illustrirte zeitung, Leipzig 1180. sz. Ueber Land und Meer, Stuttgart, 19. sz. arczk. Wanderer, Wien, 11. sz. Presse 9. 11. sz.
Kákay Aranyos, Ujabb Fény- és Árnyképek 1866.
Eötvös József báró Emlékbeszéde (M. Tud. Akadémia Évkönyvei XI. kötet. VII. rész és Összes Munkái. Bpest, 1888.)
P. Napló 1867. 24. 27. sz. (D.-ünnepély a m. tudom. akadémiában.)
Figyelő VII. 1879.
Galgóczy Károly Az orsz. m. gazd. egyesület Emlékkönyve. V. Bpest, 1885.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Deák Ferencz Beszédei II. III. Bpest, 1886-89.
M. Nemzetségi Zsebkönyv. I. 83. l. Kónyi Manó szives közlése és gyászjelentés.