Déry Istvánné (Széppataki-Schenbach Rozália),
szül. 1793. karácson éjszakáján Jszberényben; atyja gyógyszerész volt. Már öt éves korában viszhangzott a Zagyva partján vidám pajzán dalolása. Mikor édes anyja kis vagyonnal özvegyen maradt, két leányával Rózával és Johannával nyomorgott; mégis a mit tehetett, megtett értök. Rózát Pestre adta német szóra a család egyik régi ismerőséhez Rothkrepfhez, a belvárosi plébánia regenschorijához, a ki énekre is tanította. Itt ismerkedett meg a magyar szinészettel, mely akkor a Hacker-szálában játszott. Leghőbb vágya volt szinésznővé lehetni s jelentette magát Láng Ádámnál, ki akkor a szinész-társulatnál igazgató-féle volt. Hangja már ekkor kellemes volt és apró énekes játékokban (mint Inkle és Jariko, Ujholdvasánapi gyermek, Perseus és Andromeda, Első hajós) Széppataki Róza név alatt játszott; első szinpadi debutje (1810). Hamletben történt és csakhamar népszerűvé lett a fővárosban és ő volt a társaság egyik éltető lelke. 1813-ban Déry István szinészszel kelt firgyre s 1815-ben a többi szinészekkel ő is elkerült Miskolczra. Ekkor már oly hirre tett szert, hogy a bécsi lapok is mint ritka jelenséget emlegették. Miskolczról 1819 végén megvált. Kilényi társaságához csatlakozott, magával vivén Johanna nővérét (kinek anyjuk közbejött halála után ő lett gyámola) és Komáromban játszott. 1820-ban Szombathelyen, Pozsonyban, Sopronban, Kismartonban és őszszel ismét Komáromban szerepelt, mindenütt diadalt aratva. 1822-23-ban Székesfehérvárott játszott, majd Pestre jött «megmenteni a magyar becsületet.» A székesfehérvári társulattól visszament Miskolczra, majd Nagyváradra s 1823-ban Kolozsvárra. Itt érte el művészetének tetőpontját. Neki lehet köszönni a magyar opera létrejöttét, mert a legfontosabb feladatot, a primadonnáét, ő mindig fényesen oldotta meg. A kolozsvári társulattal 1827-ben ő is vándorútra kelt és miután ez Pesten megbukott, rövid időre Miskolczra ment; azután hosszabb időre Kassára szerződött és itt tölté el az 1835-ig terjedő időszakot, közben nyaranta rendesen kirándulásokat tett társaival. 1835-ben Szentpéteri meghivására a budai társasághoz szerződött mint első énekesnő s első szinésznő minden szende és társalgási szerepre és ott máj. 23-tól nov. 7-ig és 1836-ban nagy tetszés közt szerepelt, de visszament ismét Kassára. 1836-ban a nyári hónapokban ismét Kolozsvárt játszott, honnan az előadások végeztével (aug. 18.) Budára utazott. 1837-ben az aug. 22. megnyitott állandó nemzeti szinházhoz szerződtette Fáy András havonkénti 100 pengő forinttal s egy jutalomjátékkal. Szigligeti igy jellemzi előadását: «Komoly drámai szerepekben gyengébb volt és előadását a siránkozó szavalat egyhangúvá tette; de a vigjátéki és a naív szerepekben kitünő és igen kedves volt. Előadásában volt valami bűbáj, mi a lélek és szív kisugárzására hatott.» Midőn a nemzeti szinházhoz jött, művészete már hanyatlóban volt, kis termete sem vált előnyére s el is hizott. Midőn Schodelnét 1838-ban a bécsi karinthiai kapu melletti szinháztól szerződtették az operához, Deryné a következő év elején megvált a nemzeti szinháztól. Azután a vidéki szintársulatoknál szerepelt és 1852-ben végkép lelépett a szinpadról. Diós-Győrben lakott azután férjével, hol gazdasszonykodással töltötte idejét. 1869-től a Radnotfay-alapítványból 100 forintnyi évdíjban részesült. Férje halála után nővéréhez Kilényinéhez költözött Miskolczra, hol 1872. szept. 29. meghalt. Hamvait a r. kath. úgynevezett nagyleány sirkertben (szegények temetőjében) diszes emlék jelöli.
Fordított színművei: A negyven esztendős férfi, vígj. 1 felv. Kotzebue után (Pesten előadatott 1811. okt. 28.), Ó rajzolat, vígj. 1 felv. 1812. márcz. 7. u. ott), Kis czigány leány, nézőj. 4 felv. Kotzebue után (1813. febr. 14. és 1814. u. ott), Májusi nap, nézőj. 5 felv. (1814. jún. 26. u. ott), Jelva (Yelva) az orosz árva vagy a szmolenszki nagy égés, dr. 3 szak. Scribe után kidolgozta Prix Adolf (Miskolczon 1832. jan. 14. Budán 1834. nov. 1.), A tizenhatéves királyné vagy Krisztina szerelme és lemondása, dr. 2 szak. Hell Tivadar után (Kassán 1835. jan. 25. Budán máj. 11.), Éjfél, dr. 5 felv. francziából Lembert J. W., németből ford. (Kassán 1835. febr. 5. 1839. okt. 26. Debreczenben 1835. máj. 30. Nagyváradon 1835. szept. 1. Budán 1836. febr. 9., a pesti nemzeti szinházban 1837. decz. 16.), Aranyműves leányka, erkölcsi rajzolat az előidőből 2 felv. Blum Károly után (Budán 1836. okt. 6.), Jó barátok, nézőj. 4 felv. Ziegler után (Kolozsvár 1836. júl. 9.), Paulina, nézőjáték 5 felv. Weissenthurn Franul Janka után; kézirata a n. szinházban.)
Munkája: Déryné naplója. A Kisfaludy-Társaság megbizásából sajtó alá rendezte s jegyzetekkel ellátta Törs Kálmán, Budapest, 1879-80. Két kötet. (Déryné, memoire-irodalmunk ezen remekét. Egervári Potemkin Ödön biztatására 1871-ben, tehát életének 78. évében irta, de nem végezhette be; a napló kéziratából, mely 4-rét füzetekbe iratott, a kiadás előtt több füzet elveszett, a mi megmaradt, az is csonkán jelent meg; ezen kézirat Dérynének Egervárihoz irott leveleivel, irott és nyomtatott költeményekkel, melyeket különböző helyeken és időben Dérynéhez szórtak, úgy szintén néhány hozzá irt levél a nemzeti szinház könyvtárában őriztetnek.)
Három nyomtatott alkalmi vers Derynéhez: Feltünél – mint óhajtok – erény fényében... (kelet nélkül), Hol te ragyogsz, a művészet örök rózsái teremnek,... Kolozsvárott, július 11. 1839., A szív dereng... Kolozsvárott, szept. 28. 1839. megvannak gyűteményemben.
Levele Neb Máriához, Kassa 1839. jan. (M. Thalia 1882. 3. sz.)
Arczképe rézmetszetben a Honművész mellett (1835. 32. sz.) jelent meg.
Magyar Játék-színi Almanach 1810. és 1811-ben.
Honművész 1834. 55. 58. 1835. 32. sz. arczk. 40. 56. 1846. 61. 1837. 23. sz.
Ország Tükre 1863. 27. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1872. 41. sz.
Vasárnapi Ujság 1872. 41. sz. 1877. 11-13. 10-37. sz. 1880. 24. 25. sz.
Klestinszky László, Kassai M. Szinészet 1781-1877, Kassa, 1878.
Ország-Világ 1880. (Jakab Elek.)
Esztergom és Vidéke 1880. 46. sz. (Bártfay Róza.)
Szinnyei József, Komáromi M. Szinészet Története 1811-35. Komárom, 1881. 41-48. 81-87. l. (Déryné kézirati naplójából.)
Endrődy Sándor, Déryné Róza (M. Hölgyek Életrajza. Pozsony, 7. füzet arczk.)
Figyelő XVII. 151. l.
Bayer József, Nemzeti Játékszin Története I. II.
Fáylné-Hentaller Mariska, Magyar Irónőkről, Bpest, 1889. 180. l.
Nemzet 1891. (87. húsvéti szám, Hogyan jött létre Déryné naplója. Egervári Potemkin Ödöntől, ki Dérynének hozzá irott leveleit is közli.) és egykorú szinlapok a n. múzeumban.