orosz államtanácsos és gymnasiumi tanár, szül. 1816-ban Deskófalván Beregmegyében, hol atyja görög kath. lelkész volt; a gymnasiumot M.-Szigeten és Ungvárt, a két bölcseleti évet Szatmárt és Kassán, a hittudományokat az ungvári papnevelőben végezte. A papi pályához azonban nem volt kedve, azért jogot tanult Pesten. Itt ismerkedett meg az Oroszországba kivándorolt és ott magas állásra felvergődött Balugyánszkyval, kinek biztatására 1845-ben ő is kiment Oroszországba. 1847-ben a kievi egyetemen kiállván a szigorlatokat, állami tanári pályára lépett és előbb Kamenecz-Podolszkban, később a Volgánál Szimbirszkben, majd Pszkovban oktatta a gymnasiumi ifjuságot. Az utóbbi városban mint a nemes ifjak nevelőintézetének felügyelője s könyvbiráló nyugalmaztatott. Ezután Szentpétervárra költözött, hol 1874. őszén meghalt. Buzgó szolgálatai elismeréseül orosz birodalmi nemességet, államtanácsosi czímet és a Szaniszló lovagrend keresztjét nyerte.
Még mint ungvári papnövendék irt egy szindarabot ily czímmel: A munkácsi vár égése, vagy az új tőr.
A kárpáti oroszokról irt műve 1847-ben jelent meg nyomtatásban.
Szimbirszkben alkalma volt a csuvass és cseremisz nyelvekkel megismerkedni és kiadta az első magyar nyelvtant orosz nyelven: Vengerskaja grammatika. Szentpétervár, 1855. (Ism. Nemzet 1888. 54-56. sz. Eben a csuvass és cseremisz nyelvvel összehasonlítja a magyart.) Halála előtt meglátogatta szülőföldét; ekkor szerzett tapasztalatait és utazását új hazájában leirta.
Lehoczky, Beregvármegye Monographiája. Ungvár, 1881. II. 134. l.
Nemzet 1888., 54-56. sz. (Szabó Endre és Csopey László.)