Dessewffy Aurél (cserneki és tarkői gróf),
a m. tud. akadémia lev. tagja, a Kisfaludy-társas. alapító-tagja, Dessewffy József gróf és Sztáray Eleonóra grófnő fia, szül. 1808. júl. 27. Nagy-Mihályon Zemplénmegyében; atyja, ki classicus műveltséggel birt, kiváló gondot fordított fiának magyar szellemben való nevelésére, de e mellett a görög nyelvre is oktatta, ugy hogy az már tiz éves korában az Ilias első könyvét fejből tudta elmondani; édes anyja, ki szintén nagy műveltségű nő volt, a franczia s olasz nyelvre oktatta s ő irányozta a házi nevelő (Józsa Zsigmond) teendőit és feladatát. 1823-ban lépett először nyilvános iskolába Kassán mint első éves philosophus. Az iró és statusférfiu kifejtésére sokat hatott az atyai ház; ott gyülekeztek gyakran a fejlődő magyar irodalom és politikai élet bajnokai; ott ismerkedett meg Kazinczy Ferenczczel, ki az ifju eszméinek bizonyosan már korán magasabb, komolyabb irányt adott. Kassán mindinkább belemélyedt a tudományokba; a német nyelvet magánszorgalomból tanulta meg és az európai jogtudósok és államférfiak munkáit olvasgatta. Az 1825. szept. egybehivott és korszakot alkotó országgyűlésre atyja mint Szabolcsmegye követe magával vitte Aurélt Pozsonyba. Itt kezdődött baráti összeköttetése gr. Széchenyi Istvánnal, báró Wesselényi Miklóssal, az Eszterházyakkal és Károlyiakkal. Itt ismerkedett meg először a bécsi főrangú világnak Pozsonyban tartózkodó nőtagjaival, kiknek salonjaiban gyakran megfordult és kikre később is sok idejét pazarolta. 1826-ban hagyta el Pozsonyt és tanulmányainak befejezése végett ismét Kassára ment, hol iskoláit 1827. aug. bevégezte, mire atyja joggyakorlatra Pestre küldte Teleki József grófhoz; jurátusnak Bartal György mellé esküdött fel, a nádor pedig Pestmegye tiszt. aljegyzőjévé nevezte ki. 1828. végén Reviczky Ádám maga mellé vette fogalmazó gyakornoknak az udvari kanczelláriához Bécsbe. Mint maga irja, a bécsi világot minden ágazatában és minden módon élvezte. Az 1830. országgyűlésre Reviczky kanczellár magával vitte Pozsonyba s a király fogalmazóvá nevezte ki. Ezen országgyűlés alatt német naplót irt a király számára. Éjjel ifjú társaival mulatott, reggel pontosan megjelent az ülésben; nők miatt két párbaja is volt; mindemellett az említett naplót pontosan vezette s politikai czikkeket is irt; folyvást tanult és mívelte magát. Miután adósságokba igen elmerült és az idegenekkel való társalgás miatt is sok kellemetlensége volt, 1832-ben odahagyta Bécset és helytartósági titoknoknak neveztetett ki Budán. Ugyanazon évben követségre vágyódván, fellépett Zemplénben, de sikertelenül; Kossuthtal kellett megküzdenie, ki győzelmeskedett rajta; de azért 1833-ban megjelent a felső házban és részt vett a vallási ügyek felett folyt vitatkozásban. E politikai szereplés mellett részt vett a magyar tud. Akadémia ülésein és tagja lett a magyar szinházi választmánynak. Az 1838. nagy árviz után, mint a segélyező bizottmány tagja, nagy tevékenységet fejtett ki a főváros nyomorának enyhítésénél. Pest városa ezért díszpolgárává választotta. Kevésbé népszerű volt politikai szereplése Pestmegye közgyűlésein. Az 1839-40. országgyűlésre Sárosban versenyzett a követségért, de ismét megbukott. Igy a főrendekhez ment szónokolni s 1839. decz. 30. szólalt fel először a reversálisok ügyében, midőn liberális álláspontja diadalra jutott. A kormány igyekezett szolgálatait megjutalmazni s Metternich herczeg kinevezte a büntető törvénykönyv kidolgozására alakított bizottság tagjává s a külföldi börtönrendszerek tanulmányozása végett nagyobb tanulmány-utra küldte. Ekkor különösen Angolország alkotmányával és társadalmi viszonyaival ismerkedett meg. Párisban találkozott Thierssel és meglátogatta Heinét. Távolléte alatt a mgyar közéletben nagy tényező, a sajtó szabadabb mozgása, támadt. 1841. jan. 1. jelent meg Kossuth Pesti Hirlapjának első száma; a lapvezér csaknem börtönéből lépett a szerkesztő-hivatalba s a lap csakhamar oly hatalommá emelkedett, melynek elvei elrémíték a conservativ tábort és modora még Széchenyi István grófban is aggodalmakat ébresztett. D. hazajötte után egész erővel akart sorompóba lépni a sajtóban szerinte felmerült téveszmék ellen és hasonló fegyverrel, a sajtó utján, szándékozott megküzdeni. 1841 közepén megszerezte a Világ czímű lapot, melyet pártja közlönyévé tett. Czikkeit a toll könnyűsége, a styl melegsége, egyszerű s mégis erőteljes szépsége, a nyelv hatalma jellemzik. E tekintetben első volt a magyar irodalomban és kortársai magyar Juniusnak nevezték el. E megeröltetett munkássága folytonos izgatottságban tartá idegeit, úgy hogy elgyöngült s lázba esett. Midőn kissé jobban érzé magát, orvosi tanács ellenére, megjelent Pestmegye gyűlésén, melyet izgatottan hagyott el, mivel ismét erős összeütközése volt Kossuthtal. Visszaesett a lázba s 1842. febr. 9. örökre elszenderült Pesten. Kossuth, legnagyobb ellenfele, a Pesti Hirlapban igy irt ezen gyászesetről: Mennyi ész, akarat, tettvágy, mily lángoló érzelem, mennyi remények s mi fényes jövendő voltak e névhez csatolva s néhány napi láz s vége mindennek. A m. tud. akadémia 1833. nov. 15. levelező tagjává választotta, a Kisfaludy-társaságnak 1836. nov. 12. lett alapító-tagjává. Toldy Ferencz gyászbeszédet és Császár Ferencz emlékbeszédet tartott fölötte 1842. febr. 14. a m. tud. akadémiában.
Első irodalmi kisérletei az atyja által Kassán alapított Felső-Magyarországi Minerva cz. folyóirat első évfolyamában (1825.) keresztnevének egy-egy betűje alatt jelentek meg; ezek főleg aesthetikai tartalmú eredeti dolgozatok, franczia s angol fordítások voltak; irt egy czikket a Gemeinnützige Blätterbe (1828. Rennpferde) is. Költői dolgozatai is vannak e korból, de saját vallomása szerint átlátta, hogy költőnek nem született. Az 1825. országgyűlés alatt naplót irt az eseményekről, lapot szerkesztett saját maga számára s beszédeket irt a gyöngébb országgyűlési tagoknak, sőt Pálfi Ferdinánd rávette, hogy Henry Wellesley (kesőbb lord Cowley) számára angol nyelven naplót irjon, mi miatt később sok kellemetlensége volt. Ezután irt több politikai czikket és egy értekezést az Edinburg-Review számára. 1833-tól kedzve részt vett az akadémia üléseiben és munkálataiban; ő nyujtotta be Kazinczy hátrahagyott kéziratait s birálta Petrichevich Horváth Lázár Byron-fordítását; több czikket irt a Társalkodóba (1833. 41. sz. Két szó a budapesti állandó híd dolgában, D. A. aláirással, 1834. 72. sz. Játékszin építéséről, 1835. Két Auróra) s a franczia lapokba. Az Árvizkönyvben (III. 1839.) van A magyar nyelv és előkelőink nevelési rendszere cz. értekezése. Széchenyi Üdvlevele (Pest, 1843.) czímű munkája végén jelent meg: A magyar nyelv és ellenzői cz. töredék dolgozata. A Világban X. Y. Z. jegyek alatt irt rendesen, többi közt: Hires utazók Pesten (1841. 70. sz.). Az 1839-40. országgyűlésen tartott nevezetesebb beszédei részben a Főrendi naplóban jelentek meg.
Levelei: anyjához Pest, 1842. jan. 25. (Gemeinnützige Blätter 1842. 11. sz.), Széchenyi István grófhoz, Buda, 1834. szept. 7. (Pesti Napló 1873. 175. sz.)
Munkái:
1. Néhány szó a Hitel, Taglalat és Világ ügyében. Kassa, 1832. (A czimlapon a három testvér: Aurél, Marczel és Emil vannak szerzőkül megnevezve; a munka azonban Aurélé, ki a munkát, mely védő irat volt atyja mellett, testvéreivel csak megbeszélte. Ugyanez németűl is: Pest, 1833.)
2. X. Y. Z. könyv. Pest, 1841. (Politikai czikkeinek gyűjteménye. Németűl: Aus den Papieren des Grafen A. D. u. ott, 1843. II. kötete.)
3. Nehány nevezetesebb darab gr. D. A.-nak hátrahagyott eredeti magyar munkáiból és országgyűlési beszédeiből. Összeszedte gróf Dessewffy Emil. U. ott, 1843. Németűl: Aus den Papieren des Grafen A. D. I. kötete. (U. ott, 1843.)
4. Gróf Dessewffy Aurél összes művei. Sajtó alá rendezte, életrajzzal és jegyzetekkel kisérte Ferenczy József. Bpest, 1887. arczk. (I. Publicistai dolgozatok. II. Országgyűlési munkálatok. III. Országgyűlési beszédek. IV. Vegyes dolgozatok. Levelezés, önéletrajzi adatok, végrendelet sat. V. Ifjukori dolgozatok. Ism. Bud. Hirlap 51., Nemzet 67. 183. 186., P. Napló 83., Főv. Lapok 50. sz. Századok, Egyet. Philol. Közlöny.)
Arczképei: Eybltől kőnyomatban 1842-ben és Barabás festménye után Passini által készült rézmetszet, mely névaláirási hasonmással megjelent a Koszorú gróf Dessewffy Aurél emlékének (Pest, 1857.) cz. munka s Összes művei mellett. Olajfestésű arczképe a m. tud. akadémia képes termében.
Tudománytár 1833. 198. 1834. 236. 1844. 285. l. (Toldy Bibliogr.)
Kisfaludy-Társaság Évlapjai. I. 1841.
Világ 1842. 13. sz.
Pesti Hirlap 1842. 116. sz.
Hirnök 1842. 13. sz.
Der Ungar 1842. 35. sz. (Remellay.) 37. sz. (Végrendelete.)
M. Tud. Társ. Évkönyvei VI. kötet. 1843. (Schedel és Császár).
M. Tud. Társ. Névkönyve 1842. II. 53. l. 1843. 203. 222. l.
Honderű 1844. II. (Kazinczy Ferencz levelei gr. D. A.-hoz 1824-30.)
Ujabbkori Ismeretek Tára, Pest, 1850. II.
Csengery Antal, Magyar Szónokok és Státusférfiak. Pest, 1851.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
Vasárnapi Ujság 1858. 12. sz. arczk.
M. Irók Arczképei. Pest, 1858.
Toldy Ferencz Munkái V.
P. Napló 1873. 175. sz. 1883. 131. sz. (Naplótöredéke.)
Budapesti Szemle (IV. 1874. Gróf Dessewffy Aurél és társai, Pulszky Ferencztől.)
Asbóth János, Irodalmi és Politikai Arczképek. Pest, 1876.
Figyelő V. (Levelezése Kazinczyval.) X. XXIII. (Életrajza, atyjától 1842. nov.)
Nemzet 1887. 67. sz. (Beksics Gusztáv.)
M. Helikon. II. osztály 2. kötet. Pozsony, 1888. (Deák Farkas.)
Bayer József, Nemzeti Játékszin Története. II.
Petrik Bibliographiája.
Beöthy Zsolt, Magyar Nemzeti Irodalom Tört. Ismertetése II. 141. l. és gyászjelentés.