Desericzky (Dezericzki, Desericius) József Incze (dezsericzai),
kegyes tanítórendi áldozópap, szül. 1702-ben Nyitrán, nemes nemzetségből, melynek ősi lakóhelye Desericz volt (Nyitram). Iskoláinak végeztével 1717-ben Privigyén a piarista rendbe lépett; 1727-ben áldozó pappá szentelték, mire gymnasiumi tanár volt Nyitrán, Váczon, Pesten és Privigyén; 1730-33-ban a bölcseletet és theologiát tanította a növendékeknek és gymnasiumi igazgató volt Nyitrán; 1735-ben a váczi s 1736-1739-ben a győri papnevelőben tanított. 1740 után Rómába került a szerzet főkormányzója mellé segédül; onnét XIV. Benedek pápa Maurocordato Constantin oláhországi fejedelemhez küldte követségbe Conrady Norbert és Koza Jakab rendtársai kiséretében; de Bukarestbe még el sem ért, midőn az ottani patriarka meghiusította törekvését, mire 1748-ban visszatért Magyarországba. Ezután mint a váczi rendház főnöke s püspöki tanácsos a tudománynak élt és ott halt meg 1763. nov. 16.
Nagy képzettségű pap volt és a legtudósabb férfiak közé tartozott; Rómában a Sapientia egyetemen és az arcadiai akadémiában a neki föladott tételek fölött rögtönözte az elegiákat; ott tartózkodása alatt a könyvtárakban, különösen a vaticaniban búvárkodott, minek eredményeűl tekinthetők a magyarok eredetéről irt dolgozatai; e tárgyban Prayval tudományos vitája volt, melyet halála után Cetto Benedek folytatott. Mint szónok is híres volt, különösen kitünt, midőn Althan M. Frigyes gróf váczi s Erdődy László Ádám gróf nyitrai püspökök fölött gyászbeszédet mondott.
Több kisebb természettani értekezést is irt.
Munkái:
1. Tractatus ad probandam piacularium flammarum existentiam. Jaurini, 1736.
2. Lapis angularis, sive praemotio Thomistica, primum ac potissimum scholae d. Thomae fundamentum, dilucide exposita. Tyrnaviae, 1741.
3. Pro cultu literarum in Hungaria... vindicatio. Romae, 1743.
4. De initiis et majoribus Hungarorum commentaria. Budae et Pestini, 1748. 1753. 1758-1760. Öt kötet.
5. Dissertatio apologetica... commentariorum de initiis et majoribus Hungarorum amice aloquens Georgium Pray. Hely és év n.
6. Dissertatio II. apologetica és Parergon. Pestini, (1763.) Mind a kettőt kiadta Pray válaszával együtt a Supplementum ad annales veteres hunnorum... Tyrnaviae, 1764. cz. munkájában.
7. Historia episcopatus dioecesis et civitatis Vaciensis, una cum rebus synchronis. Pestini, 1763. (Ivrétben Cetto Benedek adta ki jegyzetekkel bővítve.)
8. Josephi Innocentii Desericii Hungari Nitriensis et Georgii Pray S. J. sacerdotis Dissertationes (de origine Hungarorum) ita collectae ut argumenta argumentis excipiantur. Három rész (1. és 2. Kalocsán 1768, a 3. Pesten 1771.)
Horányi, Memoria I. 492. l.
Catalogus Bibliothecae Hung. Fr. Com. Széchenyi l. 266.
Ersch u. Gruber, Allg. Encyclopaedie XXIV.
Katona, Historia Critica XXXIX. 947. l.
Közhasznú Esmeretek Tára III. 63. l. (Fábry Pál.)
Sokféle 1833. 47. sz.
Figyelő II. 1877. VII. VIII. X.
Csősz Imre, A kegyes-tanító-rendiek Nyitrán. Nyitra, 1879. 508. 832. l.
Karcsú, Vácz története VIII. 128. IX. 463. l.
Váczi Közlöny 1887. 21. sz. (Findura.)
Petrik Bibliogr.